"Miután megszabadultam egy csomó gumiszerű váladéktól, az életem megváltozott! Annyira örülök, hogy már nincs bennem! Isten tudja, milyen borzasztó dolgokat művelhetett ez belül, nem csoda, hogy olyan nehézkesnek és fáradtnak éreztem magam!" – idéz egy a béltisztítás jótékony erejét hirdető beszámolót Rose Shapiro brit tudományos újságíró. A Beveszed? Mire jók és mire nem az alternatív gyógymódok? című könyv azokkal a tudományos köntösbe bújtatott hiedelmekkel próbál leszámolni, amely a természetes gyógymódok térhódításával egyre több embert tesz hívővé.

Az önmérgezés régi elmélete szerint a belek salakanyag-tartalma megmérgezheti a testet, és több betegség oka lehet. Amikor világossá vált, hogy a tudományos elképzelés téves volt, és a beöntések, méregtelenítések nemcsak hatástalanok, hanem kockázatosak is lehetnek, kuruzslásnak minősítették, aztán feledésbe merült. Most azonban újult erővel támad megint.

A méregtelenítés, béltisztítás tana szerint az eljárás során a főbűnösnek kikiáltott nyálkától, az "életerőt elszívó anyagtól" kell megszabadulni. A nyálkás lerakódás kifejezést Richard Anderson amerikai természetgyógyász találta ki, Shapiro szerint azonban az orvostudomány fősodrának mindeddig nem sikerült azonosítani.

"Láttam már néhány ezer béltükrözést, de nyálkalerakódással még nem volt dolgom. Ez mindenféle anatómiai alapot nélkülöző kitaláció. Számos más alternatív gyógyítóhoz hasonlóan, akiket ezekkel a tényekkel szembesítenek, Anderson a nyálkalerakódással kapcsolatban felmerült kételyeket ekképp magyarázza: az orvosok nem tudják, mit keresnek, ezért mondják, hogy nem látnak semmit" – idézi a szerző Edward Uthman patológust, akinek véleményét nyugodtan tekintetjük általánosnak orvosi körökben. 

Óriási vastagbél. Megismerhető belső

HVG

Arra azonban a könyv is kitér, hogy vitán felül áll annak az anyagnak a léte, ami béltisztítás után kiszabadul a szervezetből. Elég csak a keresőbe beütni a béltisztítás szót, és a találatok garantáltan elárasztanak minket a megdicsőült ürülékről készült fotókkal. Ahogy az érzékletes leírások is. "Először csak apró kis teremtményeket láttam, de néhány nappal később a Loch Ness-is szörny is megérkezett!" 

Csak a kezelés mellékterméke

A tudományos újságíró szerint azonban e látványos eredmények éppen a kezelés által létrehozott melléktermékek. És meg is magyarázza, miért gondolja így. A legtöbb béltisztító termék útifű és bentonit elegyét tartalmazza. A természetes orvosságok adatbázisa szerint az útifű "vízzel keveredve nyálkás anyagot hoz létre, és erős hashajtású". A bentonit egy agyagfajta, amely nedvesen megdagad – vízben saját súlyának hét-tízszeresét képes felszívni, miközben száraz térfogatának tizennyolcszorosára dagad. Miután lenyelik, az útifű és a betonit puha, gumiszerű öntvényt készít a belekről, amelyet kiürülés után túlságosan gyakran le is fényképeznek.

A könyvből azt is megtudjuk, hogy az iparág több tízmillió fontot érő üzlet az Egyesült Királyságban, és leginkább olyan önjelölt táplálkozás-szakértők járnak benne élen, akiknek el nem ismert levelező kurzuson szerzett doktori fokozaton kívül nincs más végzettségük.

Orvosi ítélet: hiányoznak a meggyőző érvek

Magyar megszólalókat keresve ismét szembe találtuk magunkat a hagyományos medicina és a természetgyógyászat kibékíthetetlennek látszó ellentétével. Fehér Alina orvos-természetgyógyász szerint ugyanis az emberek lassan kezdik elfogadni, hogy a különböző tisztítókúrák a hasznukra válnak, és ezekkel megelőzhetnek akár súlyos betegségeket is. Véleménye szerint aki ezt cáfolja, az nem mond igazat.

Eörsi Dániel háziorvos szerint azonban, ha már mindenképpen méregteleníteni akarunk, a természetes étrendnél nincs jobb módszer a béltisztításra. Mint mondja, szakmai lapokban, illetve konferenciákon még nem hallott meggyőző érvelést az interneten reklámozott csodakúrákkal kapcsolatban. Orvosi körökben általában nem a béltisztítás ellen szoktak érvelni, hanem annak túldimenzionálását, szinte kizárólagos egészségmegőrző voltát cáfolják.

Nemrég egy külföldi tanulmány is a beöntéses béltisztítás ellen emelt szót. A The Journal of Family Practice amerikai orvosi szakfolyóirat augusztusi számában megjelent tanulmány szerint a beöntéses méregtelenítés többet árthat, mint amenyit használna. Tanulmányukhoz húsz korábbi vizsgálat eredményét elemezték, amelyek az orvosi szakirodalomban a beöntésekkel kapcsolatban jelentek meg, és azokban kevés bizonyítékot találtak a módszer hasznára.

Ugyanakkor a tanulmányok jelentős hányadában a méregtelenítő szerek alkalmazását követő mellékhatásokról számolnak be, így például görcsök, puffadás, émelygés, hányás, a sóháztartás felborulása és veseelégtelenség fordulhat elő. Alternatívaként a kiegyensúlyozott étrendet, a rendszeres mozgást és rendszeres orvosi ellenőrzést ajánlják.