„Az éneklés összetett folyamat” – magyarázta a kutatás vezetője Sean Hutchins, a Montreali Egyetem Nemzetközi Agy- Zene- és Hangkutató Intézetének munkatársa. Énekelni nehéz, mert el kell találni az adott hangot, és pontosan kell életre kelteni, mert megfelelő módon kell mozgatnunk a hangszálak izmait, és kontrollálnunk kell őket, hogy ne csússzon el a hangszín.

Ez pedig sok önjelölt rocksztárnak vagy slágerénekesnek nem sikerül. A Journal of Experimental Psychology: General című lapban megjelent tanulmány szerzői arra keresték a választ, hogy kinél hol csúszik hiba a folyamatba. A kutatók olyan embereket vontak be a vizsgálatba, akik részt vettek zenei képzésben és olyanokat is, akik nem. Azt figyelték meg, hogy mennyire tisztán tudják visszaadni a hangszertől vagy egy énekestől hallott különböző magasságú hangokat. A csoportoktól függően a nem zenészek 40-62 százaléka nem tudta helyesen elvégezni a feladatot.

Az eredmények szerint az érintettek 20 százaléka azért nem tudott tisztán énekelni, mert nem volt képes megfelelően uralni a hangszálai izmait. 35 százaléknak az okozott nehézséget, hogy a hallott hangot a saját hangszálaihoz igazítsa, 5 százalék pedig maga sem hallotta a különböző hangok közti különbséget.

AP

Az éneklés képessége sok tekintetben genetikus. „Vannak olyan emberek, akik természettől szépen énekelnek, és többé-kevésbé kellemes hangjuk van” – mondta Hutchins. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy csakúgy, mint az élsportolók, a legjobb énekesek is azok közül kerülnek ki, akik a természetes tehetségüket sok gyakorlással fejlesztik tovább.

Legkevésbé a legrosszabb énekesek hajlandóak a tanulásra. A legfontosabb az lenne, hogy el tudjuk találni a megfelelő hangot. Nem számít, milyen szörnyűnek is képzeljük magunkat, hallgatóságunk megértő lesz, legtöbben ugyanis elnézőek egy-egy hamis énekhang hallatán. „A legtöbb hallgatónak nem tűnik fel, ha valaki nem pontosan énekel, ellenben azt azonnal meghallja, ha a másik félreütött a zongorán” – véli Hutchins.