Minden attól függ, hogyan módosítja az úgynevezett epigenomot a környezete – állítják a sydney-i Garvan Orvostudományi Kutatóintézet és a Queensland Orvostudományi Kutatóintézet munkatársai nyolcéves, összesen 128 egypetéjű és 128 kétpetéjű ikerpár részvételével készült vizsgálatukat.

Egész pontosan attól függ, hogyan befolyásolja a genom egyes részeit a metiláció, vagyis a szénhidrogénmolekulák kötődése, ami szó szerint megváltoztatja a genom hangját, elhallgattatva bizonyos géneket, és "felhangosítva" másokat.

PLoS One online kiadásában megjelent kutatás során Marcel Coolen és Susan Clark professzor az egyik géncsoport metilációjára koncentrált, melynek tagjai a növekedést szabályozzák a korai fejlődés alatt. E gének metilációs profilját tekintve még az egypetéjű ikrekben is eltéréseket mutattak ki. Valószínűleg ezek azok a változások, amelyek az egypetéjű ikerpárok közötti eltéréseket magyarázzák.

Apró különbségek

AP

Susan Clark elmondta, kutatásuk során azt próbálták megtudni, milyen szerepet játszik a genetika saját énünk meghatározásában a környezeti hatásokkal szemben. Az eredmények azt mutatják, hogy a metiláció változásai a környezeti hatások és a genetika kölcsönös hatását tükrözik. Kiderült, hogy a metilációs minták kizárólag örökletesek, ezért az egypetéjű ikrek metilációs mintái így is nagyon hasonlítanak. Ez pedig arra utal, hogy a DNS szekvencia szabályozza a metilációs mintát. Amikor azonban ez a metilációs minta megváltozik, potenciális változásokat válthat ki a fenotípusban, vagyis abban, hogy kik vagyunk.