"Az én szívem - a te szíved" nevű programot a Michigani Egyetem szívgyógyászati központja indította el. Kim Eagle professzor, a központ igazgatója szerint "ha sikerülne bevezetni a pacemaker újrahasznosítási mozgalmat, az lehetővé tenné a jelenleg emberhalál következtében ugyancsak elpusztuló, életmentő eszköz új életét és meghosszabbítani sok beteg életét". Bharat Kantharia, a texasi Houstonban dolgozó szívgyógyász 2004 és 2010 között munkatársaival 121 pacemakert kért el olyan halottak hozzátartozóitól, akiknek életét éveken át ilyen elektromos eszköz segítette. A családtagok szinte mindig készséggel beleegyeztek a műszer kivételébe halott hozzátartozójuk testéből.

Az amerikai kardiológusok a kézipoggyászukban vitték el az életmentő pacemakereket Indiába, ahol az elektromos alkotórészek ellenőrzése, szükség esetén feltöltése és a megfelelő sterilizálás után olyan betegek mellkasába ültették be, akik a készülék ára miatt nem is álmodhattak volna erről az életmentő segítségről. Egy pacemaker ma 3500-30 000 dollárba (750 ezer-6,5 millió forint) kerül. A mumbai családi kórházban a műszerek egy részét olyanokba operálták be, akiknek még nem volt pacemakere, illetve olyan betegek kapták, akik pacemaker-cserére szorultak, mivel típusától függően egy idő után a készüléket cserélni kell. A halottakból származó, felújított pacemakerek beoperálása során szövődmény ugyanolyan ritkán, két százalékban fordult elő, mint új műszerek használata esetén.

Ez azért fontos adat, mert az amerikai gyógyszerügyi hatóság (FDA) jelenleg érvényes rendelkezése szerint a pacemaker egyedi használatra engedélyezett műszer és ismételt alkalmazása hivatalosan nem lehetséges. Az Egyesült Államokban a halottak 19 százalékának testében van valamilyen szívvel kapcsolatos beültetett műszer vagy eszköz és ennek 86 százalékát a halottal együtt eltemetik, noha még mások életét megmenthetné.