Az injekciót 26 nőnek adták be havi adagolásban, amely segítette az immunrendszert a kifejezetten a rákos sejtek által termelt fehérjék felismerésében – számolt be az eredményről James Gulley, aki az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Rákintézetének tumorimmunológiai laborját vezeti. Mindegyik nő áttétes mell- vagy petefészekrákkal küzdött, több erőteljes kezelést is kaptak korábban. 21-en legalább három kemoterápián is átestek. Négy beteg állapota stagnált, egynél pedig teljesen eltűnt a daganat. A kutatási anyagból készült cikk a Clinical Cancer Research című folyóiratban jelent meg.

"Akármikor tapasztalunk sikert egy kezelés során, izgalommal tölt el bennünket” – mondta Elizabeth Poynor, a Lennox Hill Kórház nőgyógyászati onkológus-sebésze. „Mindegy, milyen kis léptékű a kutatás (márpedig a korai stádiumban mindegyik az), ha pozitív eredményeket látunk, mindig reményt ébreszt. A résztvevők a legbonyolultabb esetek közül kerültek ki, akiknél több más módszer is már csődöt mondott.”

Valóban, a kísérletben résztvevő, 57 éves átlagéletkorú nők legtöbbje már kimerült a megpróbáltatásoktól. Ez valószínűleg megakadályozta, hogy immunrendszerük úgy reagáljon az injekcióra, mint ahogy egyébként lehetett volna. Ha a terápiás vakcina alkalmazása elkezdődhet, minden bizonnyal hatásosabb lesz a kevésbé előrehaladott állapotú betegeknél. "Ez az, amit végül látni szeretnénk: az oltást korábban kezdik el alkalmazni, mielőtt más (mérgező) szerek tönkreteszik az immunrendszert” – jelentette ki Gulley. Több értelme van a kezeléseknek, ha egy jól működő védekező rendszernek kisebb tumort kell legyőznie.

A 12 mellrákos résztvevő állapotában átlagosan 2,5 hónap elteltével következett be romlás, a teljes túlélési idő 13,7 hónapra jött ki. A 14 petefészekrákos nő betegsége 2 hónap elteltével mutatott progressziót, átlagosan 15 hónapot éltek még. A mellékhatások csak nagyon enyhék voltak. A vakcina olyan géneket tartalmaz, melyek segítik a rákos sejtek felismerését és elpusztítását. Korábban 70 olyan betegen is tanulmányozták, akiknek előrehaladott bélrendszeri daganatuk volt. Bár az állapotromlás az oltásban részesülő és nem részesülő betegek között is nagyjából ugyanakkor következett be, a teljes túlélési időtartam jelentősen nőtt a beoltott betegek körében.

„Ez egy rendkívüli előrelépés” – nyugtázta David Fishman, a Mount Sinai Kórház szülész-nőgyógyásza. A végső cél az egyénre szabott, egyedi fehérjék beazonosítása, és az azoknak megfelelő oltóanyag kidolgozása.