Az emberi genom kibontva két méteres lenne, tehát hosszabb, mint a tulajdonosa. Erez Liebermann Aiden díjnyertes esszéjében azt mutatta be, hogy tekeredik össze ez a hosszú szál olyan kicsire, hogy elférjen egy sejtmagban.

Az egész úgy néz ki, mint egy fonalgombolyag, vagy egy tányér tészta. Nincsen összekötve, és könnyen ki lehet bogozni. Az összecsavarodásának a feltérképezésével könnyebben megérthetjük, hogyan működnek az emberi sejtek. „Az összecsavarodás módja határozza meg, hogy melyik gén működik és melyik nem” – olvasható az esszében.

A genom így egy „fraktálgömböcskére” emlékeztet, és szorosan befér a sejtmagba. Az egész azokra az előre csomagolt tésztákra emlékeztet, amikor egy zacskóba harminc méter tésztát sűrítenek bele – magyarázta Aiden.

Ennek ellenére a genom térbeli elhelyezkedését még nem térképezték fel teljesen. „Ha sikerül a térbeli megismerés, a biológia alapvető rejtélyei tárulhatnak fel előttünk. Az például, hogyan lehet, hogy genetikailag teljesen egyforma sejtek eltérő funkciót látnak el, és megérthetjük a daganat kialakulását is” – vélekedett a kutató.