Az elhízott emberekkel szembeni előítélet és a túlsúly miatti aggodalom olyannyira erős, hogy a nők 24 százaléka, a férfiaknak pedig 17 százaléka három évet vagy még többet adna az életéből, ha olyan súllyal élhetne, amilyennel szeretne. Sokan inkább áldoznának az egészségükből vagy elviselnének negatív életeseményeket, mintsem kövérek legyenek – idézi Papp Ildikó a Mentálhigiéné és Pszichoszomatika című szaklapban megjelent tanulmányát a Semmelweis Figyelő.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa Túry Ferenc professzor közreműködésével többek között arra kereste a választ, hogy vajon a 10-15 éves gyerekek körében mivel magyarázható az elhízottakkal szembeni negatív megítélés.

A lap szerint ritkán látni kövér embereket a médiában. A média hatását vizsgálva Greenberg, Eastin, Hofschire, Lachlan és Brownell 60 televízióműsort elemezve azt találták, hogy a karcsúak túlreprezentáltak, míg az elhízottak csak 3-7 százalékban szerepelnek a műsorokban. Emellett a média úgy mutatja be a vékony szereplőket, mint akik a sikert képviselik, míg a túlsúlyhoz nemkívánatos következmények kapcsolódnak – írja a kutató. Döbbenetes azonban, hogy ez a tendencia már a gyermekeknek szóló tévéműsorokban is megjelenik.

Kamaszkorban különösen nehéz annak, aki kövér, hiszen talán ilyenkor a legkegyetlenebbek egymással a gyerekek. Mégis hihetetlen, hogy mennyire: egy korábbi kutatás szerint az elhízott gyermekek életminősége nagyon hasonló a daganatos megbetegedéssel diagnosztizált, kemoterápiában részesülő gyermekek és serdülők életminőségéhez. A munkacsoport kutatásából emellett az is kiderül, hogy a szülők túlzott aggodalma is jelentős mértékben befolyásolja a gyermeknek az elhízással, és az elhízott emberekkel szembeni viselkedését. Érdekes azonban, hogy a kortársak befolyásoló szerepe nem volt ilyen kiemelkedő.

Egy új kutatás az anya-gyermek kapcsolatra is ráirányította a figyelmet. Eszerint főleg azok a tizenévesek válnak elhízottá, akik gyerekkorukban kevés szeretet kapnak édesanyjuktól.