Gilbert annak a kutatócsoportnak a tagja, amelynek feladata a természetben előforduló összes vírus és baktérium azonosítása és kategorizálása. Felszólalásában Jessica Green, az Oregoni Egyetem szakértőjére hivatkozott, aki kísérletével bebizonyította, hogy a szabadon áramló kültéri levegőnek kitett baktériumminták változatosabbak, mint azok, amelyek rendkívül sterilizált környezetben vannak. A lezárt és sterilizált baktériumok között azonban több olyan típusú baktérium fordult elő, amelyek károsnak tekinthetők.

Gilbert elmondta, hogy amikor a mikrobák szabadon vegyülhetnek egymással, versengeni kezdenek a forrásokért, ami hígító hatást eredményez. Amikor a kórházakat túlságosan fertőtlenítik, sokkal kisebb a verseny, így a káros baktériumok szabad utat kapnak. Ez magyarázza a kórházi fertőzések nagy gyakoriságát, amelyek a teljes sterilizálásra való törekvés ellenére tapasztalható. Olyan ez, mint amikor antibakteriális gyógyszert adnak a betegeknek a kártékony mikrobák kiirtására a bélrendszerben. A szer a jótékony baktériumokat is kipusztítja, ami olyan környezetet hoz létre, amely előnyös a kártékony baktériumok számára.

Andreas Voss 2009-es tanulmányára is hivatkozott, amely kimutatta, hogy a kórházi személyzet fele nem mos kezet a mellékhelyiség használata után. A lényeg tehát, hogy bármennyire próbálják is a kórházi dolgozók kiirtani a vírusokat és baktériumokat az adott környezetben, a kártékony kórokozók, amelyek megússzák ezeket az erőfeszítéseket, verseny nélkül szaporodhatnak, és továbbra is fertőzik az embereket.

Gilbert egyik munkatársát is felhozta példának, aki Dél-Amerikában olyan környezetben dolgozik, ahol nincs lehetőség az orvosi eszközök megfelelő sterilizálására, csupán szappanos vízzel tudják lemosni azokat. Munkatársa ennek ellenére a fertőzések alacsonyabb arányáról számolt be, mint a steril környezetekben. Mindez pedig a szakértő szerint egyetlen szabályhoz vezet vissza: kövessük a százötven évvel ezelőtti tanácsot, és nyissuk ki az ablakokat a kórházakban.