Az opiát típusú szereket, például a morfint mintegy kétszáz éve használják súlyos betegek fájdalomának csillapítására. Azonban 2002-ben láttak napvilágot az első eredmények, amelyek szerint az opiátok befolyásolják a daganatsejtek szaporodását, és az áttétek kialakulását, így merült fel egyes gátlószerek daganatellenes ágensként való alkalmazása. Patrick Singleton és munkatársai állatkísérleteken keresztül demonstrálták, hogy a szervezet saját (endogén) opiátjai képesek a rosszindulatú tendenciát segíteni.

Az Anesthesiology évente megjelenő kiadványának oldalain bemutatják, hogy a tüdőrákos sejtek mintegy öt-tízszer több opiátot tartalmaznak, mint az egészséges tüdősejtek. Két, a sejtek túlélésében kiemelt szerepet játszó jelátviteli út (Akt és mTOR) illetve az opiátreceptorok közötti kapcsolatot tanulmányozták. Megállapították, hogy az opiátok jelátvitele befolyásolja a sejtek szaporodását, mozgását, környezetbe való terjedését – ezek a daganat növekedésének és terjedésének ismérvei.

Egy másik tanulmány, amelyet Andrey Bortsov és az Észak-Karolinai Egyetem munkatársai végeztek ugyanakkor arra jutott, hogy létezik egy olyan receptormutáció, mely csökkenti a morfinra való reakciókészséget. A mintegy 2 ezer emlőrákos hölgy bevonásával végzett vizsgálat kimutatta, hogy a mutációval rendelkező betegeknél két-négyszeres a betegség túlélésének esélye.