Világelsők kétkeréken, a bicikli aranykorának hajnalán

Paul Masson a világtörténelem egyik legkorábbi velodromjában (Neo Phaliron Velodrome, ma Karaiskakis stadion), vagyis faburkolatú bicikliverseny-pályáján kerekezhetett körbe-körbe. Nem csupán itt nyerte meg a rövidtávú versenyt, hanem a 10 kilométeres távon is elvitte az aranyat. Még maradt ereje, hogy honfitársa, Léon Flameng mellé is beálljon alkalmanként. Bíztatta és diktálta a tempót a 100 kilométeres versenyen. Flameng egyébként vérbeli sportemberként kétszer szakította csak meg futamát: egyszer, amikor esett, de rögtön visszaszállt a nyeregbe. És egyszer, amikor ellenfele, Georgios Kolettis kénytelen-kelletlen, technikai okokból megállt. Flaming megvárta a fair verseny kedvéért. (A 12 órás számot egyébként az osztrák Adolf Schmal vívó nyerte el.)

A képen Masson és Flameng rendkívül korszerű biciklik mellett állnak. A nyereg prototípusa alig néhány évvel korábban, 1885-ben született, ekkor nyerte el a ma is ismert gyémánt alakját Startley mérnök Rover nevű modelljén. Ugyanekkor került a ma ismert helyére, a kortársak számára a vázon szokatlanul hátracsúsztatva és alacsonyan – ezért is kapta a Rover a törpe bicikli gúnynevet . A pedálok nem az első kereket hajtották meg, hanem a hátsót, azt is lánc áttétellel, és a fémkerekeket már felfújható gumi vette körül. A pneumatikus abroncsok 1888-tól váltak elérhetővé és ezzel kezdődött meg a bicikli aranykora.