"A mostani tanulmány eredményei azt jelzik, hogy egy kardiovaszkuláris esemény kockázata kicsi mind a közepes, mind pedig a nagy intenzitású testmozgás után" - írta Oelvind Rognmo, a tanulmány vezető szerzője, a Norvég Tudomány- és Műszaki Egyetem kutatója a Circulation című szakfolyóiratban. Mint Rognmo elmondta, számos bizonyíték van már arra, hogy minél keményebben edz valaki, annál több előnye származik belőle szíve és érrendszere működése szempontjából. Csoportja arra keresett választ, hogy a szívbeteg páciensek számára is előnyös lehet-e a nagy intenzitású tréning. 

Norvégia három szívrehabilitációs központjában összesen 4846 pácienst követtek nyomon, akik együttesen 170 ezer óra aerob edzésen vettek részt. A tréningidőből közel 130 ezer közepes intenzitású volt, a többi nagy intenzitású, és a tanulmányba bevont valamennyi ember részt vett mindkét típusú edzésen. 

A közepes intenzitású tréning során egy órát gyalogoltak a páciensek maximális szívritmusszámuk 60-70 százaléka mellett. A nagy intenzitású edzésben négy perces ismétlődő szakaszokban terhelték magukat a résztvevők kerékpározással, sífutással vagy futással, amíg el nem érték maximális szívritmusuk 85-95 százalékát. Egy-egy nagy intenzitású szakaszt kisebb intenzitású négy perces intervallumok követtek. 

A vizsgálatban a közel 130 ezer óra közepes intenzitású edzés során egy páciens halt meg szívrohamban, a 40 ezer óra nagy intenzitású tréning közben pedig ketten kaptak szívrohamot, melyet azonban túléltek. Rognmo szerint adataik azt jelzik, hogy mindkét típusú testmozgás esetében kicsi az előfordulási gyakorisága egy újabb "szíveseménynek".