A válasz megtalálásáért nagyszabású DNS-vizsgálatba kezdtek Nagy-Britanniában - és nem csupán Skóciára kiterjedőn. Nemcsak azt kutatják, miért szokatlanul gyakori ez a hajszín a szigetországban, és hány vörös akad, hanem arról is szeretnének számot kapni, hány nem vörös skót, ír és angol hordozhatja magában a hajszín-hajlamosító génvariánsokat, amelyekből három típus van: az R151C, az R160W és a D294H. A válasz leghamarabb januárra várható.

Az eddigi statisztikai becslések szerint az emberiség 1-2 százalékának vörös a haja (természetes módon, azaz nem festés révén), Északnyugat-Európát tekintve viszont 2-6 százalékos a hányad. Angliában 6, Írországban 10, Skóciában pedig 13 százalékos a vörös ráta, azaz rendkívül magas.

A brit "vöröshaj-projekt" genetikusai 4 ezer ember DNS-molekuláját vizsgálgatják, így elvileg meg tudják mondani, hogy valaki hordozza-e a vörös haj génvariációját, vagy sem. A hordozók 50 százalékban adják tovább a gént gyermekeiknek, akkor is, ha párjuk nem hordozza a variációt. Így nemzedékeken keresztül is "alvó" lehet a gén, hogy azután két rejtett hordozó gyermekének hajszínében megmutatkozzon jelenléte. Ugyanakkor még két ilyen szülő esetén is csak 25 százalék a valószínűsége annak, hogy gyerekük vörös hajú lesz.

Alistair Moffat, a skóciai St. Andrews Egyetem rektora megjegyezte: a vörös hajúaknak általában nagyon fehér és napsütésre érzékeny a bőrük, ami azért alakulhatott így, hogy a kevés napsütésből minél többet "beengedjen" a szervezetbe, kellő mennyiségű D-vitamin képződése végett. Azt hihetnénk, hogy Európa legészakibb sávjában kellene a vörös hajúak hányadának a legmagasabbnak lennie, de nem így van - mondta Moffat. Svédországban például több a napfény: napi átlagban 5,4 órát süt a nap, mint Skóciában viszont az óceáni éghajlat miatt csak 3,1-et.