Van egy olyan érzése az embernek, hogy mind egy és ugyanaz. A nyolcvanas-kilencvenes évek fejpánttal és gyöngyházas harisnyával fémjelzett aerobicőrületét – amit már 1968-ban megalapoztak tudományosan – sorra váltják az újabb zenés mozgáskultúrák. A kétezresekben tört be a zumba, amiről már írt a hvg.hu, a vadonatúj dili pedig a bokwa, ami nagyon afrikaiul hangzik, de nem is annyira egzotikus: Los Angelesből származik, a bonyolult koreográfiának tetsző mozgáskombináció – elvileg – pofonegyszerű: betűket és számokat kell "lelépegetni", és közben jól kinézni. Magyarországon is tartják már az első órákat, természetesen oktatói kiképzést is kínálnak 3-400 dollárnak megfelelő összegért. Van hozzá promóvideó, sőt promódal is:

A vonzó az lehet az új diliben, hogy egy csoporton belül a kezdők és a haladók megférnek egymás mellett, az előbbiek legfeljebb nem tekergetik a kiállásoknál a csípőjüket.