Két BKV-bérlet árából megszerezhet egy vagány bringát
Négy okos lépés és 20 ezer forint – csupán erre lesz szüksége, ha a biciklit választja a tömegközlekedés és a forgalmi dugók helyett.
Ha már nincs kedve a tömegközlekedési eszközökön a szomszédot szagolni, akkor néhány lényeges bicikliválasztási paramétert fontos megismernie.
Kezdjük az alapoknál. Mi az ön biciklis-identitása?
Talán versenyző? Karaktere a sétáló kismamákat kerülgeti, vélvén, hogy az igazi dicsőség felgyorsulni 60 km/h sebességre. Jobb esetben egy régi mountain bike-ot teker elképesztő intenzitással, de lehet, hogy profi versenygépet lovagol meg, magát fájdalmasan szűk vákuumfóliába csomagolva.
Ön közéjük tartozik? Ha nem, olvasson tovább.
Esetleg ön egy divatbiciklis? Népes és szerencsére kevésbé agresszív alfaj ez, ide tartoznak a tényleg gusztusos egysebességesek pedáljait taposó, testben és/vagy lélekben fiatalok, akik még a pályára való, jelképes vagy egyáltalán nem is létező fékrendszerű fixiket is hajlandóak tolerálni pár rajongó pillantás kedvéért.
Ön közéjük tartozik? Ha nem, olvasson tovább.
És végül van a harmadik csoport. A hétköznapi felhasználóké, akik a jó idő közeledtével már nem szeretnének annyira egy tömött BKV-buszban hetven másik emberrel kipárolgást cserélni. Sőt, talán még jól is esik nekik egy kis mozgás munkába menet. Nekik szól ez az összefoglaló, melyben nem esik szó szénszálas felnikről vagy biciklifényező-műhelyről, de eláruljuk, hogyan kell guruló alkalmatosságot venni két bérlet áráért.
1. Hol keressünk egy vállalható kétkerekűt?
Amennyiben nincs szomszédunk, aki egy karton olcsó sör fejében megválna nagyapja sarokban porosodó régi Csepeljétől, kénytelenek vagyunk az interneten körbenézni, akad-e nekünk való bicikli, úgy 15 000 forintig bezárólag. Lesz még vele költségünk talán, de 20 000 forintnál megállunk.
Természetesen az általunk megcélzott kategóriában új kerékpár szóba sem jöhet, ám emiatt felesleges pánikba esnünk: a hipermarketekben kapható kétkerekűek árának töredékéért sokkal jobb minőségű, nem utolsósorban pedig barátságosabb járműveket szerezhetünk.
És itt az első jó tanács: az ádáz kutatás során jobb, ha elkerüljük a legkézenfekvőbb használtcikk-oldalakat, inkább olyan szakmai portálok apróhirdetéseibe ugrunk fejest, mint a bikemag.hu vagy a testbike.hu. Ezek alapvetően online biciklismagazinok, fórumok saját kis közösséggel, akik villámgyorsan kiszűrik az esetleges megtévesztő hirdetőket és hirdetéseket, ráadásul szakmai oldal lévén, az aprók szövegéből is több derül ki annál, mint hogy milyen színű a fotón látható piros bicikli.
A hirdetések címében keressük az olyan szavakat és kifejezéseket, mint "öreg", "kopott", "régi", és "még gurul". Nem hangzanak túl bizalomgerjesztőnek, de ne aggódjunk, ezek közül kerülhet ki a nyár legkedvesebb közlekedési eszköze.
Az apróhirdetések rengetegéből csak azokat nézzük át, amelyek a lakhelyünkhöz közel esnek, hogy vásárlás előtt személyesen is megszemlélhessük, megtapogathassuk a kiszemelt biciklit. Így kizárjuk a postával érkező zsákbamacska, esetleg varrógép lehetőségét.
2. Mire figyeljünk?
A legfontosabb természetesen a váz. Ha komolyabb korróziót vagy törésjavításra utaló hegesztésnyomot fedezünk fel rajta – legyen bármennyire is tüneményes a nyereg mintája –, hagyjuk ott.
Ezt követően a kerekeket kell tüzetesebben átvizsgálnunk. Szinte lehetetlen, hogy nyolcas nélküli felniket fogjunk ki, ám nyugodjunk meg, ez rendszeres használat mellett bőven normális, ráadásul, ha kritikussá válna a kilengés, a későbbiekben pár ezer forintért centríroztathatjuk is a felniket.
Régi bicikli vételekor készülnünk kell arra is, hogy előbb-utóbb, de gumibelsőt kell majd cserélnünk. Ez kerekenként 700 forintos kiadást jelent. Ebben a kategóriában a húsz évnél idősebb kerékpárok általában még mindig az eredeti tűszelepes belsőkkel futnak. Ezeket érdemes lecserélni autószelepesre, hogy félórás izzasztó pumpálás helyett másodpercek alatt keményre fújhassuk az abroncsokat a sarki benzinkúton.
A fékeket sem árt ellenőrizni, elvégre nem egészségtelen dolog, ha meg tudunk állni egy kritikus piros lámpánál. A túlságosan kopott fékbetéteket páronként már 500 forintért cserélhetjük.
Amennyiben a pedálokat klasszikus ékes megoldással rögzítették, mindenképp bizonyosodjunk meg róla, nem lazultak-e ki az idők folyamán. Az idegborzoló nyikorgás és a pedál tekerés közbeni ugrását később csak saját barkácsműhely bevetésével, vért izzadva leszünk képesek megoldani: nem éri meg kockáztatni.
A váltó és a hajtásrendszer talán az egész gépezet legkényesebb része. Bárki bármit mond, az utca embere biciklin ülve maximum két sebességet hajlandó használni: egyet emelkedőkhöz, egyet pedig minden máshoz. Ezek viszont nem árt, ha működnek. Próbáljuk ki az összes fokozatot: zökkenőmentes-e a váltás, vannak-e egészségtelen zörejek, súrlódási hangok, rozsdás-e a lánc. A vásárlást követően természetesen érdemes WD40-nel, olajjal vagy gépzsírral átkenni a hajtóláncot, meghálálja.
Ha tehetjük, szerezzünk sárvédővel és csomagtartóval ellátott gépezetet, ezeket leszerelni korántsem annyira bosszantó, mint mondjuk szükség esetén külön megvenni őket. A kismillió típus közti, nemlétező kompatibilitásról nem is beszélve.
3. Amire még feltétlen szükségünk lesz
Mivel az utóbbi időben razziaszerűen egyre több biciklist bírságolnak meg nem megfelelő járműfelszereltség jeligével, érdemes hát a KRESZ előírásainak megfelelően beszerezni azokat a kiegészítőket, melyeket biciklin látva még a legvérmesebb rendőr is atyai szeretettel integet majd nekünk.
Ide tartozik az első és hátsó kerék küllőin elhelyezett két darab, kifejezetten narancssárga, 150 forintos prizma, a 350 forintos csengő és persze az elhagyhatatlan első-hátsó világítás. Amennyiben biciklink már eleve rendelkezik dinamós lámpákkal, munkánkat jól végezvén lezserül hátradőlhetünk, ha viszont hiányoznak az ominózus fényforrások, muszáj lesz beszereznünk egy ledes lámpaszettet, 1000 Ft-ért.
A városi kerekezésnél ne gondoljunk reflektor effektusra: a lényeg, hogy minket lássanak, a többire ott van a közvilágítás. Arról nem is beszélve, hogy a ló másik oldalára áteső, stroboszkóppal közlekedő egyének mennyire veszélyesek tudnak lenni a többi biciklisre nézve.
4. És hogy meg is maradjon
Feltehetőleg ilyen költségvetésből egy korrekt, de annyira mégsem pillantáscsalogató biciklire tettünk szert. A kopottas fényezés, a szakadt ülés vagy a berepedezett külső gumik viszont korántsem rettentik el a lakatbontásra egzisztenciát építő biciklitolvajokat. Kétség sem férhet hozzá, hogy új kis kedvencünk megérdemli a törődést, így azt is, hogy vigyázzunk rá.
Lakatok terén szóba sem jöhet a klasszikus gumírozott sodrony zár: egy kabát alatt elférő erővágóval nagyjából 2-3 másodperc alatt bárki mozdíthatóvá teheti az ilyen mód kikötött kerékpárt. Komolyabb, már megfontolandó erőfeszítést csak láncos vagy U-lakatok biztosítanak, így érdemes ezek valamely képviselőjét beszereznünk, 2700 forintért.
Félreértés ne essék, még a legdrágább zárak sem garantálják, hogy biciklink ott vár majd minket, ahol hagytuk. Csupán azt az időintervallumot növelik, mely alatt a magára hagyott kétkerekű meglovasítható.
Az sem mindegy, mihez és hol rögzítjük a kerékpárt. A központi, lehetőleg takarásmentes helyekkel járunk legjobban, ahol akad egy kikötésre alkalmas, villanyoszlop masszívságú tárgy, mely lehetőleg nehezebben vágható, mint maga a lakat. A biciklit célszerű a vázon, illetve a hátsó keréken átvezetve rögzíteni. Ezzel a húzással gyakorlatilag lehetetlenné válik kedvencünk a lakatról való, darabokban történő diszkrét leszerelése.
A képlet egy 15 000 forintért vásárolt, világítás, prizmák és csengő nélküli, elkopott fékbetétes, ráadásul egyik kerekén defektes biciklire alkalmazva:
A cikkben a budapesti Bikecentral biciklisbolt áraival számoltunk.
bicikli: 15 000 Ft
prizmák: 300 Ft
csengő: 350 Ft
világítás: 1000 Ft
lakat: 2700 Ft
gumibelső (1 darab): 700 Ft
fékbetét (1 pár): 500 Ft
Összesen: 20 550 Ft
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
