Rossz a víz minősége Európában, és Magyarország ebben is az élen jár, állítja az a március végén közzétett uniós tanulmány, amelyet a román Victor Bostinaru EP-képviselő mutatott be egy brüsszeli meghallgatáson. A tanulmányt az Európai Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség anyagai alapján készítették azért, hogy megvizsgálják, mely országok nem felelnek meg a szennyvízkezelésről szóló direktíváknak. Magyarország a negyedik helyet foglalja el a környezetvédelmi szabályokat megsértő országok szégyenlistáján.

A tanulmány arra volt kíváncsi, hogy a 27 uniós tagállam közül ki, mennyiben tartja be azokat a direktívákat, amelyeket még a 2000-ben létrehozott európai Vízkeretirányelv (VKI) fektetett le. A jelentés főleg arra fókuszál, hogy miként kezeli a szennyvizet az adott ország vagy város, de fontos iránymutató a természetes vizek és a csapvíz állapota, főleg a kedvelt üdülőrégiókban.

Fazekas István

A tanulmány szerint Magyarország a negyedik helyet foglalja el: 631 helyszínen szegi meg a szabályokat. A dokumentum tételesen 213 közepes és nagyobb települést nevez meg, köztük Budapestet, Debrecent és Sopront is.

Kiemeli a Balatont, mint Európa egyik legkedveltebb üdülési célpontját. Némi élcet is megenged magának az anyag, ugyanis egy dupla oldalas Európa-térképre képeslapokat helyeztek el azokról a vidékekről, ahol a vizet veszélyesnek vélik. "Üdvözlet Pisából" és "A tökéletes Palo Alto" képeslapok mellett megtaláljuk a Balatont is.

Összesítésben Magyarországról csupán 16 százaléka a vizeknek került a „jó” vagy a „kiváló” kategóriába. 37 százalék „elfogadható”, 47 pedig már a „szennyezett” vagy „nagyon szennyezet” osztályban szerepel. Pedig az ország a 2007-2013-as költségvetési időszakban 22,4 milliárd eurót (6720 milliárd forint – 300 forint/euró árfolyamon) költhetett a kohéziós alapokból e kihívások kezelésére. Ez az egyik legnagyobb összeg, ami valamely tagállam rendelkezésére állt, teszi hozzá a jelentés.

Ebből baj lesz

A top szégyenlistás hely az elevenünkbe vág, hiszen évek óta mást sem hallunk a politikusainktól és az országimázs festőitől, hogy a víz az ország csodafegyvere. Érkeznek is milliók a hírére, a fürdőkbe, a Balatonhoz, Hévízre, Budapestre, és mi magunk is szívesen megyünk tavaink mellé. A tiszta víz a magyar néplélekben olyan, mint a sportcsoki, a Túró Rudi, vagy Mátyás király meséi: világhódító hungarikum és megkérdőjelezhetetlen vagyon.

Már a Balatont érő kritika is mély érvágás. Ha szárnyra kap a hír, hogy rossz osztályzatot kapott a tó, akkor a sokmilliárdos turizmus és sport szektor elvérzik. A KSH adatai szerint 2012-ben 2,7 millió belföldi és 1,7 millió külföldi vendégéjszakát vásároltak itt. Válság ide vagy oda, a belföldi vendégéjszakák száma 1,3 százalékkal, a külföldieké 4,5 százalékkal növekedett, és ezzel az „összes magyarországi belföldi vendégéjszakából 26, összes külföldi vendégéjszakából 15,3 százalékban részesedik” a Balaton, szögezte le a Magyar Turizmus Zrt. a hvg.hu-nak.

MTI / Varga György

A jelentés tehát minimum sokkoló. De mielőtt egy szokásos összeesküvés-elméletet elővéve azzal magyaráznánk a dolgot, hogy a jelentést tevő egy román képviselő, emlékezzünk rá: a tanulmány szerint a legrosszabb helyezést éppen Románia kapta, ahol 2476 helyen szegik meg a szabályokat és szennyezik veszélyesen a vizeket. Ezt követi Spanyolország (1148) majd Bulgária (901). Ugyanez a tanulmány amúgy igen kritikus Brüsszellel és Belgiummal szemben is.

Mégis van ellenérvünk

„Az eredmény megkérdőjelezhető” – mondja mégis Somlyódi László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vizi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék oktatója. Nem csupán a masszív tudományos-szakmai múltja teszi viszont ítéletét hitelessé, hanem önkritikája is, amivel a hazai vízpolitikát illeti.

Somlyódi – megismerkedvén a jelentéssel – sorjázta a kérdéseit és kételyeit a hvg.hu-nak: nem tudjuk pontosan ki, hogyan, milyen metódus szerint végezte a méréseket, mennyi idő alatt készült el. „Hivatkozik [a jelentés] az Európai Környezetvédelmi Ügynökségre is, de ez is zavaros.” Holott az irányelvek elég pontosak, akárcsak a célok is. A megfelelő metódust követve minden ország vízhelyzete egy 5 szintű skálán meghatározható, s e skála szerint az a követelmény, hogy 2027-ig el kell érni a legalább a „jó”, vagyis a második szintű besorolást.

Túry Gergely

Jelen pillanatban a Balaton vize „olyan állapotban van, mint a 60-as években, aki tehát a Balatonról azt állítja, hogy veszélyes a vize, annak fogalma sincs a valós helyzetről – állítja a professzor, és véleményét osztja Vörös Lajos, a Magyar Turizmus Zrt. tudományos tanácsadója is, aki kihangsúlyozta, hogy a vízminőség romlását főleg „a lebegő mikroszkopikus algák túlzott elszaporodása, szaknyelven az eutrofizáció veszélyeztette”. Különösen veszélyesek az „egyes nyaranta [elszaporodó] tömeges kékalgák (cianobaktériumok)”, amelyek mérgeket termelnek, „bőrirritációt, nyálkahártya-gyulladást, a véletlenül lenyelt vízzel a gyomorba jutva bélpanaszokat okozhatnak. Az algatúlszaporodást a tóba a vízgyűjtő területről elsősorban a szennyvizekkel bejutó foszfor okozza”.

Az 1970-es és ’80-as években romlott látványosan a helyzet, de „a kutatók javaslatára számos költséges, foszforterhelés-csökkentő nagyberuházás létesült”, és ennek megfelelően Keszthelynél, ahol a legalgásabb a víz, olyan értékeket mérnek ma, amelyek kevesebb mint a harmadát teszik ki az OECD által meghatározott egészségügyi küszöbértéknek.

A Vidékfejlesztési Minisztérium, amelynek egyik államtitkársága felelős a víz- és környezetügyekért, ismeri a jelentést, és Somlyódy professzorhoz hasonlóan hiányolja belőle a forrásmegjelölést, a konkrétumokat. „A Balatoni Intézkedési Tervként (BIT) ismert intézkedési csomag” arra koncentrál, hogy biztosítsa „a strandok – közegészségügyi szempontból is – biztonságos vízminőségét, a vízminőség-védelmi kotrást, a nádas-rehabilitációt, az ökológiai alapú halászatot és horgásztevékenységet, valamint a közvélemény és az idegenforgalom szakszerű és hiteles tájékoztatását. […] Ennek érdekében megvalósult a teljes körű csatornázottság, a szennyvizek legmagasabb szintű tisztítása, vagy a vízgyűjtőről való kivezetése. A Zala torkolatnál megkezdődött a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének kivitelezése, amely tovább javítja a Balaton vízminőségét.”

Még sincs ellenérvünk

A helyzet persze nem ennyire rózsás mindenhol. Somlyódy professzor szerkesztette a 2011-ben megjelent Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok kötetet, ami a felszíni vizekkel kapcsolatban így nyilatkozik: „A rendszerváltást követő időszak számottevő kedvező változást hozott. […] Ennek ellenére vizeink állapota (különösen a felszíni vizek esetében) még így is meglehetősen távol van a VKI által hosszú távú célként kitűzött ’jó állapottól’.” A VKI teljes nevén Vízkeretirányelv, ami 2000-ben született meg, és az európai tagállamok vizeit nem csupán kereskedelmi terméknek, hanem „örökségnek” tartja. Az eszmei érték mellett azt is rögzíti, hogy a vizeket – mindet, nem csupán a nagyobb tavakat és folyókat – ökológiai szempontból szükséges megóvni, vagyis a hidrobiológiától az árvízvédelemig minden ide tartozik.

Míg gombaként szaporodtak a wellness-szállók és az utazási propagandaanyagok, amelyek a magyar fürdőkultúrát és vízgazdagságot hirdették, addig a VKI-ben meghatározott elv szerint csak 2007 óta kezdett az ország foglalkozni. Nem későn ugyan, de ma, 2013-ban még túl kevés az ismeretünk, mondja Somlyódi tanár úr.

MTI / Oláh Tibor

Az unió tagállamainak minden felszíni és felszín alatti vizet vizsgálnia kell, nem elegendő a nagy folyók és tavak elemzése. A teljes vizsgálatot 5 területen, és több mint 30 kritérium mentén kell elvégezni. Az elemzés kitejed a biológiai elemzésre, mint az algák, növények, halállomány és minden vízi élőlény analízisére; fizikai és kémiai adottságokra, mint az oxigén- és ásványi anyag-tartalomra; környezeti állapot-vizsgálatra, vagyis a fertőző és szennyező anyagok jelenlétére; fizikai tulajdonságokra, amelyek a biológiai minőséget befolyásolják, mint a vízmozgás dinamikája és sebessége. Mindez rendkívül kiterjedt és számos munkaórát köt le, a hiteles eredményekre biztos, hogy várni kell.

A folyamatot veszélyesen lassítja, hogy a jelen kormányzati periódusban – ezt már mi tesszük hozzá – a környezetvédelem mostoha gyereke a közügyeknek. Nincs önálló minisztérium, államtitkársággá silányították a víz ügyét is, most a vidékfejlesztési tárca alá. Illés Zoltánnak csontként dobtak fentről egy államtitkári kinevezést, ő próbálkozik most. S bár a minisztérium azt állítja, hogy „a Tárcánk az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal, a Magyar Tudományos Akadémiával, illetve a szakterületen tevékenykedő oktatási intézményekkel állandó kapcsolatot tart”, a kutatók nem érzik, hogy meghallgatásra találna a szavuk.

Ráadásul 120 évnyi működés után megszűnt a Vituki is, a korábbi Környezetvédelmi Minisztérium Vízgazdálkodási Kutatóintézet. Ez volt az a jól felszerelt nonprofit kft., ami a felszíni és felszín alatti vizek minőségét, mennyiségét kutatta, sőt közreműködött az árvízvédelemben és előrejelzésben is. A kutatóknak ugyanaz a sors jutott, mint sok más intézetnek: egyre csökkenő támogatás, egyre több piaci munka, létszámcsökkentések, elsorvadás.

Persze a fentiekre könnyű riposztolni. A Vituki gárdájának és eszközeinek egy hányadát a Nemzeti Környezetügyi Intézetbe (NKI) vitték át, ám párhuzamosan az árvizekkel és belvizekkel szembeni védekezés a Belügyminisztériumhoz került, tekintve, hogy a közmunkákat ez a tárca felügyeli.

Ne csak a turisták miatt rettegjünk…

Ihatunk-e még a csapból? Másfél liter magyarországi ásványvíz ma mintegy 115 forintba kerül. A napi három liter vizünket tehát 230 forintért, a havi adagot 6900 forintért fogyaszthatjuk el, ha igaz, hogy nem szabad csapvizet innunk. Somlyódi professzor szerint ugyan Budapesten „nagyobb a diverzitás, mint a Balatonon”, ezért a szakember csak óvatosabban mondhat véleményt. Mint megjegyezte: van olyan szakasza a rendszernek, ahol sokáig tartózkodik a víz, ami ront a minőségen.