A Margitsziget egy kicsit mindenkié. A nép birtokolja, nem is akárhogyan, tagjai idősávokba osztják a kedves-kínos végleteket.

Reggeltől este hatig adott a polgári idill. A tavasz beköszöntével a sziget rétjein tömegek próbálnak csábos bronzszínbe borulni, a part menti szakaszokon pedig a feszes fenekekért kocogókat kerülgetik a nyolc év körüli versenybiciklisek. A szökőkút szökik, a fagyis fagyit árul, a kutyák gazdáik arcáról irigykedik le a vigyort.

Ám mikor a Nap lenyugszik, a sziget éjszakai üzemmódba kapcsol. A délutáni kismamákat felváltják a vadítóan vagy kiábrándítóan szűk ruhákba gyömöszölt tizenévesek, az első csókért pedálozók, a bringó hintót tekerő német nyugdíjasokat pedig a siófoki diszkókban edzett szívtiprók követik. Megérkeznek az itt immár kisebbséget alkotó V-VII. kerületi értelmiségi fiatalok, hiszen már nekik is van vendéglátójuk. (Ugyanez a közönség pedig vonzza a szatírokat is, akárcsak a Városliget, Népliget vagy más szabadtéri mulatófertály.)

MTI / Máthé Zoltán

Íme, az első tudományos megfigyelés: a Margitszigetnek is vannak életfázisai. Egykor megélte szép- és középkorát, most pedig sablonosan lázadó kamasszá öregedett. És élvezi.

Úri toprongy a nép szigetén

A Margit hídról lecsorogva, a szökőkúton és az azt követő senkiföldje sétányon túl találjuk a Holdudvart. Ezt nyolc másodperc sétával elhagyjuk, nemsokára visszatérünk, ám először a sziget legújabb lakóját vesszük górcső alá.

Az úri toprongy múlt pénteken tört be a Margitszigetre. Amit a romkocsma kultúra mainstreammé tett az elmúlt 10 évben, az végre a Dunán is megjelent a frissen megnyílt Wndrlnd-ben: a leharcolt vakolat és a dimbes-dombos betonpadló. Most a nagyközönség már el is várja a kopottas imázst, arculattervezés gyanánt elég néhány rozsdás biciklit ívben egymáshoz hegeszteni, majd festékes cipővel megrugdosni a lepukkantabb falfelületeket, így történt itt is. Az eredmény viszont nem lett olyan műanyagszagú és barátságtalan, mint az elitista Trafiq vagy a pár hónapos Közhely.

Az alapvetően szabadtéri bár legnagyobb előnye a mérete: a Wndrlnd ugyanis meglepően apró, ez pedig már a bejárat előtt álldogálva olyan intimitást ajándékoz a helynek, amit még névre szóló söröskriglikkel sem lehetett volna elérni.

“Képzelj el egy helyet, ahova akárhányszor visszatérsz, nem ismersz rá” - áll Wndrlnd bemutatkozó anyagában. A bár ugyanis kaméleon stratégiát folytat: a nyitástól kezdve minden héten fiatal művészek kezei alatt alakul át, legyen szó fényfestésről, próbaba-szobrokról vagy különböző vetítésekről.

wndrlnd

Habár a vizuális megoldások valóban szokatlanok, a programok tekintetében semmi újat nem kapunk: kizárólag DJ-k fértek be a naptárba. A Wndrlnd felütése alapján egyelőre csak találgathatunk, hogy a klub miként teljesít majd a budapesti éjszakában, ám kis szerencsével adott a lehetőség, hogy a Király utcai törzsbázist mintázva ez a bár legyen a Margitsziget szezonális Ellátó Kertje. A 310 forintos, szigetrekorder nagyfröccs árfekvése mindenesetre bíztató.

Holdudvart mindenkinek

Térjünk vissza a sziget ugyan már nem friss, de még mindig nem kultikus szórakozóhelyére, a Holdudvarba, a Wndrlnd falszomszédságában.

A régi Casino épületét elfoglaló vendéglátóipari egység titkos fegyvere, hogy láthatóan nem szeretne célközönséget választani. Kár, hogy visszafele sült el: nincs identitása, egyszerre szól mindenkihez, így senkihez. A Holdudvar alaprajza szerint itt találjuk a grasszáló pincéreket, ott a kerthelységet, amott az igényes éttermet, a turista- és koktélbárt, valamint a Szimpla típusú kertmozit és kortárs galériát is. Stílusokkal, műfajokkal, közönséggel tarkán megszórt – a taktika természetesen kiváló, csupán egyetlen buktatóval rendelkezik: konkrétan, ahogy esik, úgy puffan.

A Holdudvar délutáni és hajnali időszakokat is lefedő repertoárján akad vacsorás focimeccsnézés, Barabás Lőrinc féle jazz, Dallas emlékest, feltörekvő művész-hegyek és persze rengeteg, de rengeteg DJ.

Dióhéjban tehát a Holduvar az a hely, ahol a Margitsziget őslakosai nyugodtan tudnak reggelizni, eszmét cserélni, érintőlegesen kulturálódni, sőt esetleg még éjszakás partnerre is akadnak a rituális társastánc gyakorlása közben. Az általunk meglátogatott helyek közül a nagyfröccs itt volt a legdrágább, 470 forint.

Stiller Ákos

Csak alkalomhoz illő öltözékben

A Szigeti bejáró buszmegállópárossal szemközt, már-már a Margit híd lehajtójának tövében találjuk a Sziget Klubot. A hely egyszerre étterem, sportklub és diszkó, mindegyikből az igényesebb fajta, mely alapvetően a vastagabb pénztárcájú mulatózóknak ideális. A szinteltolásos teraszok modern rattanszerű ülőgarnitúrája kiválóan alkalmas arra, hogy hátradőlve és egy közepesen drága koktél társaságában figyeljük a klubhoz tartozó teniszpályákon folyó vérremenő mérkőzéseket. A klub napközben a deckshoe-ban érkező (a szárazföldön ragadt elméleti tengerészek látványlábbelije), sportosan éhes és éhesen sportos embereknek kedveskedik, este tíz óra után pedig a kizárólag nagykorú, erős középosztály diszkójává válik. Hab a tortán, hogy a hely szabályzata külön Dress Code bejegyzést tartalmaz, mely kimondja, hogy a szórakozóhely csak alkalomhoz illő, tiszta öltözékben látogatható. Az etikettet megszegő vendégeket a szervezőknek jogukban áll küszöbön kívül tartani.

A nagyfröccs árával kapcsolatban - habár a Sziget Klub szerdán nyitja az idényt - csak annyit tudtunk meg, hogy nem lesz olcsó.

Drága vadászles

A szökőkút rendezői bal oldalán foglal helyet a német barkácsbolt-látomásból testet öltött, ellenben kicsi, de takaros Kő Büfé. A Margitsziget főútja mellett, a sziklaszerű objektum és konyha köré lepakolt instant kertrészleg napernyő-árnyékában hűsölve a vendégek lelkesen pontozzák a zöldövezetbe látogató tömegeket, természetesen egyed alapon. Ez pedig mindkét félnek ideális terület: ha prédára lesünk, ha imponálni szeretnénk, ennél jobb helyet nem találunk a masírozásra. A Kő Büfé párnégyzetméteres alapterületét figyelembe véve a gasztronómia élvezeteken túl más programmal nem igen készülhet, ám egy baráti koccintás vagy csak a szabadban való, szürcsölve üldögélés kiváló indítása lehet egy jól eltalált szigetes éjszakának. A hely kellemes strandhangulatáért viszont túl kell lépnünk a vízparti késdobálók árain: a Kő Büfében 450 forintért juthatunk a magyar nyár ambróziájához, amivel a hely ezüstérmes a margitszigeti fröccsversenyünkben.