„Drágám, ez a te vacsorád” – mutat a feleség férjének az asztalon lévő, nyitott konzervdobozra. „Ez pedig a Facebookra megy” – mondja a konzerv mellett fekvő, egészben sült csirkére. Ez csupán egy, interneten keringő karikatúra, de jól mutatja a legújabb trendet: imádjuk a világ tudtára adni, hogy mit eszünk, iszunk; akár mi készítettük, akár nem. A közösségi médiában (Facebookon, Instagramon, Flickren, Twitteren stb.) kiposztolt fotók tanúbizonysága szerint előbb ragadunk kamerát, mint villát.

Kajapornó

Amikor nemrég eljutottam a Skót-felföld egyik legjobb halas éttermébe, alighogy kihozták a megrendelt rákot, egyből nekiestem. Mikor már fülig maszatos voltam, akkor néztem csak körbe a vendégek között, és meglepődve konstatáltam, hogy többen hosszú percekig azzal foglalatoskodtak az eléjük tett fogások felett, hogy minél jobb felvételeket készíthessenek róluk az okostelefonjukkal. S mikor már végeztek a „kötelező fotózással”, akkor álltak csak neki falatozni. Úgy tűnik, én még ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki egyelőre nem kapott rá az úgynevezett ételpornóra, amely valójában a főzés vagy evés élvezetének látványos vizuális bemutatását jelenti.

AFP / Ana Arevalo

„Mondd meg, mit eszel, és megmondom, ki vagy” – hangoztatta még 1825-ben a gasztronómusként hírnevet szerző francia filozófus és politikus, Jean Anthelme Brillat-Savarin. Manapság már mondani sem kell ezt az embereknek, önként kiposztolják az eléjük kerülő fogásokat. Az ételfotók megosztása a közösségi médiában egyre nagyobb méreteket ölt, csak a Flickren két év alatt a tízszeresére nőtt az „étel” címkével ellátott képek száma. A fotómegosztó portálon az egyik legnagyobb és legaktívabb az „Ezt ettem meg” nevet viselő csoport, amelynek jelenleg körülbelül 30 ezer tagja van, a feltöltött ételfotóiknak a száma pedig mintegy 540 ezerre rúg.  Az Instagramon a 10 legtöbbet fotózott dolog közé az étel is bekerült; saját magunk, a naplemente és a kutya/macska fotózása mellett ugyanis a „kaja” az, amelyet a legszívesebben kattintgatunk. Erre kitűnő példa, hogy az amerikaiak tavaly, Hálaadás napján 10-14 óra között több száz ételfotót osztottak meg az Instagramon, ahol jelenleg körülbelül 10 millióra tehető a feltöltött „kajaképek” száma.

Dokumentálják

Végre sikerült elkészítenünk Gordon Ramsay egyik specialitását, a Wellington-bélszínt? Lagzin falatozunk esküvői vendégként? Becsekkoltunk a Foursquare-n egy étterembe, és máris hozzák a gusztusos ételt? Egy újabb habkreációval szervírozták a kapucsínót a kedvenc kávézónkban? Egyből kattintgatunk, mert úgy érezzük, hogy muszáj; a fotók pedig – nem kérdés – egytől egyig a közösségi médiában landolnak.

Annak, hogy ki és miért posztol rendszeresen ételfotókat, számos oka van. Vannak, akik egyszerűen odavannak az ínycsiklandozó ételek látványáért, és képtelenek megállni, hogy ne tegyék közzé. Vannak, akik csupán szeretnének eldicsekedni a főzési-sütési tudományukkal, még akkor is, ha éppen nincs, s innen-onnan „összelopkodott” ételfotók kiposztolásával szeretnének élni az „5 másodperc hírnév mindenkinek jár” lehetőséggel. Vannak, akik ekképpen ajánlanak egy-egy éttermet, büfét, új pékséget az ismerőseiknek. Vannak, akik külföldön járva egy-egy bizarr étel élményét szeretnék megosztani a barátaikkal, mondván „Nézzétek már, mit ettem!” Vannak, akik az életvitelüket (pl. fitneszguruk lettek, vegetáriánussá váltak) akarják népszerűsíteni nagyobb körben, és követőket toborozni. Vannak természetesen a hivatásosok, blogerek, gasztronómiai újságírók, akiknél ez érthető "szakmai ártalom", hiszen együttjár a munkájukkal, életvitelükkel. Vannak, akik egész egyszerűen csak szívesen dokumentálják, mit esznek nap mint nap, és folyamatosan frissítik „ételnaplójukat”. Na, ők viszont egyes orvosi szakértők szerint igazi pszichológiai esetek; olyanok, akik nem ritkán táplálkozási problémákkal küzdenek, az ételekkel pedig egészségtelen viszonyt alakítottak ki.

Az "Ezt ettem meg" csoport.

Valeria Taylor, a Torontói Egyetem Women's College kórházának vezető pszichológusa egy hónapja tette közzé kritikus megállapítását, miszerint az ételfotók rendszeres dokumentálása mögött komoly probléma húzódhat. „Az ilyen emberek előtt folyamatosan az lebeg, hogy elmehessenek valahova enni; az evés – az, hogy mit esznek, mikor esznek, mikor mehetnek el újra enni azért, hogy azt lefotózhassák – jelenti ugyanis a szociális interakciójuk kulcselemét” – állítja a kanadai pszichológus. A szakember azzal érvel, hogy a gasztrofotók rendszeres készítésében az ételekkel való egészségtelen kapcsolat mutatkozik meg, amely gyakran táplálkozási zavarokba is torkolhat.

Más szakemberek úgy vélik, hogy a megosztott ételfotók az úgynevezett Facebook-szindróma kialakulásához is könnyen hozzájárulhatnak. Ez az új mentális betegség – amely rendszerint szorongást, stresszt és negatív érzéseket vált ki a Facebook-felhasználóban – egyre gyakoribb az aktív közösségi portálozók körében. „Az ismerősök által kiposztolt gasztroműalkotások, akárcsak az élet más területéről posztolt tartalmak (pl. utazásos fotók, esküvői fotók) akár kisebbségi komplexust is kiválthatnak a facebookozóból, hiszen azzal szembesül, hogy az ismerőseinek milyen szuper az élete, mennyire ért mindenhez, miközben neki semmi sem jött össze, s csődtömegnek érzi magát” – hangsúlyozza Talabos Viktória, a Webkukkoló gyakorlati Facebook-marketing tanácsadója.

Bealkonyul az ételfotózásnak?

Hiába szeretnék mind többen megosztani az általuk evett fogások képeit, egyre több étterem tiltja meg ételei lefotózását. A tilalmat azzal indokolják, hogy zavarja a többi vendéget (mivel folyamatosan villog a vaku), a „kajapornós” asztaltársait (hiszen addig nem nyúlhatnak a fogásokhoz, amíg a le nem fotózza valamennyi ételt), a pincért (nem tudja rendesen végezni a munkáját), a szakácsot (könnyen kritika érheti, hogy a fotózásokkal eltöltött idő miatt kihűl az étel) vagy éppen az étteremtulajdonost.

Az elmúlt hónapokban több New York-i séf is az ételfotózás betiltása vagy legalábbis a szabályozása mellett kezdett el kardoskodni, sőt már olyanok is akadtak, akik önkényesen véget is vetettek ennek a „kultusznak”. Több felsőkategóriás étterem ugyanis egyszerűen feketelistára tette a vakuhasználatot, illetve az okostelefont is kitiltotta.

AFP / Ted Aljibe

Az éttermesek azzal érvelnek, hogy a megszállott „kajapornósok” nincsenek tekintettel másokra; kényük-kedvük szerint vakuznak, sőt nem ritka, hogy felállnak a székre, vagy éppen az okostelefonra optimalizált fényképező állványt, ún. Gorillamobile-állványt is felraknak az asztalra csak azért, hogy még jobb szögből kaphassák lencsevégre az ételeket. Az egyre inkább megkötött kezű ételfotósok most attól tartanak, hogy hamarosan leáldoz az idejük, ám ezzel a tilalommal félő, hogy az éttermek búcsút mondanak az ingyenreklámnak.