Az Angliából érkezett tamarinok az úgynevezett karmosmajmok közé tartoznak, amelyek nevüket arról kapták, hogy a hátsó láb nagyujját kivéve az összes ujjukon karmok nőnek köröm helyett - közölte Petró Zsuzsa állatparki szóvivő hétfőn az MTI-vel. A karmokra azért van szükségük, mert apró termetük miatt az ágakat nem tudják ujjukkal átfogni, így éles karmaikkal kapaszkodnak a fák kérgébe.

A majmocskák II. Vilmos császár tekintélyes bajsza után kapták a nevüket. Felfedezésükkor, 1907-ben még csak elejtett példányokat ismertek: a hosszú, lelógó bajuszt a preparátorok felfelé kunkorították, mivel azt feltételezték, hogy a bajuszvég felfelé áll, csakúgy mint a német császáré. A tévedésre néhány év múlva jöttek csak rá, amikor élő példányokat is láttak, az állatokon azonban rajta ragadt a császárbajszú tamarin név.

A császárbajszú tamarinok kis testű állatok, mindössze huszonöt centiméter hosszúak. Peru, Brazília és Bolívia erdőségeiben csoportokban élnek és főként a magasabb fákon mozognak. Kis méretük miatt ki tudnak mászni a vékonyabb ágakra is. Túlnyomórészt gyümölcsökkel, fák nedvével és nektárral táplálkoznak, fehérjeigényüket a rovarokból fedezik.

A park trópusi házában élő bajuszos tamarinok mellett három másik karmosmajomfaj, a fehérarcú selyemmajom, a liszt tamarin és fehérajkú tamarin él a sóstógyógyfürdői állatkertben - tette hozzá a szóvivő.