„A pornó teljesen irreális, én például 30 éve hiába keresem a G-pontot” – közli nevetve a Bálint Ház főként feminizmus-tudatos nőkből álló közönségével szerda este Marjai Judit, gyakran erotikus témákkal foglalkozó fotóművész és egykori modell, amire Pop Andrea szülész-nőgyógyász elmagyarázza neki a G-pont pontos helyét. „Van egy tollad?” – kérdez hátra a kevés férfi néző egyike.

A Bálint Ház által az üvegplafonról (azon formálisan nem létező, ám hatásukat erősen éreztető diszkriminatív gyakorlatok, amelyek a nők társadalmi előmenetelét gátolják) szervezett beszélgetés-sorozat legutóbbi állomása A dominancia ötven árnyalata címmel futott. A megszólalók szerint hiába zajlott le a „szexuális forradalom”, máig erősen élnek bizonyos, a szexualitással kapcsolatos tabuk. Az öregek nemi életéről például egyáltalán nem „illik” beszélni, de a nők szexuális aktivitása is sokkal inkább szégyen tárgyának számít, mint a férfiaké, sok fiatal pedig szinte egyáltalán nincs tisztában saját testével. A moderátor Réz Anna itt fel is hívta a figyelmet egy, a hvg.hu-n előző nap megjelent cikkre, amely a Való Világ 6 kapcsán kritizálja a szexszel kapcsolatos beszédmódok elégtelenségét.

Kis Kata genderkutató szerint a szexhez kapcsolódó szorongások oka jó részben az, hogy sokan erőltetetten próbálnak megfelelni a társadalmilag elvárt nemi szerepeknek. Példaként a szórakozóhelyeken „macsóként” viselkedni igyekvő fiatal férfiakat hozta fel, akik személyes beszélgetés során gyakran sokkal bizonytalanabbnak vagy „nőiesebbnek” hatnak. Marjai Judit – akinek több más résztvevő által „eltúlzottan, parodikusan nőiesnek” nevezett képeit a háttérben folyamatosan vetítették – itt sajnálatát fejezte ki az „igazi” férfiak és nők eltűnése miatt – érzése szerint rajta kívül ma már szinte csak a transzvesztiták mernek igazán nőiesen viselkedni.

Szó esett a pornóról is, amely a feministák gyakori érve szerint a nőket alávetett helyzetbe hozza, valamint a szexualitást szigorúan férfi nézőpontból ábrázolja. Kis Kata szerint a helyzet ennél bonyolultabb, ugyanis valójában egy nő is éppúgy élvezhet egy hagyományos nemi szerepekből kiindulva „férfiközpontúnak” tartott alkotást. A genderkutató ennek megfelelően a „férfipornó” ellensúlyozására létrehozott „női pornó” kategória létezését is szerencsétlennek tartja.

Szóba került a beszélgetés címét adó, erősen erotikus bestseller, A szürke ötven árnyalata is. A könyv feminista szemszögből azért számít vitatottnak, mert benne egy nő szexuálisan és magánéletileg teljesen kiszolgáltatottá válik egy befolyásos férfinak. Pop Andrea tizennégy éves lánya egy osztálytársától megkapta karácsonyra a könyvet úgy, hogy nem is tudta, hogy mire számíthat. A nőgyógyász erre elmesélte neki a történetet és lebeszélte lányát az olvasásról, majd levelet írt a szülői munkaközösségnek, amelynek köszönhetően az iskolában beszélgetés alakult ki a regényről. Marjai szerint az erős, domináns, egyben gondoskodó férfikaraktereket szerepeltető könyvek sikere valójában a nők „igazi férfiak” iránti vágyát tükrözi, így nem ítélhető el, a BDSM (szado-mazochisztikus, illetve dominancián alapuló) jellegű párkapcsolatokban pedig sokszor inkább a szubmisszív fél a valódi irányító. Réz Anna szerint a könyv alapvetően a néhány éve hasonló sikert befutott vámpíros tinikedvenc Twilight-könyvek klónja. Megemlítette, hogy irodalomkritikus férje előbb örült, majd inkább sértőnek érezte, amiért a könyv őt szexuálisan felizgatta.

Virág György pszichológus, a nemi erőszak áldozataival foglalkozó Eszter Alapítvány vezetője itt felhozta, hogy a férfi és női szexualitás valószínűleg eredendően, evolúciós okok miatt is különbözik egymástól. A férfiak hajlamosabbak a promiszkuitásra, a nők romantikusabbak, illetve az sem véletlen, hogy míg a meztelen nők ábrázolásai mindig sikeresek voltak a férfiak körében, addig a meztelen férfiakat szerepeltető Playgirl magazint szinte csak a meleg férfiak fogyasztják. „Fogadjuk el, van aki ülve pisil, van aki állva pisil” – összegezte mondandóját a szakember.

Kis Kata szerint ugyanakkor az evolúcióval való érvelés problematikus, mivel mindig vitatott, objektíven nem megérthető, minek mi az evolúciós haszna, sok civilizáció szempontjából jó dolog pedig evolúciós értelemben zsákutcának tekinthető. Az evolúciós érvek valójában általában tetszés szerint, politikai és személyes érdekek mentén hajlíthatók. Lehet, hogy a férfiak és a nők szexuális igényei különbözőek, ezek azonban személyenként változók és rugalmasak, illetve nem állapítható meg pontosan, hol kezdődik a szociális kondicionálás és hol a genetikai, evolúciós hatás.

Marjai Judit azt is megemlítette, hogy kamaszkorában őt is inzultálták: egy férfi – aki azóta állítólag „30 év után bocsánatot kért tőle Facebookon” – leitatta, felvitte magához, majd „olyan történt, amit én nem szeretett volna”. A fotós azonban nem annyira traumaként, mint értékes leckeként fogta fel az esetet, a történtek miatt ráadásul saját magát hibáztatta, amiért tapasztalatlansága miatt meggondolatlanul viselkedett.

A beszélgetés többi résztvevője itt megállapította, hogy a nemi erőszakért az áldozatok gyakran magukat hibáztatják, holott mindig az elkövető a hibás. Ahelyett, hogy a lányoknak kellene megtanulniuk az elővigyázatosságot, inkább a fiainkat kellene arra tanítanunk, hogy elfogadják, ha a nő nemet mond – állapította meg Réz Anna. Virág szerint ez a kérdés azért bonyolult, mert a legtöbb nemi erőszakot közeli ismerős követi el, akikkel szemben az elővigyázatosság kevésbé tűnik indokoltnak. Emellett sokszor a beleegyezés is kérdéses, ugyanis a szexet mindig folyamatosan változó, interaktív párbeszédhelyzet előzi meg.