„Elhanyagoltam a fogaim” – egyik olvasónk így egészítette ki a megbánásról szóló kérdőívünkben azt a kérdést, hogy mivel kapcsolatban érzik a legnagyobb megbánást. Az egészség kategóriája ugyanis nem szerepelt a felsoroltak között, az 5038 kitöltőből jópáran keseregnek azon, hogy nem vigyáztak magukra jobban. A túlzott alkohol- és drogfogyasztás mellett ketten is az egészséges fogazatukat siratják.

AFP / Julian Stratenschulte

A megbánással járó negatív érzelem „népbetegség”, egy nemzetközi kutatás eredményei szerint az emberek 90 százaléka megbánt már valamit életében. Arra voltunk kíváncsiak, hogy nálunk is így van-e. Megdöbbentő az eredmény: az ötezer válaszadónk egészen pontosan 89,88 százaléka válaszolta azt, hogy igen. Stimmel tehát az arány, ahogy annak a felmérésnek az eredménye is egybecseng a miénkkel, hogy a leginkább a szerelemmel kapcsolatos döntéseinket bánjuk meg.

A szerelemnél nincs fájdalmasabb

Amíg azonban a külföldi kutatás szerint a megbánáshalmazban ez 18 százalékot tesz ki, nálunk a válaszadók jóval nagyobb, 31 százaléka jelölte meg elsőként a szerelem kategóriát. De míg külföldön a családdal kapcsolatos rossz döntések állnak második helyen, nálunk fikarcnyival megelőzte az elrontott/befejezetlen tanulmányok kategóriája: 20,66 százaléka a válaszadóknak többet, vagy máshogy tanult volna, 19,13 százalék pedig a családtagokkal kapcsolatban bánt meg valamit életre szólóan. A karrier és a pénzügyek hátrébb állnak a listán, de sajnos olyan is akad, aki az egyéb kategóriához odaírta: mindegyik kategóriában talál okot súlyos bűntudatra életében.

A szabadon kitölthető rubrikában többször szerepelt a külföldre költözés, mint ok a megbánásra, írták azt is, hogy bárcsak váltottak volna országot, de bánják egyesek azt is, hogy elmentek, és itthon hagyták szeretteiket. A terhességmegszakítást és a gyerekvállalást is sajnálják utólag (szerencsére kevesen, ketten-hárman), de például azt is, hogy nem vitték a gyereket másik óvodába. Az egyik válaszadónak pedig azért van lelkiismeret-furdalása, mert „nem értem oda időben, és nem tudtam megmenteni valakit”. Megrendítő, de többen írták, azt bánják, hogy egyáltalán megszülettek, illetve, hogy magyarnak születtek – nem mintha ez saját döntésük lett volna.

A szerelmi csalódások nálunk sokkal intenzívebbek az eredmények alapján, mint azt a külföldi példából láttuk. Nálunk mind a nők (75%), mind a férfiak (72%) nagyobb hányada bánt már meg valamit a szerelemmel kapcsolatban. Ez az arány a külföldi példában csupán 44-19 százalékos a nők javára, így azt is megállapították, hogy a férfiak sokkal kevésbé gyötrődnek azon, hogy valamit elrontottak a szerelmi életükben. Ez a mi olvasóinkra viszont nem igaz, de a mi mintavételünk nem reprezentatív. Legfeljebb abból lehet megállapítani, hogy a nők önmarcangolóbbak, hogy míg eddigi kérdőíveinket fele-fele arányban töltötték ki nők és férfiak, az Ön mit bánt meg eddig életében című kérdésre 64 százalékban nők, és csak 36 százalékban férfiak szántak időt.

Tíz dolog, amit nagyon megbánunk, ha nem kezdünk el 30 évesen

A nem szakítás rosszabb, mint a szakítás

Érdekes eredmény, hogy azok közül, akik szerelmi életükben csalódtak a leginkább – 37,4 százalék – azon keseregnek, hogy nem léptek ki időben egy kapcsolatból, és csak 9,4 százalék bánta meg az ellenkezőjét, azaz hogy idő előtt szakított. Ez betudható annak, hogy akik véget vetettek egy kapcsolatnak, hiába bizonyult akkor rossz döntésnek, volt esélyük újrakezdeni. Ám, aki benne marad egy számára rossz kapcsolatban, óhatatlanul elfecsérelt időnek fogja érezni a  nem megfelelő emberrel töltött éveket, hónapokat.

AFP / Kay Nietfeld

A bűntudat okai között ennél a kérdésnél is volt lehetőség saját élményt leírni: de míg valakinek az volt a baj forrása, hogy túlságosan megnyílt egy kapcsolatban olyan ember felé, „aki nem érdemelte”, másoknak azért van lelkiismeret-furdalásuk, hogy nem tárták fel, és gyávák voltak kimutani érzelmeiket.

Szomorú, egyéni történeteket is megosztottak velünk néhányan, ezért őket (is) szeretnénk biztatni, hogy a megbánás negatív és romboló hatását, hiába olyan marcangoló érzés, lehet jóra, jobbra fordítani. Ebben szerencsére a válaszadóink 61 százaléka is hisz, csupán 8 százalék gondolja úgy, hogy a rossz döntések visszafordíthatatlanok. Majd’ 19 százalék viszont úgy gondolja, hogy ha előnyt kovácsol valaki később a megbánt cselekedetéből, akkor az nem is mondható utólag rossz döntésnek.

Cikkünk célja viszont, hogy nagyobb legyen az optimisták aránya, és hogy próbáljunk meg túllépni a hibákon, minél hamarabb, és a kudarc ne vessen vissza minket. Ezt persze könnyű mondani. A kudarcélmények – minél több van belőlük, és/vagy minél érzékenyebb emberrel történnek meg, annál inkább rányomják a bélyegüket a további életre és döntésekre.

Oszd meg és cselekedj!

De vigyázat, minél több idő telik el, annál nehezebb lesz a korrigálás! Az idősebb emberek többet rágódnak, szomorkodnak a múlt sérelmein és hibáin, ez pedig jobban megviseli a szervezetüket, mint a fiatalabbakét. Aki úgy érzi, hogy képtelen cselekvésre, és nem látja a kiutat, fontos, hogy szakemberhez forduljon, aki segíthet ebben. Vannak például visszafordíthatatlan események, valakinek az elvesztésén nem tudunk változtatni, egyetlen megoldás, hogy megpróbálunk a gyász után továbblépni és megbocsátani (akár magunknak).

További tippekkel is szolgál egy boldogságportál. Az angol nyelvű happify.com-on megjelent cikkben azt tanácsolják, ne tartsuk magunkban a hibáinkat. A Twitteren 13 500 posztot vizsgálva megállapították, hogy, a bűntudatunk, kudarcaink feltárásával támogatást kérünk, és sokszor kapunk is, így könnyebb és gyorsabb a feloldozás, ha megosztjuk. Főleg, mert kiderül, hogy még nagyon sok ember küszködik ugyanazzal, és az is világossá válik, hogy nincs élet hibázás nélkül.

AFP / Michal Cizek

De lehet korrigálni, és hasznunkra fordítani a megbánt eseményeket: először is meg lehet próbálni tanulni a hibából. Aztán meg lehet vizsgálni a problémát, és látni, hogy lehetett volna még sokkal rosszabb is. Ha mégis nagyon rossz, elhatározás kérdése, hogy nem rágódunk rajta túl sokáig, vagy egyáltalán. Ha pedig ki tudunk kászálódni az (ön)sajnálatból, akár cselekvésre is sarkallhatjuk magunkat: ez pedig helyzettől függően kezdődhet bocsánatkéréssel, az elhalasztott tanulmányok folytatásával, a külföldi állásajánlatok feltérképezésével, vagy épp fordítva: a hazatérés előkészítésével. A rossz fogak tekintetében pedig azt tanácsoljuk, hogy keressen fel egy jó fogászt!

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!