Mások hája – Hová vezetnek a kegyetlen testkritikák?
Lógó háj, szőrös kar, terhességi csíkok és narancsbőr – csak néhány azokból az ártalmatlan és természetes részletekből, amiken érintettségünk ellenére is szívesen gúnyolódunk. Csípős megjegyzéseket teszünk mások testére, vagy legalábbis együtt mulatunk a csúfolódókkal, miközben fájdalmasan érint, ha bennünket kritizálnak. De mi készteti az embert erre? Hogyan segíthet a szülő, a tanár, ha a gyereket csúfolják az iskolában? És hogyan veszik fel a harcot a finnyásokkal az online közösségek?
„A tested nem roncs. Egy istenverte tigris vagy, aki kiérdemelte a csíkjait” – ez a felirat szerepel azokon a képeken, melyeken nők hasa látszik, tele terhességi csíkokkal. Ezzel bátorították azt a kanadai anyukát, aki a Facebookon már majdnem másfél millió lájkot gyűjtött be a bikinis testét teljes valóságában feltáró fotójával. A sztorija szerint egy kanadai strandon két fiú és egy lány hangosan gúnyolódott a látványán, sőt inzultálni is kezdték. Nekik válaszolt egy nyílt posztban, amit aztán felkapott a közösség.
Azonban a Facebook – és a többi közösségi oldal – nemcsak ilyen nemes ügyeknek, hanem az ellenkezőjének is teret nyújt. A testfasiszták kiakadnak a zsírpárnákon, a narancsbőrön, a terhességi csíkokon, de még a szőrös karon is. A Tumblren találtunk egy posztot ezzel a felütéssel: „amitől haza tudok szaladni, ha egy nőnek szőrös a keze”. „Nekem sem szőrös a karom, de ha ne adj' isten elmarad a szőrtelenítés, nem vágom le tőből, vagy veszek fel szkafandert” – jött a felháborodott válasz.
Az Útközben Facebook-csoport létrehozója, Tóth Petra kifejezetten hétköznapi embereket fotóz a metrón, a buszmegállóban, a budapesti utcákon, olyanokat, akik nem kerülnének egy magazin címlapjára sem: ráncosak, idősek, fésületlenek, távol a makulátlanságtól, 250 forintos pizzaszelettel és bevásárlószatyorral a kezükben, vagy egy belvárosi padon hasukat süttetve, mellettük pórázon kutyával. A képeket aztán kiposztolja saját oldalára.
Kegyetlen trendszetterek
„Általában azokat fotózom, akik valamiért érdekesek: vagy mert mások, vagy mert nagyon tipikusak. Nem cikizésből, inkább azért, hogy megörökítsem, sokszor kifejezetten tetszenek.” Szerinte az ő képeire érkező hozzászólások között is érezhetőek az előítéletek, de ez normális. „Azzal, hogy részt veszünk a társadalomban, alapból kitesszük magunkat az előítéleteknek”, ám „az sem mindegy, hogy milyen megjegyzéssel mutatsz meg egy fotót, mert azzal irányítod a gondolkodásmódot”.
Petra azt tapasztalja, hogy a társadalmi státusz miatt is könnyen „testfasiszta” válhat valakiből: „sokan olyan szakmából valók, ahol nagyon fontos a kinézet. A trend followerek és -szetterek eleve túlzottan is sokat várnak el az emberektől, és előszeretettel ítélkeznek. Azt látom, hogy azok, akik elégedettek magukkal, kevésbé hajlamosak arra, hogy kritizáljanak másokat.” A másik véglet, amikor valakinek az énképe teljesen csorbult: „akkor tűnik nevetségesnek valaki, ha nagyon másnak látja magát, mint amilyen valójában”.
De amíg felnőtt fejjel már tudatosan bántunk valakit, a tinédzserek – ahogy a kanadai példából is látszik – anélkül teszik ezt, hogy tisztában lennének a következményekkel.
„A cukkolás most nagyon nagy divat” – mondta el a hvg.hu kérdésére Csák Annamária gyerekpszichológus, aki szerint a fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy milyen kárt okoznak egymásnak a gunyoros megjegyzésekkel. „Hisz viccként vezetik fel.” A lányoknál komoly önértékelési zavarok alakulhatnak ki, ami később rányomhatja a bélyegét a párkapcsolataikra. Annyira értéktelennek érezheti magát egy folyton kigúnyolt lány, hogy képtelen lesz később kapcsolatot teremteni, vagy épp ellenkezőleg, a hitványság érzése révén mindenkinek válogatás nélkül odaadja magát – ecseteli a szakember.
A lányok sem sokkal kedvesebbek
A fiúknál legfőképp a testi erő hiánya, az ügyetlenség lehet a gúny tárgya, így könnyen zárkózottá válhat a gyerek, kerüli a társaságokat, nem mer iskolába menni. Csák Annamária tapasztalata szerint 10 év fölött kezdődik el a szekálás az iskolában, és a fiúk sokkal kíméletlenebbek, pedig ha a lányokkal szemben csinálják, sokszor valójában tetszésüket leplezik.
„De a lányok sem sokkal kedvesebbek” – mondja a gyerekpszichológus, aki szerint a probléma a társadalomban gyökerezik: nem divat megdicsérni egymást, és otthon sem látnak jobb példát a gyerekek. „Papa és mama sem kedvesek egymással. Mikor látni olyat, hogy a férj kezet csókol a feleségének? Ez nem divat.” Az iskolában pedig nem csak a diákok kegyetlenkednek, sokszor a pedagógus is a cikizés eszközét használja: az osztály előtt aláz meg egy gyereket, aki az alá-fölérendelt helyzetben még inkább kiszolgáltatott. Legfőképp azokban az iskolákban van tere a bántó megjegyzéseknek – akár diákok, akár tanárok részéről –, ahol nagyon nagy a teljesítményelvárás, ám a szociális elvárás háttérbe szorul. A gyerekek nem tudják máshogy kezelni a rájuk nehezedő nyomást, így a gyengéken töltik ki a feszültséget.
Vámosi Zsófia, a Városmajori Gimnázium testnevelő tanára szerint is nagy a pedagógusok felelőssége. „Azt hiszem, szerencsés iskolában tanítok, mert mindennapos problémaként biztos nem találkozom ilyen esetekkel. Az önértékelési problémák, a diákok saját önképével való elégedetlensége inkább jellemző. Ezen kívül az életkor, az iskolatípus, a tanári, szülői, szociális háttér jelentősen befolyásolja a gyerekek elfogadó képességét. Nálunk talán a fenti befolyásoló tényezők szerencsés pozitív együttállásának is köszönhető, valamint az iskola liberális, el-, illetve befogadó hangulatának, a közvetlen diák és tanár-diák kapcsolatoknak, hogy nem ítélik el egymást a gyerekek ilyen vagy olyan másságuk miatt” – mondja a pedagógus, aki szerint a kritizálás korosztályos sajátosság. „Kamasz korosztályról lévén szó nem kell a szomszédba menni kritikus beszólásokért, ám ezek a tanulók súlyos lelki kárára nem mehetnek, ilyen esetekben szükséges lehet a tanári beavatkozás.”
Ez pedig a tanárok képzésének is a része: „Az egyetemeken, főiskolákon rengeteg pedagógiai, pszichológiai, szociológiai tantárgyat tanulunk, melyek segítenek a gyerekek egyes fejlődési korszakuknak megfelelő sajátosságaik, szokásaik, befolyásoló, motiválható tulajdonságaik megismerésében. De persze egy gyerek sem működik szigorú tankönyv-kategóriák szerint, személyiségének kialakulásában rengeteg tényező együttes hatása érvényesül. Pedagógiai érzék, a gyerekek megértésére törekvés, saját magunk elfogadtatása a másikkal, és persze a rutin, a minél több tapasztalat sokat segítenek a pályán, hogy hatással lehessünk a gyerekekre.”
Nem mindenkit érint meg
A pszichológus szakember szerint mindenkinél máshogy csapódik le, ha kipécézik. Valaki meg tud vele küzdeni, más belebetegszik, de olyan is van, aki megkeresi a saját áldozatát, és ő is elkezd „alázni”.
A szülő csak akkor tehet valamit, ha tud a szekálásról, sokszor ugyanis nem is meséli el a gyerek a megalázó helyzeteket. Ha mégis, a szülő leginkább azzal tud segíteni: ha jó mintát mutat, és nem fukarkodik a dicséretekkel. Ha pedig van alapja a piszkálásnak? Például túlsúlyos a gyerek? „Akkor kezdjenek el együtt sportolni.”
| #Fatkini |
Támadásba lendültek a nők a testfasiszták ellen. Nemrégiben indult el egy bikinis kezdeményezés, ami kitűnő fricska. Az Instagram-oldalon kifejezetten telt lányok posztolnak magukról képet kétrészes fürdőruhában, de nem a négy fal között, behúzott függöny mellett, hanem ahogy a homokos tengerparton élvezik a strandot. Ezzel azt akarják megmutatni, hogy igenis jól érezheti magát a bőrében az is, aki nem rendelkezik azzal a bizonyos bikini bridge-dzsel, azaz a két medencecsontja között nem képez hidat a bikinialsó. Ez ugyanis csak a nagyon vékony nőknek adatott meg. A fatkini hashtaggel bárki feltöltheti ide saját bifie-jét, azaz bikinis szelfijét.  Instagram / voluminosity |
A hvg.hu nem reprezentatív kérdőívében válaszadóink majdnem fele – 49 százalék – bevallotta, hogy ő is gúnyolódott már másokon. De leginkább az öltözködésen, ami nem tartozik a testfasizmushoz. A második legzavaróbb látvány a súly (19 százalék), a kihívó testrész, szépséghiba pedig 14 százalékot irritál. Egyesek kifejtették, hogy mi az, amit nem tudnak szó nélkül hagyni: „Egy túl szűk rózsaszín top alól kibuggyanó dupla hájredő a feltételezhető komplexusokon kívül mindenképp komoly ízlésficamról árulkodik. Ez van, a kompozíció néha módfelett megmosolyogtató”, de sokan írták az igénytelenséget, a testszagot, az ápolatlanságot, a kíváncsi szemöldök és az extra felfújt mellek pedig kozmetikai kihágásnak számítanak. Valaki pedig olyan szépséghibaként jelölte meg a piercinget, a tetoválást, amiről „tehet a tulajdonos”.
A nyilatkozók 64 százalékát érte már nyílt kritika kinézete miatt, és a legtöbbjüket – 34 százalék – megbántotta a bírálat. 20 százalék azt a választ jelölte be, hogy nem érintette a gúnyolódás, 15 százalékon viszont elhatalmasodott a harag. Ezen túl a legtöbben a maró szégyenérzetet, a lélekfacsaró bizonytalanságot tapasztalták magukon, és csak kevesen írták, hogy motiválta volna őket a kritika – az 5327 válaszadóból összesen heten jelezték, hogy nekik igenis segített, hogy rámutattak hibáikra. Valaki ezért kezdett el edzeni, más magába nézett: „beismertem a felrótt 'hibát' és visszafordultam a sporthoz”.
Te is az oviban csajozol?
Arra következtetni lehet a válaszokból, hogy akit változtatásra sarkallt a leszólás, azt általában a testsúlya miatt bántották, nem olyan szépséghiba miatt, amin nem tudott változtatni: „Elkezdtem sportolni, és azóta már sokkal jobban nézek ki, mint az aki leszólt... Igaz, ezt nem hánytam a szemére, de jó érzés”.
És mit tehet az ember, ha nem áll ki mellette senki, és egyedül marad a kör közepén? „Legjobb nem törődni a csúfolódással, mert ha látják, hogy bosszankodunk, még inkább élvezik a helyzetet” – tanácsolja Csák Annamária. Azt végképp el kell kerülni, hogy tettlegességig fajuljon a helyzet, Csák hallott olyanról, hogy az iskolában egy széket vágott hozzá a szekált diák a másikhoz, a tanár pedig már csak a következményt észlelte.
Ám az sem jó, ha állandóan benyeli az áldozat a sérelmeket. Csák Annamária visszafogott verbális védekezést ajánl, amit szaknyelven intellektuális elaborációnak hívnak. Egy találó poénnal például le lehet szerelni a „fasisztákat”. A fent említett szőrös kar-threadre a Tumblren a legfrappánsabb komment például az volt: "akkor te is az oviban csajozol?".
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
