"Megaláznak, ha rossz ételt raknak elém" – elindult az RTL főzős csodafegyvere
Az utóbbi hetekben úton-útfélen találkozunk három férfival, bárddal, borsőrlővel és egy kiskanállal felfegyverkezve néznek le ránk az óriásplakátokról. Kedvesek nem lesznek, már csak azért sem, mert azt vallják, az, aki főz, érzéki viszonyba kerül azzal, akinek főz. Hétfő este indult az RTL Klub főzős tehetségkutatója, de hogy mire számíthatunk, azt a három főszereplő, Vajda Pierre, Bernáth József és Fördős Zé mondja el.
Minden sarokban valami ételre utaló jel, a levegő szinte serceg az olajtól, a legutolsó versenymenü hagyatéka. A folyosó egyik szakaszán ad hoc spájzot alakítottak ki, liszt, olaj, cukor, fűszerek hada a polcokon, mellette nyílik a sminkszoba. Vajda Pierre – született Péter, étteremkritikusként pedig Ted Aprajev – királykék, szép szabású, feltűrt ujjú ingben ül le velem szemben a két beállás közötti ebédszünetben.
hvg.hu: Külföldön is leginkább az „alázós” koncepció futott be a főzős műsorokban, Gordon Ramsay Pokoli konyháját a magyar nézők is követhették. Miért nem lehet kedvesebben?
Vajda Pierre: Az étel nem egy festmény, hogy ránézve szubjektív vélemény tudok alkotni. Ez bekerül a szervezetembe, kockázatot vállalok azzal, hogy valakinek az ételét megkóstolom. Az, aki főz, érzéki viszonyba kerül azzal, akinek főz. Engem is „megaláznak”, ha rossz ételt raknak elém. Vannak olyan önjelöltek, akik azt gondolják magukról, hogy mindent tudnak a konyháról. Mindenki főz, és majdnem mindenki azt gondolja magáról, hogy ért hozzá. De attól, hogy a család megeszi a főztjét, még nem biztos, hogy az jó. Ez egy nagyon komoly szakma. Hát vegyük komolyan. Ha pedig valaki komolyan veszi, és mutogatni akarja, akkor állnia kell a sarat.
hvg.hu: Ön a legrettegettebb a hírek szerint.
V. P.: Ha valaki kendőzetlenül közli a véleményét, az sokakat sért. Hogy veszem a bátorságot? Úgy gondolom, értek hozzá, és ezt be is bizonyítottam. Ha valaki az ellenkezőjét állítja, bizonyítsa be azt. Én nem magánházaknál kritizálok, hanem bemegyek egy étterembe, ahol fizetek a szolgáltatásért. Elvárhatom a legmagasabb színvonalat. Ahogy a műsorban is.
Azt sem biztos, hogy sokan értik, hogy egy profi konyhában katonás rendnek kell lennie, különben nem működik. Olyan hierarchia van, olyan struktúrák alakultak ki a gasztronómiában az évszázadok alatt, ami ugyancsak indokolja a szigort.
Miközben beszélgetünk, befut Fördős Zé is, aki szerepe szerint a "jó zsaru". Nagymamája is és édesapja is szakács végzettségű, mindketten a vendéglátásban tevékenykedtek egész életükben. Édesapjának ír kocsmája és vendéglője is volt, később pedig 15 éven keresztül fiával együtt vezetett egy catering céget.
hvg.hu: Bár annak ellenére, hogy a konyhához mindig köze volt, sosem dolgozott szakácsként. Mégis úgy ismerték meg sokan, hogy a kamera előtt áll, és főz.
Fördős Zé: Mindig is szerettem főzni. Két éve az öcsémmel indítottunk egy videoblogot Szárnyas Ízvadász címen, ő forgatott, én főztem. Feltöltöttük az első főzős videót, hozzá egy kis szöveget, és rögtön rengetegen megnézték. Ez egy underground, alulról építkező kezdeményezés, ahol azt főzzük, amihez kedvünk van. Mára Street Kitchen néven havi 12 videót forgatunk le a webre és átlag 20-30 ezren meg is nézik mindegyiket.
hvg.hu: Milyen szerepet tölt be a szigorúnak tetsző hármasban?
F. Z.: Elsőre úgy tűnhet, hogy én leszek a legengedékenyebb fazon a két profi mellett. Tény, hogy én sokkal inkább a főzni szerető átlagembereket képviselem, és nem a csúcsgasztronómiát – bár hozzáteszem, azt is kedvelem és van is róla véleményem. Engem kevésbé érdekel, hogy néz ki a konyhapult, miközben főz a versenyző, ahogy az is, hogy a julienne pontosan olyan vékony-e, mint ahogy előírják. Erre ott van Bernáth József zsűritársam, aki profi séf. Nekem elsősorban az ember számít, a szenvedély és a mód, ahogy hozzálát egy ételhez, na és persze amit mondani akar nekünk az ízekkel. Az is igaz viszont, hogy menet közben kiderült, hogy kritikusabb vagyok, mint gondoltam. Bár én vagyok így is a leglazább arc, ami valójában azt jelenti, hogy mosolyogva tudom elmondani a véleményem annak is, aki rosszat főz.
Bernáth József tűnik a legelfoglaltabbnak, ráadásul a műsorban végig állógallérú szakácskabátban szerepel.
hvg.hu: A párizsi Musee d’Orsay-ban az ön magyaros menüjével ismerkedhettek a látogatók négy hónapon át. Ott is katonásan mentek a dolgok?
Bernáth József: A múzeumban működő étterem egy felső-kategóriás bisztró, ebédidőben több mint 200 embert kellett kiszolgálnunk. A legnagyobb kihívás az volt, hogy a fogásokat 10, maximum 20 másodperc alatt kellett elkészíteni, a máglyarakásomra például pontosan 12 másodperc jutott. Amikor összeállítottam a menüsort, nem számítottam erre, így 2-3 percesre szabtam eredetileg az ételek tálalási idejét. Az izgalmas ízek mellett tehát az volt a legfontosabb, hogy beleférjek a rendelkezésemre álló időkeretbe.
hvg.hu: Hogy viszonyul a francia konyha a magyarhoz?
B. J.: Franciaországban 11-kor kezdődik egy vasárnapi családi ebéd. A kert végéből szednek friss zöldségeket, ezeket különböző módon elkészítve fogyasztják. Közben aperitifet isznak, készülnek az ételek a kiváló minőségű alapanyagokból, desszert előtt sajtot esznek. Egy ilyen alkalom elnyúlik késő délutánig. És mindez egy teljesen hétköznapi háztartásban. Örülnék, ha ez nálunk is így lenne.
hvg.hu: Szeretné, hogy kultúrmissziót teljesítsen a műsor?
B. J.: Szeretném, hogy az emberek igényesebben és tudatosabban válasszák ki a hozzávalókat, s a hétköznapi ételek is nagyobb odafigyeléssel készüljenek minden háztartásban.
hvg.hu: Egy interjúból kiderült, hogy a kedvenc étele a rakott krumpli, füstölt kolbásszal és savanyú kis dinnyével. Valamelyik versenyző le tudta nyűgözni ezzel az étellel?
B. J.: Volt egy rakott krumplis körünk, de maradjon titok, ez, hogy sikerült. Az viszont tény, hogy valamiért a különlegességekben ügyesebbek a jelentkezők.
hvg.hu: A főzni tudás lehet velünk született tehetség? Van olyan érzék, ami eleve adott?
V. P.: Az ízérzék nyilván nagyon fontos. De nem mindegy, hogy milyen környezetből jön, milyen gasztronómiai kultúra veszi körül az embert. Nagyon sokat kell tanulni, kísérletezni, és nagyon sok alázat kell hozzá. Aki ezt komolyan veszi, annak van egy általános kulturális kitekintése a világra, tájékozott a képzőművészetekben, tudja a gasztronómia történelmét. Ismernie kell a nyersanyagokat, a textúrákat, és hogy mi történik velük főzés közben. Ez pedig már biokémia és fizika.
hvg.hu: Mit gondol a csúnya, de finom kategóriáról?
V. P.: Egyáltalán nem mindegy a tálalás, és nem csak az esztétika miatt. Az adagok mérete, az elhelyezése a tányéron befolyásolja, hogy milyennek érezzük az étel ízét. A legjobb éttermekben már machinálnak a tányérok formájával és textúrájával is.
hvg.hu: Tanult valamit a versenyzőktől?
F. Z.: Aki eljutott ebbe a versenybe, az tud főzni, méghozzá nagyon jól. Láttam olyan technikákat, amit én is be fogok vetni a saját konyhámban.
hvg.hu: És akkor most végre Magyarországon is celebekké válnak a szakácsok?
F. Z.: A versenyzők között biztos lesznek olyanok, akik tudnak majd profitálni a népszerűségből, és jól ki tudják használni a műsor adta lehetőségeket. A plakát miatt most már minket is jobban ismernek. A luxusállás-ajánlat még várat magára, ezt hiányolom (nevet). De celebproblémám szerintem nem lesz, mert nem is olyan életet élek.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
