Első randevújuk színhelyének koordinátáit ütötték a karikagyűrűkbe az egymásnak alkotó jegyesek az Ékezet Galéria egyik workshopján. Máskor virágot vagy csipkét hengereltek az aranygyűrűpárba, de az is előfordult, hogy kalapálással varázsolták rusztikussá az ékszer felületét, avagy olyan vágást tettek bele, hogy a két gyűrűt egymásba lehessen illeszteni. „Kezdetben sokan kételkednek benne, hogy meg tudják csinálni, de még senki nem távozott kész alkotás nélkül” – mesél tapasztalatairól Dés-Kertész Dóra, a jegygyűrűkészítő kurzusokat szervező műhely egyik dizájnere. A vállalkozó kedvű amatőröknek az ötvösasztal melletti egész napos, de akár csak egy-egy estés, teljesen másféle munka remek kikapcsolódást nyújt, és miközben kipróbálják magukat, valami személyeset is alkotnak, netán ajándékba.
„Az ötvösszakma képviselői ritkán nyitják meg műhelyüket a vásárlók előtt, a laikusok nehezen is tudják elképzelni, hogyan alakul át egy darab huzal vagy lemez dizájnos karkötővé” – mutat rá Dés-Kertész Dóra, hogy miért népszerűek az ékszerkészítő kurzusok. Azok, akik kíváncsiak az ötvösség alapjaira, megpróbálhatják az aranylemezt méretre fűrészelni, reszelni, aztán lágyítani, forrasztani – a HVG munkatársa azt tapasztalta, hogy ez utóbbi a legnehezebb fázis: úgy kell „összefúgolni” a lemez két végét, hogy az teljesen sima legyen, és a forrasztás ne hagyjon nyomot. A jegygyűrűkészítő workshop mellett néhány órás foglalkozásokat is tartanak az Ékezetben, ahol a résztvevők alapesetben rézből, külön kívánságra ezüstből – de jegygyűrű esetében kizárólag aranyból – alkotnak ékszert. „Jellemzően nem a húszévesek jönnek hozzánk, többségükben a 30–40 év közöttiek, de volt már 65 éves karikagyűrű-készítő vendégünk is” – meséli a szakember.
Bútor-előkészítés antikoláshoz. Haszonélvezet
Fazekas István
A motivációk a legkülönfélébbek, éspedig nem csak az ötvösködőknél. Akadt, aki az unokája első születésnapjára festett sámlit, más a vidéki házát szeretné provence-i stílusúra formálni, ezért iratkozott be a Magnóliák Műhelye által szervezett bútorantikoló kurzusra. „Tíz résztvevőből három régi bútorokat örökölt, és azokat szeretné saját kezűleg felújítani. Főként 20 és 60 év közötti nők vágnak bele az antikolásba, de mostanában elterjedt, hogy a cégek csapatépítésként benevezik az alkalmazottaikat egy-egy ilyen kalandra” – mondja Jávor Hajnalka, a Magnóliák Műhelyének ötletgazda-alapítója. A bútorantikoló workshopon számos olyan technikát elárul a kurzusvezető, amelyekkel a Butlers méregdrága bútoraival vetekedő darabokat házilag lehet megfesteni. „Bosszantott, hogy semmiféle információt nem találtam magyarul ezekről a praktikákról” – meséli a kurzus házigazdája, Szendrődi Enikő, a Nemiskacat blog szerzője, aki végül kipróbált egy angol szuperfestéket, és megfejtette a titkot. Időközben annyira belejött a bútorfestésbe, hogy három gyermeke mellett nem ment vissza korábbi munkahelyére, egy bankfiókba dolgozni, hanem bútorfestőkellékeket forgalmazó vállalkozást indított.
Ékszerészműhelyben. Motivációk
Stiller Ákos
„Általában nem »született« szakmabelieket hívok oktatónak a workshopokra, mert az a tapasztalatom, hogy kevesen tudják néhány óra alatt megtanítani laikusoknak a saját szakmájukat. Inkább profivá vált amatőrök tartják a kurzusokat, akik jobban át tudják adni a tevékenység lényegét. „Fontos, hogy amit a résztvevők megtanultak, azt otthon, önállóan is alkalmazni tudják” – vallja Jávor Hajnalka, aki szerint felesleges amiatt aggódni, hogy a gyorstalpalókon elsajátítottak alapján az amatőrök tömegesen kitanulják a szakmát, és konkurenciát jelentenek. A kétalkalmas kárpitosfoglalkozáson elsajátítható egy fotel újrakárpitozása, ami aztán otthon is elvégezhető, ám különböző bútorokon a szövetcsere már bonyolultabb dolog. Az egész napos, meditatív kendőszövés után sem lesz valakiből szövőnő, ahogy a Szegedi Kata mesekönyv-illusztrátor gödi műhelyében tartott különleges alkotófoglalkozások, a fatárgyakat égetéses technikával díszítő pirográfworkshop vagy a kalligráfia titkaiba beavató este is inkább a kikapcsolódást szolgálják. „Azt szeretnénk megmutatni, mennyi hasznos dologgal lehet foglalkozni szabadidőben” – mondja Jávor Hajnalka, hozzátéve: „sokan vállalkoznak arra, hogy újat tanuljanak abban az életkorban, amikor a gyerekeik már felnőttek, és hirtelen nem tudják, mihez kezdjenek magukkal”.
Nem véletlen, hogy férfiak alig fordulnak meg a kézműves workshopokon, szívesebben neveznek be gasztrokurzusokra, amelyekből végképp nincs hiány. A Chefparade nevű főzőiskola szakácsaival például az angolszász karácsonyi menütől a vietnami street foodon át a levendulával ízesített fogásokig számtalan ételt lehet elsajátítani. Beszállt a főzőtanfolyamok szervezésébe az Olasz Intézet is, a bonbonöntők közt pedig a Szamos az egyik jeles szereplő. A Salt'n Pepper főzőiskolában gomolyasajt-készítési és – mindennapi kenyerünk címmel – kenyérsütő kurzusokat is tartanak, mint ahogy azt is megtanítják, hogyan lehet karácsonyi kekszet és szaloncukrot készíteni. „A Magyarországon élő külföldiek körében egyre nagyobb az igény arra, hogy ellessék a magyaros ételek készítésének titkait. A nekik szervezett, néhány órás foglalkozásokon egyszerű fogásokat hozhatnak össze, például tepertőkrémet, hagymalekvárt, körözöttet és lecsós szűzérméket” – meséli Jávor Hajnalka, aki jövőre szeretné a zsidó konyhát is népszerűsíteni. Főzőiskolájába alkalmanként szívesen meghívna török vagy szír szakácsot, hogy megismertessék nemzeteik ételeit az érdeklődőkkel.
