Miatta vagyunk tisztában azzal, hogy amikor nem működik az űrhajó hiperhajtóműve, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha elbújunk egy aszteroidamezőben. Kisorosziban megreggelizett, másutt egy kerékpár-boltban is felbukkant a hónapokig Magyarországon forgató, meglepően közvetlen és barátságos Harrison Ford – jött is a komment rögvest, hogy vajon lerobbant-e a Falcon. A bringásoknál állítólag kávéscsészéket is mosogatott, másutt pedig kutyasétáltatókkal is szóba elegyedett, és mindezt fotók, selfie-k, posztok sora jelzi a közösségi médiában.

Ritkaságszámba megy, ha kis hazánkban felbukkan egy ilyen mértékben időtálló és univerzális filmikon – és új az is, hogy egy sztárnak ennyi „hétköznapi” híradás kíséri útját, ittlétét. Biciklizik, reggelizik, mosogat – érthető, ha mindezt sokan figyelik, és meg is örökítik azonnal: igaz, a webkettő előtt erre nemigen lett volna mód. A social media ahhoz ad teret, hogy mi magunk csináljunk híreket, magunkról és Harrison Fordról.

Olvasónk fotója

Sok oka van annak, hogy ilyen jó érzés Han Solo kapitánnyal (a régészprofesszorral és így tovább) együtt fotózkodni. Az evolúciós lélektan szerint – Jerome Barkow kanadai antropológus, Leda Cosmides amerikai pszichológus és John Tooby amerikai antropológus 1992-es The Adapted Mind (Az alkalmazkodó elme) című művük alapján – lelki jellegzetességeink az evolúció termékei, melyek a vadászó és gyűjtögető életmód több százezer éve alatt alakultak ki. A magatartás a környezethez való alkalmazkodás eszköze, mely a túlélést és a szaporodást szolgálja.

Barkow ad is egy magyarázatot az ember bulvárszeretetére, pletykálkodási hajlamára. Elgondolása szerint a pleisztocén kor kisebb csoportjai többé-kevésbé rokoni közösségek is voltak. A csoporttagok sorsát ma is meghatározza, hogy mennyire ismeri a többiek pillanatnyi állapotát. Ha jól, akkor nő az esélye, hogy saját esélyeit is érvényesítse. Mivel a pletykálkodás hajlama segít a lét- és fajfenntartásban, így értelemszerűen öröklődik is – ezért terjedt el a pleisztocén óta.

Ismeretlen ismerős

A kanadai antropológus választ keres arra is, napjainkban miért érdekelnek sokakat a személyesen nem ismert médiasztárokról szóló pletykák. Magyarázata az, hogy a sztárokat a lelki reflexek összetévesztik a valódi ismerősökkel, mivel ismerjük arcukat, hangjukat, naponta „találkozunk velük” a képernyőkön vagy a nyomtatott sajtóban. Az érdeklődés hajlamának rögződésekor a pleisztocén korban, mivel virtuális kapcsolatok akkor még nem léteztek, ennyi kellett ahhoz, hogy valakit az életéhez tartozónak tartson az ember. Hiába kínos is akár egyeseknek, hogy érdeklik őt az ismeretlen, esetleg kitalált alakok – leginkább: a szappanoperák főhősei –, nemigen lehet védekezni.

Harrison Ford egy budapesti kerékpárboltban

Facebook / Kerékpárbolt It Nella

Az Ezeréves Sólyom kapitányát ráadásul nem is szappanoperából ismerjük. George Lucas szándéka annak idején az volt, hogy mitológiát gyártson, és szigorúan be is tartotta az idevonatkozó szabályokat. Han Solo igazi archetípus: erős férfi és kiváló harcos, küzdelmeit a szerelem és a lázadás sodrában vívja. Mint a főhős társa, ősi mitológiai szerepet tölt be, ám ennél bonyolultabb: eredetileg csempész volt, és a főhős sokáig nem tudhatja, valóban bízhat-e benne. Alakváltó csibész, aki rosszfiúnak indul, ám hamar kiderül, hogy a lelke mélyén jófiú. A megtért bűnös gyakran nagyobb utat tesz meg a fejlődés terében, mint az eredendően jó. Az ember harcában a jó és a rossz csap össze, Han Solo ezt a kettősséget sűrítve személyesíti meg a történet kezdetén, és lám, jó a vége.

A világ tényleg bonyolult, üzeni a kapitány alakja, és mi boldogan hiszünk neki, hiszen rokonszenves és jóképű. Komplex figura, ezért sokan és sokféleképpen tudnak vele azonosulni – ezért is szeretjük, és fotózkodunk alakjának megtestesítőjével. Ám nem csak jóképű: fanyar humora is lebilincsel. A humor azt ígéri, hogy az illető meglepetésszerűen fog nekünk vidám és izgalmas perceket szerezni – ezért olyan fontos evolúciós elem a párválasztásban is. Ugyanis akinek van humora, az feltehetően kreatív, és hosszú távon pedig jó stratéga – tehát győztes. Amikor Leia Organa hercegnő, a birodalmi szenátus tagja megvallja neki: „Szeretlek!”  Han Solo csak annyit mond: „Tudom.”

Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely az egymásra hatással, befolyásolással, manipulálással foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, ajándékba elküldjük a Hogyan küzdjünk meg az élet nehézségeivel? című könyvet. Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti. Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!