Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
„Mindjárt indul a vonat.” „Ugyan már, van még legalább tíz percünk – igyunk már egy kávét, annyira jólesne!” Az ellentétek vonzzák egymást, tartja a régi mondás. Ám arról nem szól a fáma, hogy mennyi ideig tart az ismeretlen miatti izgalom, s mikortól érzi úgy az ember, hogy megőrjíti a másik lassúsága vagy gyorsasága.
A bátor ember szemében gyávának tűnhet az óvatos, aki viszont őt éppenséggel túl vakmerőnek találhatja. A szabálykövetőt konformistának gondolja a bohém életművész, akit viszont emez lázadónak könyveli el. Ezek a különbségek akár szórakoztatóak is lehetnek egy összejövetelen, a néhány órás társasági élet elbírja a könnyed ütközéseket, ahol a szikrából legfeljebb sziporka lesz.
Egy idő után elmúlik azonban a másik felfedezésének mámorító időszaka, és úgy érzi az ember, hogy már mindent tud a társáról, aki nem okozhat neki meglepetéseket – a megismert jellemzőknek viszont egyre több a kellemetlen következménye. Rögtön megváltozik a nézőpont, amikor valaki együtt is él például egy vérbeli halogatóval, örök késővel.
A szabálykövetőt konformistának gondolja a bohém életművész
Shutterstock
A másik oldal – lehet szülő, gyerek, testvér vagy akár lakótárs az albérletben – attól sokall be, hogy egy idő után úgy érzi: ha azt akarja, hogy bármi is el legyen végezve, azt bizony neki kell megcsinálnia, mert a másik felől például az idők végezetéig zseblámpázhatnak a spájzban, nem fogja kicserélni a villanykörtét. És tényleg nem fogja!
Hierarchikus kapcsolódás
A jellemvonások, karakterek kapcsolódása, illetve „harca” mindig a hierarchiáról szól, és azt mutatja meg, hogy mellérendelő vagy alárendelő viszonyról van-e szó. Ki győzi le, pontosabban manipulálja a másikat – hiszen manipuláció az is, ha a halogató eléri, hogy a másik vegye figyelembe az ő tempóját, és esetleg hazudja reggel azt, hogy már fél hét múlt, csak hogy kicsit gyorsabb tempóra bírja.
Persze lassúnak lenni is sokféleképpen lehet: más a patópáli „ej, ráérünk arra még”, más a carpe diem rokonszenvesebb varázsa, és megint más az itt és most szabálya miatt a helyzetet megélő, jelenlévő figyelem.
Érdekli, hogyan oldható meg egy ilyen konfliktushelyzet? Olvassa tovább Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus cikkét a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában, mely az időhöz: múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz való viszonyunkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Mindfulness-kalauz című könyvvel. Aktuális lapszámunkat külön is megrendelheti.
