HVG Extra Pszichológia (HVG): Mindenkinek más a személyisége, én például elég hirtelen haragú, izgága ember vagyok. Belőlem is lehet „buddhista anya”? Én is képes lehetek változtatni magamon?

Sarah Napthali (S.N.): Nagyon sokan, amikor a buddhizmus felé közelítenek, azt gondolják, hogy meg kell változniuk, nem jók úgy, ahogy vannak. Majd amikor alaposabban megismerik a tanításokat, rájönnek, hogy ez az egész nem a változásról szól, hanem önmagunk elfogadásáról, és arról, hogy együttérzéssel forduljunk saját magunk felé. Nem azt kell ismételgetni, hogy valami baj van velünk, és meg kell változnunk, már csak azért sem, mert ezzel a megközelítéssel általában nem is tudunk változást elérni.

HVG: Akkor hogyan kell nekilátni?

S.N.: Meg kell feledkezni az állandó ítéletekről, türelmesnek, elfogadónak kell lennünk önmagunkkal.

HVG: Ezt viszonylag könnyű mondani, de hogyan lehet megvalósítani?

A tudatosság a kulcsszó

HVG Könyvek

S.N.: Szerintem a tudatosság a kulcsszó. Ha elkezdjük figyelni a saját gondolatainkat, kiderül, milyen gyakran alkotunk negatív ítéletet önmagunkról. Nekem például ilyenkor segít, ha emlékeztetem magam, hogy a saját nehézségeimre vonatkozó együttérzés az első lépés a mások iránti együttérzés felé. A meditáció révén persze megváltozhat a személyiségünk is, de nem ez a lényeg.

HVG: Könyvében leírja azt a pillanatot, amikor ráébredt, hogy oda kell figyelnie a saját dühe kezelésére: a második gyereke születése után a nagyobb, akkor három és fél éves fia egyszer annyira kihozta a sodrából, hogy tehetetlen dühében belemélyesztette a körmét a combjába.

S.N.: Az ember két kisgyerekkel hamar kijön a sodrából, de utólag mindig megbánja, hogy agresszív volt. Ilyenkor az automatikus reakció az önvád: magadat hibáztatod mindenért, azt gondolod, azért állnak elő ezek a helyzetek, mert rossz ember vagy. De az önvád nem segít. Szeretetet adó, harmonikus személlyé válni csak úgy lehet, ha az ember megértő és gyengéd önmagával szemben is, a gyerekével kapcsolatban táplált anyai érzelmeket magára is kivetíti.

HVG: De ehhez az embernek el kell fogadnia a saját hibáit, a dühét, a rossz reakcióit. Hogyan lehetséges ez?

S.N.: Ez a kérdés nagyon fontos és mély buddhista tanításhoz vezet el. Buddha azt mondja, hogy minden egyes dolog függ legalább egy másiktól. Vagyis ha az ember rosszul reagál, annak rengeteg oka lehet. Ebben az esetben például az, hogy már jó ideje nem tudtad kialudni magad, ezért iszonyú fáradt vagy, a társadalom nem értékel téged anyaként, vagy csak egyszerűen magányosnak érzed magad. De akkor miért is vádoljuk magunkat?

HVG: A bűntudattal mint az anyák egyik meghatározó „alapélményével” különösen sokat foglalkozik.

S.N.: A bűntudat ma már szinte járvánnyá vált. Az anyák óriási elvárásokat támasztanak magukkal szemben, és a társadalom részéről is ugyanez érezhető. De ez nem mai jelenség, jellemző például, hogy régebben még az autizmus kialakulását is az anyák nem megfelelő viselkedésének tulajdonították. Sokan azt gondolják egyébként, hogy a bűntudat az anyaság természetes velejárója, nélküle nem is lehetnek igazán jó anyák. Én meg abban hiszek, hogy attól lesz jobb anya valaki, ha saját magával is megértő, nem csak a gyerekével. Ugyanúgy működik ez, mint a gyereknevelés: Ha türelmes vagy a gyerekeddel, aki kínlódik az olvasással vagy a viselkedésének a kontrollálásával, sokkal jobban tudsz neki segíteni.

Gócza Anita interjúja teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia magazin 2016/1-es számában jelent meg.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a külső-belső szabadsággal foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.