Vajon mi a titka, hogy valaki a szakmájában, sportágában sikeres lesz?

Nem hiszem, hogy titokról van szó. Ami biztos, hogy két olyan tényezőcsoport létezik, amely befolyásolja a sikereinket, a karrierünket. Az egyik csoportba azok a tényezők tartoznak, amikre nem tudunk hatni: egyszerűen rajtunk kívülálló tényezők, mint például más emberek gondolatai, a különböző trendek a gazdasági és mindennapi életben, vagy éppen maga az időjárás. A másik tényezőcsoportot azok a dolgok alkotják, amikre hatni tudunk, amire befolyással tudunk lenni. Meggyőződésem szerint a legtöbb, amit tehetünk, ha a második kategóriába tartozó dolgokkal foglalkozunk tudatosan, és oda fektetjük bele minden energiánkat. A bemenetekre, a befektetett energiára hathatunk, de a kimenet mindig csak részben fog ettől függeni, és bizony, tetszik, nem tetszik, a véletlenek erősen bele fognak szólni az életünkbe. A véletlenekre nem tudunk hatni, ezért érdemes arra fordítani a figyelmünket, ami számunkra fontos, illetve, amire mi magunk hatni tudunk, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.

Ha eldöntöttem, hogy mit szeretnék elérni, mik az első lépések, hogyan fogjak hozzá?

Amennyiben a döntés megtörtént, vagyis megvan a fő cél, akkor ajánlott ezt alcélokra, rövid és középtávú célokra lebontanunk. Mit kell például ma, sőt ma délelőtt tennem azért, hogy a célomat elérjem, mi a napi, heti, havi feladatom, ezekhez mire van szükségem, hogyan követem a fejlődésemet? Mint minden célnál, ezekben az esetekben is azon túl, hogy pontosan meghatározottnak, mérhetőnek, elérhetőnek, reálisnak és határidőkkel ellátottnak kell lennie, fontos, hogy számítsunk a bukkanókra. Legyünk felkészülve arra, hogy nem mindig megy minden úgy, ahogy azt elterveztük. De ezzel nincs semmi baj, inkább akkor van a gond, ha a buktatókra nem számítunk, és például túlzottan lelomboz bennünket a sikertelenség első szele. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy magát az utat éljük meg. Véleményem szerint nem sokat ér egy tízéves cél, ha időközben csak a szenvedésé a főszerep.

Kenyeres András

Reviczky Zsolt

A kitartó munkához honnan vegyem az energiát, pláne, ha ingadozik a lelkesültségem?

Az emberek általában akkor tudnak kitartóan dolgozni, ha a céljuk ténylegesen motiváló számukra. Lehet ez külső motiváció is, például bármilyen jutalom, a munkánk, belefektetett energiánk valamilyen ellentételezése. Ugyanakkor felhívnám a figyelmet arra, hogy a belső motiváció hegyeket mozgat. Aki belső motivációból dolgozik, azért tesz valamit, mert szereti, élvezi, bár sokszor ő maga sem igazán tudja, hogy miért teszi, ekkor születnek a nagy dolgok, a nagy eredmények. Ilyenkor az ember sokkal könnyebben kerül az ún. flow állapotába, amikor nem gondolkodik, csak örömmel teszi a dolgát. Azzal foglalkozik, amit szeret, amiben kompetensnek érzi magát, és az előtte álló kihívásokat élményként érzékeli. Ilyenkor az ember nem érzi, hogy dolgozik, mert ez nem munka, nem feladat, hanem valami olyasmi, ami egészen belülről jön, amiért érdemes tenni. Amennyiben ingadozna a lelkületünk, nem árt, ha emlékeztetjük magunkat, hogy miért is tesszük mindezt, mi mozgatott meg benne először. Gondoljunk vissza a sikereinkre, és ha még ezek sem mozgatnak meg eléggé, akkor változtatnunk kell, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, új inspirációkat találni. Ebben a folyamatban néhány remek könyv, illetve olyan emberek gyakori társasága, akik tudása és tapasztalata túlmutat a mienken, sokat segíthet.

Mi a legfontosabb dolog, amit mi civilek az élsportolóktól megtanulhatunk?

Rengeteg dolog van, amit a versenysportból jó példaként átvehetünk. Ilyen például a fejlődési szemléletmód, amelynek lényege, hogy hiszek benne, hogy mindig jobb lehetek, és ez jó részben rajtam is múlik. Sok esetben én tudok tenni azért, hogy jobb legyek; az aktuális állapotom egy átmeneti állapot, nem végleges. Nem abból indulok ki, hogy „ez van, ennyit tudok”, sokkal inkább abból, hogy mindig nyitott vagyok a javulásra, a tanulásra. A másik remek példa a fókuszálás lehet. Bármi is történjen körülöttünk, képesnek kell lennünk arra, hogy mindent kizárva egy dologra tudjunk összpontosítani. A tudatos létünkben ne próbáljunk meg egyszerre száz dolgot tenni, inkább csak egyet, de azt maximális koncentrációval – ez hathatósan segíti majd az eredményességünket. A megfelelő összpontosításhoz meg kell tanulnunk hatásosan kizárnunk a zavaró tényezőket, hogy ne zavarjanak azok a körülmények, amelyekre nem tudunk hatni. És még egy példa a sok közül: a vizualizáció. Ennek során fejben „lejátszunk” egy sikeres (pozitív kimenetelű) jövőbeli eseményt, vagyis egész nagy részletességgel elképzeljük, hogy lépésről lépésre mi fog történni. Ez a módszer segíteni fog a hatékonyságunk, eredményességünk növelésében, ugyanis ebben a folyamatban ugyanazon agyi részeket mozgósítjuk gondolatban, amelyek egyébként is működni fognak, röviden a sikerre kondicionáljuk magunkat.

Most megjelent könyve címe Győztes gondolkodás. Mit tart győzelemnek egy nem sportoló esetében?

Azt tartom győzelemnek, ha valaki eléri, hogy a legjobb önmagává tud válni. Az lesz, olyan életet él, ami önazonos, vagyis ismeri magát, saját talányos mozgatóit, ugyanakkor folyamatos úton is van az önmegismerés útján. Nem engedi, hogy megakadályozzák a kiteljesedésében, és mivel valódi békében van önmagával, eszébe sem jut, hogy eltiporjon másokat, hogy bántson, sőt inkább másokat segít, mert ő a helyén van, szabad.

Kenyeres András új könyvéről itt talál infókat.

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba november 29-én, ahol Szél Dávid pszichológus és Kenyeres András coach, a magyar férfi vízilabda-válogatott mentáltrénere beszélgetnek arról, hogy miképp tudjuk fejleszteni mentális és érzelmi állóképességünket.