„Ha ettől a pillanattól kezdve minden pontosan ugyanúgy maradna az életemben, mint most, vajon a halálos ágyamon hogyan néznék vissza: megérte, ezt szerettem volna?” Ezt a korántsem költői kérdést javasolta Szondy Máté a Budapest Music Center nagytermét megtöltő közönségnek arra, hogyan lehet viszonylag gyorsan ellenőrizni, jó úton járunk-e.

Már csak azért is, mert a fő célokat, az igazi vágyakat könnyű szem elől téveszteni a hétköznapok során. Ennek egyik fő oka manapság – emelte ki az est másik pszichológus vendége, Faludi Viktória – az önismeret hiánya. Vágyaink megismeréséhez elsősorban befelé kellene fordulni, akár a magyarra tudatos jelenlétként fordított mindfulness-technikák segítségével.

A külső elvárások és mi

Nem könnyű persze a befelé fordulás, vagy az elmélyült figyelem megteremtése – ismerte el mindkét szakértő –, hiszen annyiféle erőteljes környezeti hatás dolgozik ez ellen. Elég csak a fogyasztói társadalom állandó kísértéseire, vagy újabban a közösségi média mindenütt jelenlévő impulzusaira gondolni. Utóbbiaknak „köszönhetően” ráadásul jelentősen kitágultak a társas összehasonlítás lehetőségei, magyarán immár nem csupán a közvetlen környezetünkhöz, hanem kis túlzással az egész világhoz mérjük magunkat – fejtették ki egy kérdésre válaszolva. Ez pedig óriási teher mindenkinek. Ember legyen a talpán, aki képes függetleníteni magát az ezeken a csatornákon (is) rázúduló külső elvárásoktól, és pusztán a belső céljait tudja követni.

Ezt szerettem volna?

Túri Márton

A döntést, hogy mi az igazán fontos az életben, természetesen mindenki maga hozza meg. De ehhez mindenképpen kell az erős önbizalom is, márpedig mindenféle kutatás, no meg a hétköznapi tapasztalatok is azt igazolják, hogy a közösségi média használata negatív összefüggésben áll az önbecsüléssel. Ezért is fontos – emelte ki Faludi Viktória –, hogy a gyerekek először a valósággal ismerkedjenek meg, és csak azután a virtuális valósággal. Ebben pedig a mikrokörnyezetüknek van óriási felelőssége. Nem árt például, ha mi, felnőttek is végiggondoljuk, hogyan viselkedünk a virtuális platformokon, vagy, mondjuk, felidézzük, hogy mikor olvastunk el legutóbb egy hosszabb könyvet – tette hozzá Szondy Máté.

Szorongás és alkotó energia

A belső vágyak sokszor azért is kerülnek zárójelbe, mert az válik az ember fő motivációjává – szintén nem függetlenül a környezetből érkező mintáktól –, hogy kerülje a nehézségeket, a szorongató érzéseket. Márpedig ezek életünk szerves részei. Mint Faludi Viktória hangsúlyozta: „Szorongani muszáj, mert ez alkotó energiává válhat”. De természetesen olyan formába kell hozni, úgy kell „kanalizálni”, hogy még elviselhető legyen.

A környezetből érkező minták

Túri Márton

Mint beszélgetőpartnere hozzátette: „A szorongás azt jelenti, hogy egészségesen működünk, így a fő kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e a szorongásainkkal és félelmeinkkel együtt haladni a célunk felé”. A mai magyar iskolarendszer, vagy a hatékonyság és sikeresség értékét abszolutizáló munkahelyi világ viszont nagyon sok extra szorongást halmozhat fel az emberekben. „Volt egy felsővezető kliensem, aki annyira a hatékonyság bűvöletében élt, hogy még otthon, amikor kiment a konyhába, azt a tíz másodperces utat is úgy tervezte, hogy a lehető legjobban kihasználja” – hozott elrettentő példát Szondy Máté.

A sikeresség csalóka

Túri Márton

A sikeresség, mint az est résztvevői elmondták, szintén csalóka érték. Manapság a világ hajlamos a sikert a boldogság szinonimájaként beállítani, holott a kutatások és a hiteles emberi tapasztalatok bizonyítják, hogy a valóságban éppenhogy háttérbe szorítja mindazokat a tényezőket, amelyek a boldogság forrásai. Mik ezek? Mitől leszünk egészségesebbek, mitől nő a várható élettartamunk, és legfőképpen mitől érezzük magunkat boldognak? Elsősorban az emberi kapcsolataink mélységétől, tartósságától, minőségétől. No meg attól, hogy elfogadjuk: a mindenki által remélt boldog pillanatok mellett az életbe igenis beleférnek a negatív, szomorú, elkeserítő élmények is.

Testi jelek és a változás

Honnan tudja a szülő, hogy a gyermeke a saját vágyait követi, nem pedig a szülőnek akar megfelelni (mondjuk egy erősen sportoló vagy komoly tanulmányi előmenetelt tanúsító fiatal esetében)? – merült fel kérdésként. A jó szülő minél színesebben mutatja meg a gyermekének a világot, hogy aztán maga választhasson, mi érdekli ebből igazán – hangsúlyozta Faludi Viktória. A testi jelekre pedig mindig érdemes figyelni (nem csak gyerekkorban) – tette hozzá. Ha valakinek rendszeresen fáj a feje, vagy alvászavarokkal küzd, azon el kell gondolkodni, mert „onnan is tudhatjuk, hogy a jó úton haladunk, hogy jól vagyunk-e”.

Bátorságot igénylő döntések

Túri Márton

Az is elgondolkodtató kell, hogy legyen, ha egy gyerek a szülő szakmáját, pályáját választja – jelezte Szondy Máté. Ilyenkor a szakemberben felmerül, nem áll-e fenn az úgynevezett korai zárás lehetősége, vagyis, hogy a különböző lehetőségek számbavétele nélkül hozott döntést az illető. Ez ugyan nem mindig baj, de sok olyan példa van a szakemberek praxisában, amikor a 18 évesen kiválasztott pályán 40 éves korra kiég a kliens, és az életközépi válság idején gondolkodik el azon, mit is kéne igazából csinálnia.

És ilyenkor, évtizedes karrierrel a háta mögött, még ha látja is az új utat, komoly bátorságot igénylő döntést kíván egy teljesen más szakma választása. Ha azonban huzamosabban úgy érzi valaki, hogy nincs semmi lelkesítő a jelenlegi életében, netán határozott nemmel válaszol a nyitókérdésre, akkor mindenképpen érdemes rászánni magát a váltásra, a valódi vágyai követésére.

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba október 11-én, ahol Dr. Belső Nóra pszichiáterrel beszélgetünk a bipoláris zavarral való együttélésről. További infók itt.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.