Ma már a legtöbb gyógyító azt vallja, hogy a melegség nem betegség, hanem teljesen normális állapot, ám ahogyan erről gondolkodik, az sokszor mégis a betegségszemléleten alapul. Magyarán számos szakember, jóllehet semmiféle negatív előítélete nincs, mégis betegségként kezeli a homoszexualitást, és valamiféle „kigyógyítási” szándékkal közeledik a klienséhez – hangsúlyozza Ritter Andrea klinikai szakpszichológus. A szakember éppen ezért „igazi szemléletváltozást” sürget, aminek megvalósulását segítheti új kötete, az El(ő)bújás is.

Ebben – A terapeuta esetei sorozat immár tizenegyedik darabjában – egy 30 éves, vallásos fiatalember, Tamás útkeresését követi végig, aki az ő segítségével jut el oda, hogy felszabadultan élje meg homoszexualitását. A terápia folyamatába, egyszersmind a témával kapcsolatos szakmai gondolkodásmódba bevezető kis kötet igyekszik megmutatni a követendő utat e kényes terepen.

Ennek lényege, hogy a szakember – „átnevelés” helyett – a hozzá forduló klienssel közösen értse meg saját élettörténetének bonyolult rendszerét, és támogassa őt az önismeretben, végső soron az önelfogadásban.

Hosszú az út

A több élettörténetet és tipikus helyzeteket egybegyúró történet egyik fő üzenete, hogy a coming out, bár az egyik legfontosabb történés a homoszexuális emberek életében, korántsem az érintettek egyetlen gondja a másságukkal kapcsolatban: csupán egy pillanat az éveken át tartó identitásküzdelemben.

Egyrészt azért, mert a melegség felfedését „élete során újra és újra át kell élnie, azzal a szorongással, hogy sosem tudhatja biztosan, a másik mit szól majd hozzá. A különböző helyzetekben történő előbújás így egész életén át kíséri.” Másrészt általában hosszú az út az eltérő vágyak első tudatosulásától a tagadáson, a lassú elfogadáson, majd a külvilág számára is nyilvánvaló felvállaláson át a végül – jó esetben – kialakuló teljes melegidentitásig.

Ritter Andrea hangsúlyozza, hogy ez a küzdelem is évtizedekig tarthat, akár újra kezdődhet, és korántsem vehető biztosra az élet minden színterén megvalósuló teljes nyitottság.

Nők és férfiak közötti különbség

Ezen a rögös úton különösen sokat nehezíthet a vallásos meggyőződés. Bár Tamás esete ebből a szempontból inkább kivételnek számít (sőt, a történet végére katolikus partnerre is talál), tény, hogy a vallási dogmák máig bűnnek tartják a homoszexualitás megélését, ami sokaknak okoz napi szintű lelkiismereti konfliktust.

A vallás ugyanis többnyire „nem oldozza fel, hanem inkább hangsúlyozza a bűnösséget, ami tovább mélyíti a bűntudatot, és végül megbetegíti az embert”. Szerencsére a hivatalos álláspontban és az egyéni megközelítésekben is egyre többször érezhető a pozitív irányba való elmozdulás – hangsúlyozza a szerző.

Az önelfogadásban, no meg a terápiás célok kitűzésében sem elhanyagolható, hogyan vélekedik szakember és kliens az eltérő szexuális orientáció eredetéről. Márpedig a szakmában – afféle salamoni hozzáállással – úgy vélik jelenleg, hogy a melegidentitást 50-50 százalékban határozza meg a veleszületett hajlam (magyarán: a genetika), illetve a személy életében átélt élmények (vagyis a környezeti hatások).

Érdekes – hívja fel a figyelmet Ritter Andrea –, hogy a nők, mivel őket kevésbé éri hátrányos megkülönböztetés, szívesebben tulajdonítják egy értékes, saját fejlődésükből következő, önként vállalt szexuális vonzalomnak. Ráadásul a nőknek ugyanúgy lehet családjuk, jobban belesimulhatnak a hetero világba. Ezzel ellentétben a férfiak inkább a genetikai verziót vallják, méghozzá a szakember szerint azért, mert ha „meleg, és azt maga választotta, akkor mintha többé nem tekintenék férfinak, és a heteroszexuális többség számára erősebb gúny és kirekesztés tárgya lenne”.

A földgolyó melyik része

Az El(ő)bújás története pozitív véget ér: Tamás eljut az identitásépítés egyik fontos állomásáig, amikor már szabadon tud a világ előtt is felvállalt, stabil párkapcsolatban elköteleződni. Ráadásul jó úton halad, hogy megszabaduljon a másságát kísérő kényszeres tünetektől is. Ez azonban korántsem adatik meg mindenkinek – emlékeztet a szerző. Az egyéni útkeresés nehézségein túl számos külső körülmény is bonyolíthatja ezt a folyamatot.

Hiszen „napjainkban sem mindegy, hogy a földgolyó melyik részén él a homoszexuális ember. A társadalmi megítélés és a jogi szabályozás spektruma a halálbüntetéstől egészen magának a diszkriminációnak a büntetéséig terjed.” És bár Magyarországon a világon az elsők között vették ki 1963-ban a homoszexualitást a büntetőjogi kategóriák közül, máig nem könnyű megélni a másságot errefelé – hol a társadalom, hol a konzervatív politikai erők előítélete miatt.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.