Amikor visszagondolok erre a napra, még mindig az orromban érzem a fertőtlenítő szagát, bőrömön a sötétzöld lepedő száraz, tiszta melegét. Mozdulatlanul vártam, hogy betoljanak a műtőbe, és eltávolítsák a méhnyakamról a rákos szövetet. Soha nem voltam még annyira egyedül, mint azon a morajló kórházi folyosón.

Ebben a belső csendben láttam először magamat úgy, ahogy voltam. Mély megértéssel és szeretettel tekintettem végig az életemen, és végre megértettem azt az erős, bölcs némaságot, amivel a testem mindvégig szolgált engem. Ott és akkor megfogadtam, hogy soha többé nem beszélek negatívan a külsőmről.

Banálisan hangzik, de a következő hónapok nagyon tanulságosak voltak: korábban lépten-nyomon mentegetőztem a súlyom miatt, minden szelet sütemény után elnézést kértem a körülöttem állóktól, hogy „ilyen dagadt létemre” ezt megeszem.

Ezek a kommentek viccesek voltak, a belső monológ annál kegyetlenebb. És bővebb. Kiterjedt a munkámra, a kapcsolataimra, a szabadidőmre. Mindent „kövéren” csináltam, és úgy éltem, ahogy „egy lusta, gyenge akaratú ember megérdemli”.

De a műtét óta nem szóltam semmit. A tükörből továbbra is az a nő nézett vissza rám, akit minden hibája ellenére szerettem. Nem tudtam többet megalázni.

Viszont egyre dühösebb lettem. Nem értettem, hogy beszélhet így velem a férjem. Elegem lett a túlórákból, a feszült hangulatú családi összejövetelekből, az erőszakos marketingből, a rosszindulatú barátnőkből. Felálltam, az asztalra csaptam, eljöttem, ahonnan és amikor kellett.

A méreg helyére lassan öröm került. A csendben, amit magam körül teremtettem, meghallottam azoknak a hangját, akik szerettek. Megtaláltak a kedves idegenek, a finom ízek, a szép élmények. Nem kellett többet várnom a hétvégékre vagy a nyaralásra, vagy akár a vacsorára, hisz minden hétköznap tartogatott számomra valami kedveset. Megrendültem, amikor rájöttem, milyen újszerű volt számomra – a boldogság.

Sokéves önismereti munka előzte meg ezt a sorsfordító élményt, de visszatekintve látom, hogy minden egyéni- és csoportos foglalkozás, családfelállítás, elvonulós hétvége és elmélyítő olvasmány egy-egy szilárd kővé vált abban az alapban, amire a mostani tökéletlenül teljes, pont elég boldog életemet építettem.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, melynek témája az anyánkhoz való viszonyunk és az anyaság.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

(Nyitóképünk illusztráció)