Nézzük csak meg Batmant! Szuperhős, nagy és félelmetes, ámde pozitív képregényfigura. Mindig győz, eléri a céljait. Hogy csinálja és honnan van a szuperereje? Batman szülők nélkül nőtt fel, ugyanis a szüleit rablótámadás során meggyilkolták. Batman az életét teszi fel arra, hogy a világból kiírtsa a bűnt. Gyerekkora traumáiból lesz a cél, ami bosszún alapul, és a hajtóereje a hányatatott sorsból fakad, azaz a negatívnak címkézett érzelmekből táplálkozik.

Batman semmivel sem tud többet, mint mi. Van egy víziója, amit sohasem téveszt szem elől: a rosszakat le kell győzni. Az egyetlen szuperereje a frusztráció, amely gyerekkorában érte. Egyetlen eszköze pedig a kitartása és az esze. Különösebb tehetsége nincs, csak a helyzetelemző képessége. Testi adottságait, nyomozói képességét és tudományos jártasságát kamatoztatja félelmetes, fekete denevérálruhát öltve, így portyázik a sötét éjszakában bűnözőkre vadászva Gotham városában. Nappal pedig titkos személyazonosság mögé bújva, gazdag milliárdosként éli a hétköznapokat.

A tehetetlenség érzése maga a szorongás

Rendelje meg online!

Csak nézzünk a történet mögé: mindnyájan éltünk már meg traumákat. A traumák átélése és a sikeres megküzdés adja azt a lendületet, amely tovább lök minket az életben, akárcsak Batmant. Az élet minden egyes pillanatában változás történik. Persze vannak ismerős változások, amelyek hasonlítanak már megélt történésekhez, és vannak ismeretlenek, amely helyzetek még sosem fordultak elő az életünkben.

A pszichológia szerint minden új inger lehetséges stresszforrás, amelyhez vagy adaptív módon alkalmazkodunk, vagy ha úgy vélelmezzük, hogy a stresszt okozó ingerrel képtelenek vagyunk megküzdeni belső vagy külső körülmények miatt, akkor bizony szorongani fogunk.

A tehetetlenség érzése maga a szorongás. Normális és természetes reakció, aminek az adott helyzetben mozgósító funkciója van. Ha azonban hosszú távon velünk marad ez az érzés, a szorongás tartóssá válik, mindenképpen szabadulni akarunk tőle. Ehhez pedig szükségünk van pszichológiai immunrendszerre, amely lehetővé teszi a megküzdést. A megküzdési képesség, azaz a pszichés immunitás ugyanolyan összetett, mint a biológiai immunrendszerünk, ráadásul össze is függenek. Nehéz helyzetekben egyformán fontos törődnünk, óvnunk és fejlesztenünk mindkettőt.

Így küzdünk jól

A mostani járványhelyzetben mindkét immunrendszerünkre nagy szükségünk van. Félelmetes ruhába öltözött képregényhősünkhöz hasonlóan nekünk is védőruhát kell öltenünk (ami jó esetben belsővé is válik), úgy kell tennünk, hogy ellenállónak tűnjünk (és azok is legyünk). A félelemkeltés is lehet jó megküzdés, nyilván kontextus függvényében. Elég sokszor csak elképzelni, hogy szuperhősökként legyőzzük a bizonytalan helyzetet. Ez pszichológiai szakkifejezéssel nem más, mint a kontrollérzés, ami lényeges alkotóeleme a mentális erőnek.

A bizonytalanság szorongató, a megszüntetéséhez segít, ha tudatosítom a helyzetet, megértem, átlátom és egyszer – remélhetőleg minél előbb – megtervezem és végrehajtom azt a tervet, ami segíthet a kontroll visszaszerzésében. Ez nem az jelenti, hogy a szorongást meg kell szüntetni, kontrollálni kell és akkor vége, hanem azt, hogy a szorongást hajtóerőként kell használni, ugyanúgy, mint Batman.

A pszichológiai immunrendszer másik nagy csoportjába tartoznak a kontrollérzés után a társas környezetből adódó erőforrások. A bajban, a szorongató periódusokban jól jön mások tapasztalata, segít, ha elmesélem a saját nyűgömet. Sokszor felhasználhatók mások erőforrásai, és sokszor csapatban vagyunk hatékonyabbak.

Batman is dolgozik segítőkkel, dolgozik a másokhoz fűződő érzelmeivel. Szerelem (Macskanő), barátság (Robin), „beosztotti” ragaszkodás (komornyik) mind segítik a küzdelmekben, ahogy minket is támogatnak mások iránti érzéseink a megküzdésben. Hozzáteszem, nemcsak a pozitív érzéseink, hanem például az „édes bosszú” is katalizátorként tud szolgálni egy-egy megoldásban. Érzéseink ambivalenciája sokszor katalizálja a megfejtést, és sikeres lezárást tesz lehetővé.

Értékes érzelmeink

És ez a harmadik nagy csoportja a pszichológiai immunrendszernek: az érzelem. Amit átélünk, megértünk és felhasználunk a magunk javára. Ha nem tudom megváltoztatni a rám bénítóan ható környezetet, akkor nem marad más, mint magamat alakítgatom. Tudással, megismeréssel, kognitív gyakorlatokkal segíthetem pszichés jóllétemet.

A szorongás szupererő, amit ha jól használunk, minket támogat. Ha kezelhetetlenné válik, akkor rombol. Gondoljunk csak a lámpalázra, ami sokszor gátol és bénít. Ha mederbe tereljük a plusz energiát, minden megméretésnél jobbak leszünk, de ha kontrollálatlanul szétterjed bennünk, akkor rombolhat is. A vámpírtörténetek is arról szólnak, hogy ami éjszaka szupererő, és biztosítja az alapvető szuper táplálékot, az nappal megakadályozza a csókot a vágyott nővel. Kontextus és használat függvénye. Düh, bosszú, harag, értékes érzelmek, csak kordában kell tartani őket.

Visszatérve szuperhősünkre és a szorongásra, talán nem alaptalan feltételezés, hogy Batman is kreatív megküzdés terméke. Alkotója „kirajzolt” valamit magából (Freud szerint a traumák kreatív feldolgozásából, az úgynevezett szublimációból sokszor születnek értékes művészeti alkotások), így dolgozva fel saját szorongásait.

Batman azért is szerethető és népszerű, mert tudunk vele azonosulni. A traumái közeliek, a célja elfogadható, érzelmes, és emiatt sokat szenved. Ugyanúgy, mint mi. Szenvedünk az érzéseinktől, amelyek nélkül sivár lenne az életünk. A szorongás és a rá épülő negatív érzések rossz napokat okoznak, de nélkülük nem lenne hatékonyan működő immunrendszerünk.

A félreértett komfortzóna

A szorongató helyzeteket, a félelmet ugyanakkor sokszor keressük is. Néha tudatosan, pont azért, hogy erősödjünk. Elcsépelt és gyakran használt kifejezés a komfortzóna, mintha az állandó pszichés terület lenne, ahonnan ki lehetne ugrani ejtőernyő nélkül. A kifejezés használói elég gyakran rigid keretnek használják, arra bátorítva mindenkit, hogy ki kell lépni belőle, mert csak úgy lesz érdekes a világ.

Általánosságban ez sosem igaz. Hiszen a komfortzónánk mindig változik, mint ahogyan a személyiségünk is. De képzeljük csak el, hogy Batman városában megszűnik a bűnözés, vagy a bűnüldözés rutinszerűvé válik, a Denevérembert sok kudarc éri, és a kiégés fenyegeti. Mit tanácsolnánk neki? Legtöbb esetben a pszichológushoz ilyen kiégett, reményvesztett állapotban kerül a kliens. És habár tanácsot sosem adhatunk, a páciensek terelése valami „új” felé irányulhat. Sok esetben kell egy csúcsinger, ami kizökkent minket a beszűkült szorongó állapotból. Ilyenkor fizetünk be búvártanfolyamra, netán jön egy bungee jumping.

Miért hajtjuk magunkat?

Az ingerhajhászás társadalmi jelenség, az agyi plaszticitás pedig bizonyítottan elég erős. Tudunk alkalmazkodni új helyzetekhez, tudunk újat tanulni és tudunk túlélni. Vannak közöttünk olyanok, akik az extrém ingerek nélkül unatkozni kezdenek, akiknek más az ingerküszöbük, akiknek az adrenalin a lételemük, de hiba lenne azt gondolni, hogy ők nem tudnak kiégni.

A szükséges változatosság bármi lehet, nem muszáj nagy dologra gondolni. Például változás az is, ha más útvonalon megyünk haza. Sokszor azért hajtjuk az új ingereket, mert nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Az állandósult szorongató érzésből egy másik negatív érzés is kimozgathat – és ilyen lehet a kockázatvállalás –, de óvatosan bánjunk vele.

Rosszul is elsülhet, ha olyan szituációkba hajtjuk magunkat, amelyek megküzdéséhez nincs megfelelő eszközünk, és így az maradandó trauma maradhat. A XXI. század elvárása a teljesítmény, a kihívások, a reziliencia, a komfortzónából kilépés – ezekhez szintén tanulás szükséges, nem lehet elkerülni a természetes fejlődési folyamatot, ami egyénenként más ütemű és más irányú. Úgyhogy csak óvatosan sétáljunk ki a komfortzónából!

Faludi Viktória pszichológus írása a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.