A csúcsteljesítmény mibenléte, a lehetetlen megkísértése és annak meghaladása időtlen idők óta foglalkoztatja az emberiséget. Nem csupán Friedrich Nietzsche fantáziáját izgatta a XIX. században, de már a felvilágosodás filozófusai és az ókori görögök is keresték a „lehetetlen képletét”, amit végül is Steven Kotler A lehetetlen művészete – Hogyan hozzunk ki magunkból csúcsteljesítményt? című könyvében végre le is írt.

Rendelje meg online!

A „fejben dől el” népszerű mondását ismerjük, de ez kevés – pontosabban, a képlet sokkal összetettebb. A csúcsteljesítmény biológiai alapozottságának lehetőségét először Charles Darwin brit természettudós vetette föl, és ma már pontosan tudjuk, hogy amikor életünk, vagy akár az egész emberiség (miért ne?) legnagyobb teljesítményét nyújtjuk, idegi és hormonális hálózatok milliói aktivizálódnak a szervezünkben. Az agyunk szintre szikrázik a kisülésektől, a testünket pedig féltucat különféle örömhormon árasztja el, amik nemcsak megsokszorozzák a képességeinket, de egyben magát az utat is örömtelivé teszik.

Az 1967-ben született Kotler egyik legfőbb megállapítása szerint ha pontosan ismerjük működésünk evolúciós és biológiai, illetve neurobiológiai hátterét, akkor e komplex rendszereket csúcsteljesítményünk elérésének szolgálatába állíthatjuk. Emellett az amerikai szakíró felfedi a lehetetlen képletét is, aminek négy fő komponense van: a motiváció, az igazságszűrővel ellátott, élethosszig tartó tanulás, a kreativitás ősi folyamata és nem meglepő módon az egész algoritmust átható és egyfajta doppingszerként működő flow. Ezek együttese szükséges ahhoz, hogy meghaladjuk mindazt, amit korábban lehetetlennek hittünk.

1. Motiváció – ami pályára állít

A motiváció szó napjaink egyik legnépszerűbb frázisa, enélkül reggelente az ágyból sem tudnánk kikelni, a lehetetlen eléréséről nem is beszélve. A minket a pályára állító motiváció a csúcsteljesítmény szempontjából három kulcsfontosságú képességünket – a hajtóerőt, a kitartást és a céltudatosságot – egyesíti, melyek még sok-sok lelki ösztönzőt rejtenek magukban.

A csúcsteljesítmény motivációs alapjait valójában a belső hajtóerő és az abból fakadó pszichológiai, illetve lélektani jelenségek – az érdeklődés, az értelemkeresés, az életcél, illetve a szakmai igényesség és az önállóság – jelentik. Ezek felismerése, fejlesztése és összehangolása elengedhetetlen, ha például oxigénpalack nélkül akarjuk megmászni a Mount Everestet.

2. Tanulás egyedi igazságszűrővel

Ha a lehetetlent akarjuk meghaladni, akkor masszív szaktudásra kell szert tennünk. Az 1944-ben született Gary Klein amerikai pszichológus nyolc olyan tudástípust nevez meg – többek között az átfogó szemléletmódot, a kezdők figyelmét elkerülő mintázatok felismerését, valamint a saját korlátaink ismeretét –, amelyekre hiánytalanul szükségünk lesz.

Ám e tudásbázis felépítése nem pipálható ki néhány online tréning vagy webinárium által. Ráadásul kifejezetten lényeges szempont, hogy milyen szemlélettel és mit, illetve, hogy miből tanulunk.

Ha fejlődési szemléletmóddal nézünk a világra, könnyű dolgunk lesz, mivel ebben az állapotban az agyunk készen áll az információk befogadására. Viszont a rögzült szemléletmód és a csúcsteljesítmény nem barátok: a komplex agyi és neurobiológiai folyamatok hatására kialakuló masszív és energiaigényes ellenállás megnehezíti az életünket. A lényegtelen elválasztásában a lényegestől, a tanultak mérlegelésében és értékelésében pedig az egyedi igazságszűrőnk segít bennünket.

3. Kreativitás – a régit az új váltja fel

A kreativitás sok tízezer éve a túlélésünk és a fejlődésünk záloga, mégis csak alig száz éve kezdődött el igazán e folyamat mély feltárása és megértése – ebben természetesen a modern agykutatásnak kiemelkedő szerepe van.

A legtöbb állathoz mérten igencsak méretes agykérgünk és a nagyobb agyi kapacitásunk teszi lehetővé számunkra a nagyobb adatgyűjtési kapacitást, a mérlegelésnek és a cselekvés késleltetésének képességét. A prefrontális kéregnek (az agykéreg elülső részének) hála, lehetőségünk van különböző szimulációk lefuttatására és többféle akció- és cselekvési terv kidolgozására is.

Az akciótervek felfedezése és kivitelezése legősibb képességeink egyike, és ezek mélyén rejtőzik maga a kreativitás is. Ha egy adott helyzetben, felfedező üzemmódba kapcsolva, régi megoldásokat hívunk elő, akkor ösztöneink által vezérelten hatékonyak vagyunk ugyan, de kreativitásról nem beszélhetünk.

Az újszerű megoldásaink felvonultatása viszont már a kreativitás eredménye, ám a hatékonyságunk még ekkor is erősen kétséges. Ugyanakkor, ha sikerül eredeti és érdekes ötleteink kifejlesztésekor hatékony akciótervet létrehoznunk, akkor bátran nevezhetjük magunkat százszázalékosan kreatív elmének.

4. Flow – a legütősebb neurobiológiai koktél

A flow – vagyis az áramlás – alanyi jogon is nagyszerű dolog, ám valójában önmagán túlmutató állapotról van szó. Az evolúció trükkös módon úgy alakította az agyunkat, hogy a legnagyobb teljesítményt csak flow-állapotban tudjuk nyújtani. A flow – talán a leghatásosabb neurobiológiai koktélként – megsokszorozza a képességeinket, ugyanis ilyenkor az agyunkat elárasztja valamennyi örömhormon, és valóban nem ismerünk lehetetlent.

Jó, ha tudjuk: a flow esetében nem luxuscikkről, hanem bármikor átélhető univerzális állapotról van szó. Ha maximálisan koncentrálunk, ha megszűnik az éntudatunk és megváltozik az időérzékünk, ha a tevékenységünk és a tudatunk összeolvad, valamint úgy érezzük, hogy az irányítás a mi kezünkben van, és a tevékenység végzése önmagában jutalom, biztosak lehetünk abban, hogy áramlásélményben volt részünk.

Lippai Roland coach cikke a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amelyben az élet értelmével foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.