„Bocs, nem hallottam, hogy hívtál, le volt halkítva a telóm!” Ez a leggyakoribb kifogás manapság a fiatalok részéről, miért nem vették fel a telefonjukat, amikor valaki (általában egy idősebb valaki) tárcsázta a számukat.

A valóság azonban az, hogy nem véletlenül szokott lehalkítva lenni a mobiljuk, vagy – ami szintén igen gyakori – nem véletlenül hagyják csörögni a készüléküket, amíg a másik meg nem unja.

A milleniumi és a Z-generációkba tartozó fiatalok (vagyis az 1980 és 2015 között születettek) közül négyből ötöt ugyanis szorongással tölt el, ha telefonálnia kell. Már ahhoz is bátorságot kell gyűjteniük, hogy megnyomják a hívás gombot – derül ki az amerikai piackutató cég, a Bankmycell felméréséből.

Kényelmes chatelés

Ennek a szorongásnak a hátterében igen sokféle tényező áll. A fiatalabb korosztályok elsősorban azért nem válaszolnak a hívásokra, mert „időrablónak” tartják a szóbeli beszélgetést, és úgy vélik, sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehet elintézni valamit, ha csak szöveges üzenetben tárgyalják le. A felmérés alapján így vélekedik a megkérdezettek háromnegyede, ám közel kétharmaduk kerüli a kellemetlen, nyafogó, lerázhatatlan beszélgetőpartnereket.

Szintén fontos szempont, hogy a milleniumi és Z-generációsok saját bevallásuk szerint tartanak attól is, hogy egy személyes beszélgetés során azonnal és spontánul kell dönteniük, mivel jobban szeretnek kicsit gondolkodni, mielőtt valamire igent vagy nemet mondanának. Ugyanígy veszélyes, vagy legalábbis kellemetlen lehet – vélekednek –, ha a telefonban valamilyen konfliktus alakul ki, és ebben kell helytállniuk.

Rendelje meg online!

Ezzel szemben egy szöveges üzenetváltás során nincs „kötelező” udvariaskodás, nem kell az időjárásról beszélgetni, ha épp nem jut semmi sem az eszükbe, bármikor ki (és be) lehet szállni, hiszen a partner nem látja, épp mit csinálnak. És hát mi van, ha tényleg valami fontosat csinálnak, mondjuk épp egy határidős munkán dolgoznak, esetleg olyasmivel foglalkoznak, amiben nem szeretnék, ha megzavarnák őket, vagy egyszerűen csak nem szeretnének magánügyekről mások előtt dumálni?

Ilyenkor sokkal praktikusabb egy szöveges üzenet, mint egy tapintatlan telefoncsörgés, arról nem is beszélve, hogy ha mindenképpen személyesen kell elintézni valamit, akkor a fiatalok szerint annak az időpontját is érdemes előzetesen írásban egyeztetni.

Rengeteg magányos kommunikáció

Attól azonban, hogy összeugrik a gyomruk a telefonhívásra (és ezt más kutatások is igazolták), még nem biztos, hogy jól is teszik, ha teljesen átszoknak a chatelésre. A szorongás mellett ugyanis a telefonbeszélgetések kerülése hozzájárul a fiatalok elmagányosodásához is.

Hiába vált az utóbbi évtizedekben világszerte sokkal szélesebb körben elérhetővé a kommunikáció, és tud bárki az internet révén országokon és kontinenseken átívelően kapcsolatot teremteni egy rokonával, barátjával vagy munkatársával, a fiatalok elszigetelődése minden korábbinál fenyegetőbb jelenség.

A BBC öt évvel ezelőtti, igen széleskörű kutatásából kiderül, hogy bár az emberek harmada általában is egyedül érzi magát, a 16–24 éves korosztály e tekintetben is kiemelkedik közülük, mivel 40 százalékuk érzi magát magányosnak.

Ebben alighanem közrejátszhat az is, hogy a telefonjukat csak korlátozottan használják a kapcsolataik építésére, magyarán nem folytatnak párbeszédeket rajtuk keresztül – vélik pszichológusok.

Korábbi kutatások ugyanis bizonyították már azt, hogy egy élő társalgás (értsd: hang- vagy videóhívás) a barátainkkal vagy számunkra fontos személyekkel jó érzéssel tölt el minket, és ez a beszélgetés befejezése után is hosszan tartó hatású. Ilyenkor az emberek motiváltabbá válnak arra, hogy tartalmas kapcsolatokat alakítsanak ki, ez pedig a legjobb ellenszere a magányossággal járó negatív érzelmeknek és gondolatoknak.

A másik jelenléte

Természetesen egy telefonhívás nem csodaszer, de bármennyire is ódzkodnak tőle a fiatalabb generációk, van néhány tagadhatatlan előnye. Egy valós időben folytatott párbeszéd nemcsak könnyebben generálhat konfliktusokat, de éppenséggel könnyebb tisztázni is a félreértéseket. Lehetőség van például arra, hogy azonnal feltegyük a kérdéseinket, meghallgassuk a másikat, vagy megosszuk az ötleteinket és a tudásunkat. A kölcsönösség és a másik jelenléte pedig a tapasztalatok szerint csökkentik a félreértések elmérgesedését.

Mindenki tudja, milyen könnyű félreértelmezni egy odavetett szöveges mondatot (nem véletlenül öntötték el a chatalkalmazásokat az ellentéteket tompító szmájlik), az ilyesmi pedig kevésbé fenyeget, ha halljuk a másik hangját, amiből számtalan metakommunikációs jelet érzékelhetünk.

Ezek a jelek – feltéve, hogy tényleg pozitívak – megnyugtatóan hatnak az idegrendszerre, növelik a biztonságérzetet és a bizalmat, a barátok és rokonok között erősítik az összetartozás-érzést. Biokémiai szinten növelik a szerelemhormonnak is nevezett oxitocin termelését, illetve csökkentik az elsődleges stresszhormon, a kortizol szintjét.

Tudatos társalgás

A kutatók szerint mindez arra mutat, hogy érdemes rendszeresen felvenni a telefont és elbeszélgetni egy baráttal, rokonnal, ahelyett, hogy csak üzenetben csak a legfontosabbakra szorítkoznánk – megtoldva néhány szívecskés szmájlival. Akinek nehéz rászánnia magát erre, gondoljon elsősorban arra, milyen kedvező élet- és lélektani hatásokkal (is) járhat egy ilyen kapcsolatfelvétel.

Másrészt csökkentse a szorongását azzal, hogy tudatosan készül az alkalomra. Előzetesen, még szöveges üzenetben állapodjon meg egy mindkét fél számára megfelelő időpontról, és az sem árt, ha felír pár témát, amiket mindenképpen érinteni szeretne.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben az élet értelmével foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.