© AP

"Sokszor kérdezik tőlem, hogy az olimpiai faluban, ahol a világ leghíresebb atlétái vannak összezárva a játékok idejére, a szex is olyan csúcs-e, mint a teljesítmények? A válaszom pedig mindig ugyanaz: még szép” - írja Matthew Syed, a The Times angol napilap sportújságírója, aki két olimpián (Barcelonában és Sydneyben) is jelen volt, Nagy-Britannia színeiben pingpongozott. „Abban a két és fél hétben többet szeretkeztem, mint azelőtt egész életemben bármikor, ami talán sokaknak nem nagy szám, de egy 21 éves, diploma nélküli srácnak, csálé fogakkal kisebb csoda.”

Az olimpiákra érkező fiatal sportolók legtöbbjének az állandó edzés miatt nincs ideje társasági életre, és sokan még a tinédzseréveik végére is szüzek maradnak, amikor megérkeznek az olimpiára. „Vártak ránk a gyönyörű hoszteszlányok, hogy a kegyeinket keressék, ott voltak a helyi szépségek, a nézők és természetesen a női atléták - több ezren -, akik ott feszítettek, hajlongtak, sasszéztak, kocogtak a házak körül, testhez álló szerelésben mutogatva izmos, hajlékony és elképzelhetetlenül egzotikus testüket” - meséli Syed, aki saját bevallása szerint az első olimpiáján annyira be volt indulva, hogy csaknem elájult.

„Ráadásul a nők ugyanolyan csábító tekintettel figyeltek minket. Nagyon komoly önuralomra volt szükségünk, hogy amíg a saját számunk le nem zajlik, addig minden a normális kerékvágásban haladjon. De amint túl voltunk a versenyünkön, olyan erővel kapaszkodtunk egymásba, akár az öngyilkosjelöltek ugrás előtt. Nyilván ugyanannyi homoszexuális aktivitás is zajlott a faluban, amennyi hetero, ám a sportolók homofób környezete miatt ezek sokkal diszkrétebben zajlottak” - fokozza a volt olimpikon.

Syed Pekingben már csak mint sportkommentátor volt jelen, de nosztalgiába esett, amikor első olimpiás sportolókkal beszélgetett. Ők ugyan nem nyilatkozhattak a melléjük rendelt PR-személyzet nélkül, de mindenki el volt ragadtatva a teljesen „őrült” és „túlfűtött” légkörtől. Idén Pekingben is az úszás fejeződött be leghamarabb, ez szinte mindig így van, ezért az úszók fergeteges partijairól legendák keringenek.

© AP

Az angol olimpiai történelem szerint a legarcpirítóbb szex az 1988-as szöuli olimpián történt, amelyen annyi elhasznált óvszer maradt az angol sportolókat elszállásoló háztömb tetőteraszán, hogy a Brit Olimpiai Egyesület szabályszegésnek nyilvánította a közterületen zajló szexuális aktust. Pekingben a szervezők hamar rájöttek, hogy az ilyen tiltások teljesen értelmetlenek, ezért inkább óvszereket osztogattak az atlétáknak, mondván, ha már leállítani nem lehet őket, legalább csinálják biztonságosan.

„A férfiak, akik aranyat nyernek - még az olyan idétlen kinézetűek is, mint Michael Phelps - a nők legfőbb célpontjai. Egy aranyérem nem csak a hírnévhez vagy a gazdagsághoz vezet, hanem bármelyik nő lába közé is. De ez visszafelé nem működik: az aranyat nyert lányok nem vonzóbbak a férfiak számára, mint az első körben kiesettek. A sport ilyesformán a társadalom visszatükröződése, ahol a férfi sikerek vágyat és elismerést ébresztenek, míg a nőiek teljes közönyt váltanak ki” - írja a kommentátor.

Hogyan lehetséges az, hogy az atlétáknak ekkora szexuális energiájuk van? Talán úgy, hogy többségük szinte természetellenes és egészségtelen önmegtartóztatást gyakorol a versenyre való felkészülés ideje alatt. De a Syde által ismert sportolók ugyanolyan buják voltak a versenyek előtt és alatt, mint utánuk. Mintha a sport, az állandó fizikai és mentális feszültség szexuális hiperaktivitást is okozna. És azt is okoz, legalábbis a magas tesztoszteron szint. Hiszen ez az a hormon, amely az agresszív, a versengő, azaz a férfiasnak tartott viselkedésért felelős. Gondoljunk csak az NDK női versenyzőire, akiket tesztoszteronnal doppingoltak 1980-ban, azokra a férfias nőkre, akiknek libidója ugyanolyan legendás volt, mint a teljesítményük.

Krisztina O'Brien