Életmentő jelzést adhatnak le a falevelek, csak tudni kell olvasni belőle
Nehéz mérni, pedig a szén-dioxid az egyik leghatékonyabb módszere a közelgő vulkánkitörések előrejelzésének – de egy új módszerrel a jövőben akár az űrből is követni lehet majd ezeket a jeleket.
HVG
A vulkánkitörések előre jelzése kimondottan nehéz feladat, bár nem lehetetlen. Néhány jellemző megfigyelésével – legyen az a talajdeformáció, a gázkibocsátások változása vagy a földmozgások – segíthetnek abban, hogy az esetlegesen pusztító kitörések ne veszélyeztessenek emberéleteket.
A NASA, valamint a Smithsonian Intézet összefogásának köszönhetően most egy újabb dolog árulkodhat a közelgő veszélyről: a falevél. Vagyis, pontosabban: rengeteg falevél. Mint a Gizmodo kiemeli, a tudósok már eddig is tudták, hogy a levelek színe megváltozik, ha egy közelben lévő vulkán aktívabbá válik – az új együttműködés célja azonban, hogy ezt jobban megfigyeljék, méghozzá műholdképek segítségével.
„Vannak korai vulkáni előrejelző rendszerek. A cél ezzel, hogy jobbá tegyük, és hamarabb elindítsuk őket” – magyarázza Florian Schwandner vulkanológus, a NASA Ames kutatóközpontjának földtudományi osztályvezetője.
Ahogyan a magma közeledik a földfelszínhez kitörés előtt, olyan gázokat bocsát ki, mint például a kén-dioxid vagy a szén-dioxid. Utóbbi a közelgő kitörés egyik legkorábbi jele, de az űrből nehéz észlelni. Utóbbi azért fontos, mert közvetlen közelségből monitorozni a tűzhányókat nehéz, költséges, ráadásul igen veszélyes is.
Nemcsak a tűzhányók befolyásolhatják az éghajlatot, hanem a klímaváltozás is növelheti a vulkánkitörések hevességét és gyakoriságát – állítják geológusok. Az év eleji, különösen sokfelé bekövetkezett vulkáni tevékenységnek azonban még nem ez lehetett az oka.
„A vulkánok jelentős mértékű szén-dioxidot bocsátanak ki” – mondja Robert Bogue, a McGill Egyetem vulkanológusa. Szavai szerint, ha egy tűzhányó még csak keveset ereget ebből a gázból, azt nem lehet észlelni a műholdfelvételeken. A fák lombozatán azonban meglátszik – zöldebbek és burjánzóbbak lesznek tőle. A NASA és a Smithsonian Intézet együttműködése valójában összehozza a vulkanológusokat, botanikusokat és a klímatudósokat, hogy közös erővel figyeljék meg a vulkáni tevékenységet.
„A lényeg az egész mögött, hogy találjunk valamit, amit mérhetünk a szén-dioxid helyett” – fejtegeti Bogue, megjegyezve, hogy egy olyan helyettesítő módszert keresnek, ami a vulkáni kibocsátások változásait jelzi. Szerencsére rengeteg műhold segítheti a tudósokat ebben.
Van azonban egy kis probléma: azok a tűzhányók, amelyek egyszerűen nincsenek elég közel fákhoz, így a műholdfelvételek sem elég hasznosak, és a különböző fák sem egyformán reagálnak a szén-dioxidra. Az erdőtüzekről, időjárási eseményekről és a növényeket érintő betegségekről nem is beszélve. Valójában azonban egyetlen jellemző sem képes tökéletesen előre jelezni a vulkáni aktivitást – szóval ez is egy újabb módszer a tudósok eszköztárában.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.