Az emberi testtel kapcsolatos elvárások sokat változtak az utóbbi évtizedekben és számos szakértő szerint a legkevésbé sem pozitív irányba. A történelem során mindig is voltak ideáljaink, amelyek a művészeknek köszönhetően örökre fennmaradnak, gondoljunk csak például Goya nőalakjaira, Botticelli Vénuszára vagy Michelangelo Dávidjára. Ahogy a szobrokat és a festményeket felváltotta a fotó szinte teljes egyeduralma, az elvárások egyre szigorúbbak lettek. Évszázadokon át nem volt például probléma sem a terhességi csík, sem a cellulitisz, Rubens pucér hölgyei és urai például büszkén viselik gödröcskéiket, ahogy a Rembrandt képein szereplő nők sem szégyellik változatos külsejüket. Jogilag másodrangú állampolgároknak számítottak, de legalább büntetlenül lóghatott a mellük.

Etalon? © AP

A sokat emlegetett “modern média által sugárzott kép” létezése nem kérdéses, ezért is csapunk le olyan nagy örömmel a hírességek botlásaira. Russell Crow meghízott? Nahát, pont akkora hasa van, mint nekem! Salma Hayeknek striás a melle? Megnyugtató, hogy ő is emberből van. De ettől még ugyanúgy zúdul ránk a sok magas, vékony, sima bőrű, csillogó hajú, tökéletes mosolyú férfi és nő. Ha egy képen mégsem a “megfelelő” külsejű ember szerepel smink és digitális módosítások nélkül, biztosak lehetünk benne, hogy a műfaja riport vagy artfotó, hiszen csak ezekben az esetekben megengedhető az elvárások feladása. Odáig jutottunk a tökéletesség hajszolásában, hogy sokszor az esküvői és a nyaralós képek, de a netes bemutatkozó fotókon szereplő alakunk és arcunk sem kerülheti el a feljavítást.

Akiknek kevés néhány “leleplező” fotó a bulvárlapokban, az internetet felhasználva saját kezükbe veszik a kezdeményezést. Így jött létre például a női mell sokféleségével foglalkozó http://www.007b.com/ nevű oldal, amelyről már  írtunk korábban. Ugyanennek a törekvésnek a gyümölcse a http://theshapeofamother.com/ című, mára egészen terebélyessé vált honlap is. A Shape of a Mother (SOAM - Egy anya alakja) a női test szülés utáni változásait mutatja be, a képek mellett a beküldő gondolatait is közölve.  A honlap egyszerű blogként indult, de mára változatos kategóriákba rendezve mutatja be a rengeteg beérkezett fotót és vallomást. A pocak, a mell, a császármetszés és az ikerterhesség témái mellett megtalálható a túlsúlyosság és a meddőség problémaköre is az oldalon, ahogy a SOAM jelen van a Facebookon, a MySpace-en és a Flickr-on is.

Egy kép a SOAM adatbázisából

A SOAM valódi közösségként viselkedik, a megjelenő képekhez és szövegekhez érkező hozzászólások minden esetben támogatóak, együttérzőek, nem jellemző a türelmetlenség vagy a kritika. Sokan sorsfordítónak nevezték a fotók böngészése során szerzett élményt, aminek köszönhetően megváltozott saját testükhöz való hozzáállásuk.

“A nők, akiket ezen az oldalon látok, gyönyörűek. Striák. Sebhelyek. Cicik, amelyek több mint tökéletlenek. Csodálatos, hogy miken mentünk keresztül. Nem lenne csodás, ha mások szemével láthatnánk magunkat? Nem hiszem, hogy ugyanazt látnánk. Mi vagyunk saját magunk legrosszabb kritikusai” - írta egy név nélkül hozzászóló háromgyerekes, 24 éves nő.

“A nők, akiket itt látok, olyan szépek és annyira tele vannak az anyaság adta érettséggel. Remélem, hogy képesek leszünk a szépséggel kapcsolatos elképzeléseinket megváltoztatni és észrevenni, hogy a tökéletesség unalmas. Muszáj törődnünk magunkkal, és kedvesen néznünk a testünkre. A testünk hatalmas szívességet tett nekünk, amikor odaadta a gyermekeinket, cserébe meg kell bocsátanunk a 'hibáinkat'” - mondta egy másik nő.

“Nincs igazi motivációm, hogy lefogyjak, főleg, mivel félek attól, hogyan nézne ki a testem, részben pedig mivel a férjem azt mondja, szeret engem, ahogy vagyok. Ez a site segített, hogy felismerjem, ha le akarom adni a terhességi kilókat, először meg kell látnom magamban a szépet.”

KM