„Egy öregember így fordul szintén idős barátjához: - Képzeld, én majdnem minden nap szexelek. Tudod, hétfőn is majdnem, kedden is majdnem, szerdán is majdnem ...” – e primitív vicc is jelzi, hogyan képzeli el az átlag népesség az idősek közötti szexuális életet. Pontosabban: nem akarja elképzelni, nem létezőnek tekinti. A téma tabu volta már fél évszázaddal ezelőtt is tetten érhető volt: Peggy Golde és Nathan Kogan gerontológusok izgalmas tesztfajtát alkalmaztak egyetemisták körében 1959-ben. Arra kérték őket, hogy fejezzék be a következő mondatot: „Az idős emberek számára a szex…”. A nyilván aktív szexuális életet élő fiatalok a néhány generációval idősebbeket egyértelműen leírták, ugyanis a legtöbben így fejezték be a mondatot: „elhanyagolható” vagy „már a múlté”.

Miközben a társadalom erőtől duzzadó fiataljai és felnőttei számára az öregkori szex – és egyébként maga az időskor is – tabu, azaz nem óhajtanak az elmúlásnak és testi esendőségnek e fajtájával szembesülni, egyre több művészeti alkotás provokál e kérdéskörrel. Andreas Dresen német rendező A kilencedik mennyország című 2008-as filmjében például időskori háromszög-történetet tár a nézők elé, megspékelve jelentős mennyiségű szexjelenettel, és ugyanezt teszi az  amerikai Nancy Meyers is az Egyszerűen bonyolult című tavalyi mozijában, amelyben az érettebb Meryl Streep és Alec Baldwin esnek szenvedélyesen egymásnak.

katrintrautner.de

Katrin Trautner osztrák fotóművész nemrégiben azzal borzolta a kedélyeket, hogy egymással szeretkező időseket mutatott be photoshop segítsége nélkül Reggeli szerelem című sorozatában. Magyarország amúgy előkelő helyet foglal el a prűdlistán: 2002-ben Andres Serrano amerikai fotóművész plakátja okozott botrányt Budapesten. Kiállításának hirdetésén egy meztelen pár volt látható, ám e plakátot pár nap után leszedette Óbuda Polgármesteri Hivatala.

A témát korábban szemérmesen kerülték a művészek is, vagy csak a feltűnően nagy korkülönbség extrémitása kapcsán került szóba. Ilyen volt az 1971-es Harold és Maude című amerikai film, amely egy nyolcvanéves nő és kamasz szerelme közti viszonyt járta körül.

Akármennyire átélhetetlen a fiatalok számára elképzelni az öregkori szexet, a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy e téma csupán társadalmi tabu, az együttlétre való képesség egészen az aggkorig lehetséges. Vizsgálatok kimutatták, hogy hatvan és hetven éves kor között a férfiak 93%-a, a nők 70%-a vallja magát szexuálisan aktívnak. Hetven év felett ez az arányszám még mindig 79-65%.

Az amerikai William Masters nőgyógyász és Virginia Johnson pszichológus 1967-es híres vizsgálatukban úgy találták, hogy bár az életkor előrehaladtával csökken a fizikai reakciók időtartama és intenzitása szex közben, az idősek teljes mértékben birtokában vannak szexuális képességeiknek. Különösen akkor, ha rendszeresen erős nemi izgalom hatása alá kerülnek. E megállapításukkal szinte igazolták azt a közkeletű vélekedést, hogy „ha valamit nem használnak, elsorvad”, hiszen Masters és Johnson bizonyíthatónak látták, hogy gyakorlással a szex is működik. Azoknál a nőknél, akik rendszeres nemi életet élnek, például kevésbé fordul elő, hogy a hüvely kevesebb váladékot termel (ami egyébként a menopauzában bekövetkező csökkent ösztrogénszint miatt teljesen természetes).

Úgy tűnik, a különböző felmérésekben nyilatkozó idős párok tisztában vannak azzal, mire is képes, és mire vágyik a testük, legfeljebb – ismerve a tabut – hallgatnak róla.