Sokan nem veszik a fáradtságot, hogy egy külvárosi éttermet, kisvendéglőt keressenek fel, pedig a helyi ízek valódi feltérképezésére pont az ilyen eldugott helyek lehetnek a legjobbak. A turistáknak is mindig ezt mondja az ember: "ott egyél, ahol a helyiek is". Nos, az újpesti Kakukk vendéglő már első pillantásra is olyan, mint egy vasárnapi családi ebéd hangulata - még akkor is, ha ez barátok közt is képzavar. Nincs semmi felesleges sallang, egy kellemes hely, egy pincér és egy szakács, aki egyben az étterem tulajdonosa is. Nem segítik le a kabátot, nem ugrálnak körbe, de mosolyogva fogadnak, asztalhoz ültetnek, és érdekes módon a konyha mestere is gyakran előjön, leül egy percre a baráti vendégek mellé. Csak úgy, beszélgetni.

Mondhatnánk, hogy ebben van direkt tudatosság (szemben a trendekkel), mint ahogy a Kakukk kínálatában is, de nem éreztünk semmi mesterkélt hatást. A Kakukk egy klasszikus magyaros vendéglő, amelyet szívből és örömmel vezetnek, ez azonnal látszik. Hangos beszélgetés, újságot olvasó emberek, laptopot bámulva kávézó fiatalok (merthogy ingyen wi-fi is dukál a vendégnek), romantikus vacsorára betért fiatalok és minden este visszatérő családok adják meg az alaphangulatot, ráadásul olyan érzésünk van, mintha mindenki ismerne mindenkit. Ez persze nem is meglepő annak fényében, hogy egy 60 éves tradíció újjáéledéséről van ugyanis szó. Régen a Cékli család működtette ezt a kis éttermet, amely házias konyhával, magyaros hangulattal, és hazai ízekkel fogadta környék lakóit. Sajnos a rendszerváltozás környékén sarki kocsmává züllött, majd bezárt, de 2008 végén ismét méltó külvárosi vendéglőként nyílt újra, és azóta is igen jó híre van a környéken.

Szerencsére azt a régi beidegződést is elfelejthetjük már, hogy a belvároson kívül nem lehet normális italt kapni (legyen szó akár sörről, borról, vagy rövid italról). Örömmel nyugtáztuk, hogy a Kakukk pultjában különös figyelmet fordítanak a megfelelő italkínálatra, különösen a borlapot lapozva örültünk meg, hogy olyan nagy pincészetek nevét láttuk viszont, mint a Nyakas, a Szeremley, a Szőke, a Bock vagy éppen a Takler). Mivel kerthelység, és retro üveges szóda is található erre, ezért egy könnyed nyáresti fröccsözést is el tudtunk azonnal képzelni, de egyelőre azzal foglalkoztunk, mit is rendeljünk az egyébként igen tekintélyes étlapról. Semmi olyan ételt nem találtunk, amit ne lehetett volna beazonosítani: a magyar, házias konyha élvonala vonult fel előttünk.

Mi természetesen a kibírhatatlan vendég szerepében tetszelegtünk. Olyat rendeltünk, ami nincs az étlapon, variáltuk az ételeket egy képzeletbeli kétszemélyes tálon, de ezzel sem vívtuk ki a konyha haragját. Mint kiderült, a Kakukk tudatosan törekszik arra, hogy minden igényt kielégítsen. Ha előzetesen egyeztetünk a vendéglővel, akkor kérésre bármit megfőznek, amit szeretnénk, de sok szezonális ajánlat is akad heti szinten, amit éppen a konyhafőnök megkíván.

Elsőként húsleves érkezett palacsintatésztával, amely a "nagymama főztje" plecsnit azonnal ki is érdemelte. Választható egyébként májgombóccal, grízgombóccal, cérnametélttel is a leves, de a vékony csíkokra vágott palacsintával olyan ízvilágot nyújtott, amelyet nem tudtunk hamar elfelejteni. A társként választott francia hagymaleves meglepően sűrű és laktató volt, füstölt sajtos pirítóssal felszolgálva, ezzel sem volt semmi probléma, de a húsleves varázsa mellett számunkra minden más csak kísérő lehetett.

Főételként két személyes tálat rendeltünk (természetesen nem az étlapról), hogy minél több ízt megismerhessünk. Akadt a tányéron rántott gomba, rántott harcsafilé, roston sült harcsa, grill zöldségek, lyoni hagyma, roston sült csirkemell és rengeteg tavaszi saláta (ez itt paradicsom, paprika, uborka, lilahagyma és saláta kavalkádját jelentette). Mondanunk sem kell, hogy mennyire gyomorgyilkos küldetésre indultunk ezzel a kéréssel. Természetesen az egyszemélyes adagokat is szemügyre vehettük (például a képen látható igen szemrevaló rozmaringos kacsamellet), és ki kell jelentenünk, hogy a Kakukk vendéglő a klasszikus magyar értékrendet követi a konyhában, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az egészséges életmód új keletű szabályait. Fűszeres, zsíros és tartalmas ételek, hatalmas adagok - itt bizony nem lehet fogyókúrázni, de még csak súlytartó menüben sem reménykedhetünk. Kérdés persze, hogy ez kit zavar? A helyieket láthatóan egyáltalán nem, és az igazat megvallva mi sem nagyon panaszkodtunk a tele rakott asztal felett.

Persze nem kell agyonzabálni magunkat, ha nem akarjuk, és a szakács egyéni igényeknek megfelelően is főz, ha előre egyeztetünk (például glutén-érzékenység, vagy más élelmiszer-allergia esetén). Pont ez a Kakukk igazi szépsége, hogy mindenre nyitottak, nem kell azt éreznünk, hogy a konyha mesterszakácsa és az utca embere között hatalmas szakadék tátong, és a főzés olyan művészet, amelyet csak tanult érzékeléssel lehet igazán megérteni. És minthogy mi sem vagyunk tanult kritikusok, csak azt tudjuk leírni, amit éreztünk: az itteni konyha tényleg nagyon finom, olyan ízeket kínál, amelyet otthonról ismer az ember (feltételezve természetesen, hogy az otthoni ízek finomak).

A desszertnek próbált Tiramisu talán az egyetlen, ami semmi nyomot nem hagyott, ilyet ettünk már minden második cukrászdában, ellenben a házi túrógombóc tejföllel olyan élmény volt, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Egy adag akár két személynek is tökéletesen elég lehet, akkora gombóc érkezik a tányéron, amely csak alig édeskés, enyhén vaníliás és teret enged a hűvös házi tejföl mennyei ízének. Nem túlzás azt állítani, ez a Kakukk egyik legjobb specialitása, nem csoda, hogy mások is dobozban vitték haza. Ha nem bírták megenni, akkor sem lehetett otthagyni…

A Kakukk nem egy belvárosi vendéglő. Ez meglátszik a stíluson, a hangulaton és természetesen az árakon is. Itt a vendég inkább barát, nem ugrálják körül, nem érezzük magunkat királyoknak, cserébe hatalmasat eszünk, iszunk, beszélgetünk, és álmosan, teli hassal indulunk haza. Ha valaki pont ezt a kicsit elveszett kispolgári hangulatot, otthonos környezetet keresi, akkor megéri Újpest felé venni az irányt, mert a Kakukk neki való hely. A falióra kis kakukkja harmadszor dugta ki a fejét házából, akkor értettük meg mi is, hogy jó társaságban, jó ételek mellett milyen gyorsan is repül az idő.