Pár éve még jópofa fotókat küldhettünk a kismamáknak, nőknek szóló magazinoknak, ma már iparág épül rá. Számtalan szépségverseny és persze szervezőiroda, modellügynökség működik hazánkban.  

Valamelyik nap nálam is kiverte az egyik ilyennek a vezetője a biztosítékot: kaptam egy levelet az óvodában, hogy szívesen látnák a közel 6 éves kislányomat az ügyfelükként, hiszen számomra is hasznos és főként jövedelmező, ha Sári nevű gyerekem 6 évesen saját karrierbe kezd. Kicsit utánajártam a dolgoknak: a verseny nagy, egyre több és egyre fiatalabb gyerek kerül a szépségversenyek világába itthon is, és persze egyre több szülő gondolja a gyerek karrierjét filmekkel, reklámokkal, szépségversenyekkel megalapozni. 

Kíváncsi voltam a levél feladójára, és visszafogtam magam, hogy zsigerből felhívjam és ordítsak vele, inkább megbeszéltem egy időpontot, és ellátogattam a belvárosi irodába. Nem voltunk sokan, de várnom kellett: ezért beszélgettem az ott várakozó gyerekekkel, szülőkkel. Az egyik anyuka azt mondta, hogy ő szinte „elvesztegette” az életét a gyerek miatt, mert 19 évesen szűlt, hát ezért lenne jó, ha a lánya híres lenne. A lány pedig állítja, hogy ő is van olyan szép, mint a minap megválasztott szépségkirálynő. Ő is tud úgy járni, és ha ki van sminkelve, akkor ő is gyönyörű. Volt vagy 6 éves.

Persze a minta látszik: Barbie, szépségversenyek, hercegnők, celebek… Csak a szülő nem mutat rá, hogy ez csak a felszín, a valóság sokkal rondább. 

Mire bejutottam az ügyvezető  igazgatóhoz, már nagyon mérges voltam, hiszen a váróban megnézhettem egy filmet egy amerikai műsorból, ahol a szépségversenyek világát mutatják be, keményen. Síró gyerekek, stresszes szülők, műfogak, műkörmök, műhajak, műbarnaság a gyerekeken, akik sokszor csak pár hónaposak. És persze a szülők: elhízott, sikertelen emberek, akik azt hiszik jót tesznek a gyerekeiknek. És a filmben semmi irónia, vagy cinizmus sincs, ez komoly, sajnos.  

Az egyik kislány, aki 5 éves korosztályban indul, állítja, hogy ő lesz a következő Miss America, vagy Miss Universe. És persze az a pénz, amit itt keres fontos számára, hogy elérje célját. Jó lett volna, ha egy kicsit beszél a világbékéről is, bár inkább a számtalan koronájáról mesélt. Sok gyerek 2-3 hónaposan kezdi a szépségversenyeket, és már ebbe nő bele, ebbe szocializálódik. 

Egyes pszichológusok azt állítják, hogy ha az ember mértékkel és nem túlzott elvárásokkal indul el egy ilyen versenyen, és nem kényszeríti a gyereket, hanem az is partner benne, akkor nem okoz – feltétlen – károsodást a gyermek személyiségében. Ugyanakkor a folyamatos versenyzés, a magamutogatás torzult értékrendhez is vezethet, amely leginkább a tinédzser kor környékén okozhat hatalmas problémákat. Mások állítják, hogy a gyereknek az a dolga, hogy gyerek legyen, azaz játsszon, tanuljon a saját korának megfelelően, így tud majd kiegyensúlyozott felnőtté válni, aki egészséges szemlélettel és légkörben neveli majd fel a következő generációt.

A kérdés tulajdonképpen a szakemberek szerint ott dől el – mármint, hogy torzítja-e a személyiséget a verseny, a modellkarrier – milyen korban kezdik a versenyt a gyerekek, hiszen egy 6-7 éves már el tudja különíteni a játékot és a valóságot, akkor már a mesékben is az érdekli, hogy mi az igazság, és mi az, ami az álomvilág része. Tehát akár mondhatnánk azt is, hogy ez a kor után már nem tud nyomot hagyni a gyerekben, hiszen tudatában van, hogy ez nem a való világ. De mi lesz valakiből, ha mindig versenyzik, mindig ő legszebb, ha arra kondicionáljuk, hogy sosem lehet második, ha be kell érnie azzal, hogy mások mondják meg, hogy mik az értékei, stb. Magyarul, ha árucikké, egy trenírozott állattá válik, mint ahogyan a kutyáikat is sokan versenyeken mutogatják, hogy megfelelő pedigréjét biztosítsák. 

Az ügynökségen pénzről nem beszéltünk, hiszen az egyedi alku kérdése. Attól függ állítólag, hogy ki a megrendelő, ha modellkedni kell. Persze sok szülőnek a pénz is fontos, hiszen saját jövedelmét kívánja kiegészíteni fia/lánya „futtatásával”.

Ha pedig szépségversenyről van szó (Magyarországon még nincs pénzdíj), akkor legyen a mienk (elsősorban a gyereké és másodsorban a szülőé) a diadal (vagy a bukás).