A világ legjobb fagylaltja
Először is sokkal könnyebb és frissítőbb, mint a nálunk kapható fagylalt, hiszen alacsonyabb a zsírtartalma és...
Először is sokkal könnyebb és frissítőbb, mint a nálunk kapható fagylalt, hiszen alacsonyabb a zsírtartalma és cukorból is kevesebb van benne (persze ennek köszönhetően többet is eszik belőle az ember, tehát a fogyókúrának mindenképpen annyi). Fontos még, hogy a hagyományosan elkészített gelato csak néhány napig marad tökéletes, ezért Olaszországban általában helyben főzik, így nem véletlen, hogy sokkal jobb a minősége.
Persze ne higgyük azt, hogy Róma a kitűnő fagylalt Kánaánja, minden sarkon autentikus ízekkel, hiszen elég ránézni a neonszínű, csiricsárén feldíszített kreációkra, hogy felismerjük a körültekintő választás szükségességét.
Az előbb említett helyeket messzire kerüljük el, inkább támaszkodjunk az interneten fellelhető információkra és az útikönyvek ajánlataira. Mi a Lonely Planet-et választottuk, és egy pillanatra sem bántuk meg, mert minden ajánlott étterem és fagyizó csodálatos volt.
Összesen három helyet jutott időnk kipróbálni. Első utunk a Gelateria del Teatro-ba (Via di San Simone 70) vezetett. Hangulatos, macskaköves apró utcákkal teli környék, ha meglátjuk a borostyánnal befuttatott falat, akkor jó helyen járunk, éjszaka pedig csak a kis lámpásokat kell követni.
Ez a csokoládéimádók gelateriája, hiszen ötféle csokifagyiból választhatunk, sőt, még a készítés folyamatába is bepillantást nyerhetünk. Sok a különleges íz, nekünk igazán a zsályás málna és a currys kókuszos mangó jött be.
Következőnek Alberto Pica fagylaltozóját (Via della Seggiola 12) választottuk, ami a 60-as évek óta folyamatosan üzemel, ehhez illően klasszikus, olaszos hangulata van, kávézásra is vágyóknak ideális.
Nyári szezonális ízeik és a jeges sorbet-k miatt érdemes ide ellátogatni, medvecukor rajongóknak pedig egyenesen kötelező, hiszen ilyen ízű fagylaltot nem gyakran talál az ember. Ettől a helytől nem voltunk annyira elájulva, de csak azért, mert mindent elhomályosított fagyi-zarándoklatunk utolsó állomása.
A Gelateria dei Gracchi (Via dei Gracchi 272) ránézésre nem mutat sokat, egyszerű, letisztult belsővel rendelkezik. Már abból rájöttünk; jó helyen járunk, hogy a folyamatosan érkező vendégek többsége olasz volt.
A választék elképesztő, a döntés pedig majdnem lehetetlen, de persze végül mindenkinek sikerül. Mi a Grand Marnier-s csokoládét, a ricottás körtét és a fenyőmagot választottuk, mindhárom elmondhatatlanul finom volt.
Az ízek koncentráltak és hangsúlyosak voltak, az állag pedig elképesztően krémes anélkül, hogy nehéz lett volna. Az adagok hatalmasak, ennek ellenére nem elégedtünk meg ennyivel, és még megkóstoltuk a mandulás narancsot és a tejszínes pisztáciát is, persze legszívesebben mindenből ettünk volna egy keveset.
Igazi különlegesség, hogy árulnak saját készítésű pálcás fagylaltokat és jeges kávét is, így a gyerekeknek és a koffeinfüggőknek jut a jóból. Őszintén állítjuk, hogy ha Róma maga érdektelen lenne (természetesen ilyet eszünkbe sem jutna kimondani), ezért a fagylaltért akkor is érdemes lenne eljönni ide.
A legjobb az egészben az, hogy nincs “de”, hiszen ezek a helyek mind a belvárosban vannak, könnyen megközelíthetőek és pontosan ugyanannyiba kerülnek, mint a tucatárut adó fagyizók, ami a minőségbeli különbséget figyelembe véve egészen elképesztő.
Na jó, be kell vallanunk, hogy kicsit elhamarkodottan fogalmaztunk, mert egy hatalmas “de” mégis maradt, hiszen ezekért az élményekért pontosan 1250 kilométert kell utaznunk. Ezen lehet keseregni, de mi inkább újra és újra visszalátogatunk; egy római vakáció még nem ártott senkinek.
