"A sors és Isten kegyeltje vagyok"
Amikor két éve betegsége majdnem elszólította a földi színpadról, egy ország drukkolt neki, hogy túlélje, és ő ezt az...
Amikor két éve betegsége majdnem elszólította a földi színpadról, egy ország drukkolt neki, hogy túlélje, és ő ezt az „akadályt” is vette, ha nem is könnyedén. Most mégis él, virul, kávét reklamál, rágyújt, és félig büszkén meséli, hogy egyedül vezetett ide 240 kilométert, pedig a jobb keze még nem az igazi. Nem győzi hangsúlyozni, hogy már nem a régi, és vigyáznia kell magára:
- Szemző Tibor Csomafilmjén itt voltam, mert imádom, de aztán rohantam is haza Velembe, mert ott érzem magam otthon igazán.
- Máshogy telik az élet egy ilyen faluban?
- Ott olyan intenzíven élek, mintha folyton Shakespeare-t próbálnék. Én, aki 40 éves koromig egy teát sem csináltam, nem jártam haza, csak aludni, most úgy főzök, mintha egy nagy darabra készülnék. A szomszéd Margitkámmal főzök, mert a kezem miatt egyedül nem megy, vagy átmegyek a boltos Klárikámhoz vásárolni, átugrom Rohoncra... Megbeszélem a dolgokat, mit kell a kertben, a háznál elvégezni. Nagyon jó mesteremberek vannak, amilyeneket Pesten sosem lehetett találni.
- Előfordul, hogy Törőcsik Mari miatt érkeznek idegenek a faluba?
- Tudja, ez a legjobb, ott nem zavar senki. Ha kirándulók be akarnak kopogni, a falubeliek már mondják, ne tessék őket zavarni, mert pihennek. Vigyáz rám a falu...
- A II. CinePécs Filmfesztivál díszvendége volt most, de azért vannak korábbi emlékei is a régi Pécsi Filmszemlékről, nem?
- Ami rögtön beugrik, az első Filmszemléről szól. Még Bodrogi Gyula volt a férjem, és együtt érkeztünk meg. Ha nem is 2000, mint Cannes-ban, de rengeteg fotós és az egy létező televízió mind ott tolongott. Úgy toppantunk be, mint két világsztár. A magyar színészeknek akkor egészen kitüntetett helyzete volt.
- Azért valljuk meg, önnek máig kitüntetett helye van. És egy-egy produkcióval azért el lehet csalogatni Vas megyéből is...
– Látja, a Csomafilmet elvállaltam, mert a Szemző urat nagyon szeretem. Ezt csináltam már a Művészetek Palotájában, és hihetetlenül csodálatos szöveget mondok. Olyan írás, ami leborul a Kőrösi Csoma tudományos nagysága előtt, de nagyon szeretetteljes ölelés, ahogy róla beszél. Amúgy sok mindent lemondtam, de még így is túlvállalom magam. A Nemzetiben lesz egy kis szerepem, mert Zsótér Sándort is nagyon szeretem. De túl sok ez így, magamra kell parancsolni, hogy nem szabad...
– Pedig biztos érzi, hogy igény van Törőcsik Marira.
– Nézze, ez nagyon nagy dolog. És igazából a világon kevés olyan 75 éves, akár világhírű színésznő van, aki - mint én - visszadobálhat dolgokat. Elmondhatom, hogy a sors és Isten kegyeltje vagyok.
