
A földönkívüliek nem tudnak írni - videó
A kiválasztottság eszméje aránylag réginek és elég gyakorinak számít az emberiség kultúrtörténetében, emberek...
A kiválasztottság eszméje aránylag réginek és elég gyakorinak számít az emberiség kultúrtörténetében, emberek milliárdjait tömörító egyházak épülnek a különleges tulajdonságokkal felruházott egyedek vonzerejére. Az utóbbi években újabb és újabb, sok esetben egészen érdekes, ötletes kiválasztottság elméletén alapuló könyvek és filmek láttak napvilágot - hatalmas sikerrel.

A kiválasztottakról szóló történetek főszereplői lehetnek klónok, vámpírok, istenfiak és természetesen földönkívüliek is. Az I Am Number Four, magyarul A negyedik címmel megjelent könyv és a belőle készült film a más bolygóról érkezett idegeneken keresztül próbál hatni az ifjabbak és éretlenek fantáziájára. Ezzel önmagában nem is lenne baj, jó párszor bizonyítottuk már, mennyire kedveljük a sci-fi műfaját, így teljes őszinteséggel állíthatjuk, hogy előítéletek nélkül, a puszta szórakozás vágyával vetettük magunkat a könyv olvasásába. Sajnos keserűen csalódnunk kellett.
A negyedik ugyanis egy egymásra dobált, fantáziátlan kliséhalmaz, időnként a legostobább Stephanie Meyer-féle párbeszédekkel tarkítva. Az ilyen könyveket olvasva mindig Nick Hornby jut eszünkbe, aki azt mondta egyszer, hogy minden könyvnek a tinieposzok egyszerűségével kellene a közönséghez szólnia. Azért Hornby történetei és szereplői valahogy mégis rendre bonyolultabbra és hitelesebbre sikerülnek. A negyedik viszont tökéletesen megfelel az "egyszerű" elvárásoknak: az olvasóknak soha nem kell gondolkodással fárasztaniuk magukat. Még ezt is el lehetne viselni, ha közben legalább némi humor feltűnne a könyvben, de a stílust ismét csak Meyer székrekedéses merevségéhez tudnánk hasonlítani. Az Én vagyok a negyedikben mindenki, minden pillanatban elképesztően emelkedett, komoly, dühös és/vagy szerelmes. Röhögni nem szoktak.
Egyetlen vicces dolgot tudnánk említeni a könyvvel kapcsolatban, a marketingjét. Ez az "egyik szereplő írta" jellegű elgondolás egy blőd sci-fi esetében kifejezetten meglepő, legfeljebb tízéveseket lehet vele meggyőzni. Mélységes meggyőződésünk, hogy élhetnek közöttünk földönkívüliek. De ha tényleg csak egy ilyen gagyi könyv telik tőlük, akkor nem sok esélyük van.