A legtöbb erőszakos cselekményt féltékenység miatt fiatal, termékeny korban lévő nők ellen követik el. A legtöbb feleséggyilkosság pedig a válás után történik, aminek az a magyarázata, hogy a férj nem tudja elviselni annak gondolatát, hogy az egykor szeretett és uralt asszony másé legyen. Szendi Gábor pszichológus azt mondja, a partner megölése – evolúciós szempontból – a riválisokat akarja megfosztani a szaporodás lehetőségétől. Mivel az élet lényege a reprodukció, a génjeink átörökítése a sikert, a szaporodás jelenti, így létszükséglet, hogy tartósan legyen párunk. Azok, akik hátrányban érzik magukat, fokozott erőfeszítést tesznek azért, hogy maguk mellett tartsák a másikat. Hogy ez az erőfeszítés mennyire lesz sikeres, az egyrészt az eszközökön, másrészt a partner érdekein is múlik. Vizsgálati bizonyítékok vannak arra, hogy azok az emberek féltékenyebbek, akik evolúciós szempontból kevésbé kívánatosak. Ez a megfogalmazás számtalan dolgot jelenthet: a nőknél – például – a terméketlenséget, az öregedést, a nem túl vonzó személyiséget, vagy külsőt. A férfiaknál is igen meghatározó lehet ez utóbbi: megfigyelték, hogy a csúnya, aszimmetrikus arcú férfiak általában jobban féltik a párjukat, mint megnyerőbb küllemű társaik. Az erősebb nemnél a kisebb anyagi lehetőségek is csökkenő vonzerőt jelentenek, ami megint csak a féltékenység fokozódásához vezethet.

Meglehetősen ellentmondásosak az adatok arról, hogy melyik nem a féltékenyebb, de általában a férfiakat hozzák ki győztesnek a különféle kutatások. Mivel ők kevésbé mutatják ki az érzéseiket – s beszélni sem igen szeretnek róla – az erősebb nemnél inkább a tetteikben érhetjük utol a féltékenységet: a szerelemféltés náluk torkolhat valamilyen végzetes tettbe. Tipikusnak mondható példa erre a kétszeres magyar női golfbajnok, Fodor Krisztina halála, akit 2010 májusában a férje olyan súlyosan bántalmazott, hogy belehalt a sérüléseibe. Közel egy évvel a féltékenység miatt elkövetett gyilkosság után az ügyészség elkészítette a vádiratot. A cikkben említett bizonyítékok ellenére sem elõre kiterveltség, sem különös kegyetlenség nem szerepel minősítõ körülményként a vádiratban, az ügyészség rendõrségi javaslatra védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés miatt emelt vádat.

Azt gondolnánk, hogy manapság, amikor minden területen sokkal nagyobb a nyitottság, a szexuális tolerancia, a féltékenység avítt érzelemmé vált. Pedig ez egyáltalán nincs így: ha valakit szeretünk, igenis érdekel, hogy mit csinál a másik

Szendi szerint a férfi és a női féltékenység közötti különbség a szaporodásban betöltött eltérő szerepekből vezethető le. Mivel a férfiaknak az apaság bizonyítása az egyik legfontosabb evolúciós szempont, az erősebb nem leginkább a nők szexuális hűségére kényes. A férfiak nagy félelme ugyanis, hogy a feleségük esetleg mástól esik teherbe, és ők majd más gyerekét fogják nevelni, vagyis idegen gének elterjesztéséért dolgoznak. Nos, hogy ez a félelem egyáltalán nem alaptalan, azok az adatok jelzik, amelyek – vizsgálatok alapján – azt mutatják, hogy a saját utódnak tekintett, teljes családban nevelkedő gyerekek 20-30 százaléka idegen férfitől származik. A férfi tehát legfőképpen szexuálisan akarja birtokolni a nőt, megakadályozva a riválisok szaporodási lehetőségét. Természetesen ez az evolúciós logika a mindennapokban nem igazán felismerhető, de nagyon ősi és mély struktúráról van szó, amely – bár nem ilyen primitíven jelenik meg –statisztikailag ma is igaz. A nők pedig főleg az érzelmi hűségre érzékenyek a partnerükkel kapcsolatban, ha ugyanis egy férfi érzelmileg köteleződik el, akkor nagy az esélye annak, hogy elhagyja a családját. Itt is tetten érhető az evolúciós logika, hiszen az utód felnevelése kerül veszélybe, ha a férfi kilép a kapcsolatból.

Érdekes adalék, hogy a legkedveltebb közösségi oldal is komoly tényezőnek számít a féltékenység megjelenésében, illetve erősödésében. Egy ilyen témában végzett kutatás – több mint 300 egyetemista töltött ki egy internetes kérdőívet - egyik alanya így fogalmazott: „Alapból féltékeny és bizonytalan voltam, amit a Facebook sokkal-sokkal rosszabbá tett.” A közösségi oldalon bárkivel egyszerű kapcsolatba lépni: könnyen rábukkanhatunk a korábbi partnereinkre, s ha az ismeretség újra aktívvá válik, ezt aktuális partnerünk nem biztos, hogy jó szemmel nézi. A feltámadó féltékenység pedig ahhoz vezethet, hogy árgus szemekkel figyelni kezdi az oldalon zajló tevékenységünet. Ez az állandó nyomkövetés pedig - szinte törvényszerűen – újabb és újabb „bizonyítékokat” szolgáltat a társ hűtlenségére. Ördögi kör.

A féltékenység időnként patológikus méreteket ölthet, ennek súlyos foka a téveszmés paranoid féltékenység. Ez általában nem a normál féltékenység intenzívebb változata, hanem sokkal inkább akkor áll fenn, mikor egy paranoid kórkép kialakulása során – véletlenszerűen – a beteg éppen ezt a területet választja ki magának téveszméi színteréül. De a nem téveszmés féltékenység is képes beteges méreteket ölteni: mivel ez az érzés szorongást vált ki, ezt a féltékeny ember mindenáron csökkenteni akarja. Módszereket keres, amivel – ha átmenetileg is – de megnyugtathatja magát: állandóan ellenőrzi a másikat, leselkedik utána, érzelmileg zsarolja. Mikor nem talál a másikra terhelő bizonyítékot, az egy rövid időre megnyugtatja, de aztán kezdődik minden elölről, akár egyre fokozódó intenzitással. „A féltékenységre jellemző fantáziák lényege valószínűleg az, hogy kevésbé szorongató a veszéllyel folyamatosan foglalkozni, mint nem törődni vele. Ezért azt lehet mondani, hogy ezek a visszatérő, önkínzó fantáziák - bármekkora szorongást is okoznak –, mégis a szorongás kontrollálására irányulnak” – véli a lélekgyógyász.    
S hogy mi védhet meg leginkább a féltékenységtől? A legbiztosabb megoldás, ha olyan szeretetteljes kapcsolatot tudunk kialakítani, ami valóban kölcsönös előnyökre és nagyjából azonos értékrendre épül. A biztonság érzése ugyanis távol tartja a féltékenységet.