Alföldi Róbert épp Réthelyi Miklósnál volt raporton, amikor Budapest egy másik pontján arról méláztak: lehet-e még provokálni, vagy elmúltak már a régi szép idők. A Nemzeti Színház főigazgatója egy obszcénnak titulált reakciója miatt került újból politikai kereszttűzbe, Madách Ember tragédiájának provokatív megjelenítése kapcsán, így mondhatni egyértelmű „Igen!” válasszal el is lehetett volna intézni a Werk Akadémián felvetett kérdést.
A művészeti iskola május 26-ai nyílt napján mégis összehívtak négy tehetséges provokátort - Nagy Krisztina Tereskova képzőművészt, Árpa Attila producert, Marjai Judit fotográfust és Márkus András költőt.
Sztereotíp botrány
A beszélgetést megelőzően az iskola stylisthallgatóinak ruhába öntött gondolataival is megismerkedhetett a közönség, melyek a szokásos tabutémákat feszegették: drog, szex, prostitúció, erőszak. Az egyik ruha derékvonalára például egy hatalmas női nemi szervet aplikált az egyik hallgató. Grace Zsuzsanna vaginaruhája tetszetős volt (legalábbis a provokátorok ítélete szerint), azonban ugyanolyan kevéssé verte ki a biztosítékot a sokat látott zsűrinél, mint a celofánból és szigszalagból összeállított, nemi részeket elfedő öltözet, vagy a magassarkúba bújtatott, szaggatott harisnyás férfi.
![](https://img.hvg.hu/Img/b2dea50fcee14f6eb810034566fbfb2e/a4256a6c-44c5-4d55-a606-34d320fbffa2.jpg)
Grace Zsuzsanna "vaginaruhája"
werkakademia
![](https://img.hvg.hu/Img/b2dea50fcee14f6eb810034566fbfb2e/a3ba712f-64c5-42ac-a401-38bff06e6fab.jpg)
Kétneműség, mint tabutéma
werkakademia
Lady Gaga popzenei köntöse hasonló botránysztereotípiákat használ, megbotránkoztató talán már csak akkor lenne, ha nem próbálna valami túlkreált fizimiskával előállni. Árpa Attila szerint ezért nem működik már a provokáció úgy, mint régen: „A médiazajban már egyre kevésbé lehet hatni” – véli a producer, aki a kereskedelmi csatornák nézettséghajszájában próbálta a nézőkből kiváltani a hű-hatást évekig, olyan műsorok magyar adaptációival, mint a Heti Hetes, a Kész átverés vagy a Hal a tortán. „Hogyan csináljanak magukból hülyét a celebek” – jellemezte Marjai Judit Árpa műsorait összefoglaló néven, hisz a fotográfus maga is áldozatul esett a médiadarálónak.
Művészet és értelem - a bulvár provokátorai
A provokálásnak szerinte vannak szabályai, az emberi méltóság megsértése például tabu a tabuban. A bulvárlapok címlapjait is megjárt Marjai lesújtó vélemény fogalmazott meg a hazai botránykreátorokról - a szennylapokról és a kereskedelmi televíziókról.
„A bulvár fél a művészettől és az értelemtől, ezért messze elkerüli ezeket” – fejti ki a fotós. Szerinte csupán a művészet képes igazán provokálni, a médiában zajló műbalhézás pedig „egy rakás szar”. Ezen a kijelentésen sem ütközött meg senki a publikumból, mert ha már ürülék, akkor Nagy Krisztina Tereskova a témában a szakértő. Az előbb énekesként, és obszcén-dalszövegíróként (Dióskalács, Tömegközlekedés), majd végre képzőművészként is híressé vált nő, 2008-as Kossuth-téri ürítéséről is szó esett, ugyanúgy, ahogy Árpa Attilával kokettáló festményéről, melyen pornós helyzetbe hozza magát a producerrel.
"Mindig, minden körülmények között"?
Tereskova szerint minden helyzetben van lehetőség provokálni, ha zaj van, akkor épp a csönddel, vagy egy olyan szituáció megteremtésével, mely kihozza a sodrából a konvenciókhoz ragaszkodó közeget. Árpa azzal replikázott, hogy csupán figyelemfelkeltésre van esélyük mostanság a provokátoroknak, melyben a művészek és értelmiségiek által sokat csúfolt média a legfőbb szövetséges.
„Ha a tévé vagy a sajtó nem kapná fel ezeket a művészi botrányokat, senki sem tudna róluk” - vélte Árpa, amire beszélgetőtársai bőszen bólogattak. Legjobb példa erre Tereskova három évvel ezelőtti Fábry show-béli fellépése, mely során a közönség kivonult a teremből Nagy Kriszta hatására. Árpa szerint megrendezett volt a történet: "csak erről Tereskovának nem szóltak".
Márkus András, a fiatal, erdélyi szabadszájú költő azonban arra is rámutat, hogy két válfaja van a botránynak: az egyik esetében a művelője tudatosan ki akarja verni a biztosítékot, tehát úgy készül, hogy lehetőleg provokáljon, a másik esetben nem azért készül a mű, hogy kiakasszon, mégis sikerül elérni vele a kellő hatást.
Provokáció törvényes keretek között
Hogy melyik érdekesebb és értékesebb? Erre az utókor adja meg a választ. A megélhetési művészek azonban nem a 15 perces hírnevet hajszolják, melynek receptjét könnyű elkészíteni egy kis "hozzáértéssel" és különcködéssel, még a zajos médiában is.
Sugár János kortárs festő hosszabb távon gondolkodott feltehetőleg, amikor 2008 nyarán a KOGART elé firkált egy provokatív mondatot. A Wash your dirty money with my art (azaz Mosd a mocskos pénzedet a művészetemmel!) című felszólításért cserébe hosszútávú figyelemben részesült: öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság rongálásért a művészt, aki vállalta tettét.
Az inkriminált művészi alkotásról megoszlanak a vélemények, és sokan felháborodtak az igazságszolgáltatás zord reakcióján. Tereskova azonban másképp látja a történteket, szerinte a bíróság nem art directorként járt el az ügyben, hanem a tettet minősítette. "Semmi köze az ítéletnek Sugár művészi mondanivalójához. A provokatív eszméket úgy is lehet hirdetni, hogy nem kell utána bíróságra járni. Ahhoz nekem nincs kedvem" - mondta Nagy Kriszta, akinek az Országház-tövi guggolásába például nem tudott belekötni a karhatalom.