Alföldi Róbert épp Réthelyi Miklósnál volt raporton, amikor Budapest egy másik pontján arról méláztak: lehet-e még provokálni, vagy elmúltak már a régi szép idők. A Nemzeti Színház főigazgatója egy obszcénnak titulált reakciója miatt került újból politikai kereszttűzbe, Madách Ember tragédiájának provokatív megjelenítése kapcsán, így mondhatni egyértelmű „Igen!” válasszal el is lehetett volna intézni a Werk Akadémián felvetett kérdést.
A művészeti iskola május 26-ai nyílt napján mégis összehívtak négy tehetséges provokátort - Nagy Krisztina Tereskova képzőművészt, Árpa Attila producert, Marjai Judit fotográfust és Márkus András költőt.
Sztereotíp botrány
A beszélgetést megelőzően az iskola stylisthallgatóinak ruhába öntött gondolataival is megismerkedhetett a közönség, melyek a szokásos tabutémákat feszegették: drog, szex, prostitúció, erőszak. Az egyik ruha derékvonalára például egy hatalmas női nemi szervet aplikált az egyik hallgató. Grace Zsuzsanna vaginaruhája tetszetős volt (legalábbis a provokátorok ítélete szerint), azonban ugyanolyan kevéssé verte ki a biztosítékot a sokat látott zsűrinél, mint a celofánból és szigszalagból összeállított, nemi részeket elfedő öltözet, vagy a magassarkúba bújtatott, szaggatott harisnyás férfi.
Grace Zsuzsanna "vaginaruhája"
werkakademia
Kétneműség, mint tabutéma
werkakademia
Lady Gaga popzenei köntöse hasonló botránysztereotípiákat használ, megbotránkoztató talán már csak akkor lenne, ha nem próbálna valami túlkreált fizimiskával előállni. Árpa Attila szerint ezért nem működik már a provokáció úgy, mint régen: „A médiazajban már egyre kevésbé lehet hatni” – véli a producer, aki a kereskedelmi csatornák nézettséghajszájában próbálta a nézőkből kiváltani a hű-hatást évekig, olyan műsorok magyar adaptációival, mint a Heti Hetes, a Kész átverés vagy a Hal a tortán. „Hogyan csináljanak magukból hülyét a celebek” – jellemezte Marjai Judit Árpa műsorait összefoglaló néven, hisz a fotográfus maga is áldozatul esett a médiadarálónak.
Művészet és értelem - a bulvár provokátorai
A provokálásnak szerinte vannak szabályai, az emberi méltóság megsértése például tabu a tabuban. A bulvárlapok címlapjait is megjárt Marjai lesújtó vélemény fogalmazott meg a hazai botránykreátorokról - a szennylapokról és a kereskedelmi televíziókról.
„A bulvár fél a művészettől és az értelemtől, ezért messze elkerüli ezeket” – fejti ki a fotós. Szerinte csupán a művészet képes igazán provokálni, a médiában zajló műbalhézás pedig „egy rakás szar”. Ezen a kijelentésen sem ütközött meg senki a publikumból, mert ha már ürülék, akkor Nagy Krisztina Tereskova a témában a szakértő. Az előbb énekesként, és obszcén-dalszövegíróként (Dióskalács, Tömegközlekedés), majd végre képzőművészként is híressé vált nő, 2008-as Kossuth-téri ürítéséről is szó esett, ugyanúgy, ahogy Árpa Attilával kokettáló festményéről, melyen pornós helyzetbe hozza magát a producerrel.
"Mindig, minden körülmények között"?
Tereskova szerint minden helyzetben van lehetőség provokálni, ha zaj van, akkor épp a csönddel, vagy egy olyan szituáció megteremtésével, mely kihozza a sodrából a konvenciókhoz ragaszkodó közeget. Árpa azzal replikázott, hogy csupán figyelemfelkeltésre van esélyük mostanság a provokátoroknak, melyben a művészek és értelmiségiek által sokat csúfolt média a legfőbb szövetséges.
„Ha a tévé vagy a sajtó nem kapná fel ezeket a művészi botrányokat, senki sem tudna róluk” - vélte Árpa, amire beszélgetőtársai bőszen bólogattak. Legjobb példa erre Tereskova három évvel ezelőtti Fábry show-béli fellépése, mely során a közönség kivonult a teremből Nagy Kriszta hatására. Árpa szerint megrendezett volt a történet: "csak erről Tereskovának nem szóltak".
Márkus András, a fiatal, erdélyi szabadszájú költő azonban arra is rámutat, hogy két válfaja van a botránynak: az egyik esetében a művelője tudatosan ki akarja verni a biztosítékot, tehát úgy készül, hogy lehetőleg provokáljon, a másik esetben nem azért készül a mű, hogy kiakasszon, mégis sikerül elérni vele a kellő hatást.
Provokáció törvényes keretek között
Hogy melyik érdekesebb és értékesebb? Erre az utókor adja meg a választ. A megélhetési művészek azonban nem a 15 perces hírnevet hajszolják, melynek receptjét könnyű elkészíteni egy kis "hozzáértéssel" és különcködéssel, még a zajos médiában is.
Sugár János kortárs festő hosszabb távon gondolkodott feltehetőleg, amikor 2008 nyarán a KOGART elé firkált egy provokatív mondatot. A Wash your dirty money with my art (azaz Mosd a mocskos pénzedet a művészetemmel!) című felszólításért cserébe hosszútávú figyelemben részesült: öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság rongálásért a művészt, aki vállalta tettét.
Az inkriminált művészi alkotásról megoszlanak a vélemények, és sokan felháborodtak az igazságszolgáltatás zord reakcióján. Tereskova azonban másképp látja a történteket, szerinte a bíróság nem art directorként járt el az ügyben, hanem a tettet minősítette. "Semmi köze az ítéletnek Sugár művészi mondanivalójához. A provokatív eszméket úgy is lehet hirdetni, hogy nem kell utána bíróságra járni. Ahhoz nekem nincs kedvem" - mondta Nagy Kriszta, akinek az Országház-tövi guggolásába például nem tudott belekötni a karhatalom.