Hová menjünk reggelizni? Baldaszti's, a friss
A Baldaszti's furcsa hely, egyszerre kávéház, bisztró és bolt, beugorhatunk egy italra, süteményre, hosszasan ehetünk...
A Baldaszti's furcsa hely, egyszerre kávéház, bisztró és bolt, beugorhatunk egy italra, süteményre, hosszasan ehetünk finomat a nap bármely szakában és otthonra is vásárolhatunk. Ráadásul nem csak többféle funkcióról van szó, hanem két külön helyiségről is, mivel a régi ház méteres falait nem tudták áttörni, hogy összekössék a korábban két üzletként működő tereket. Kezdjük talán a helyben fogyasztással.
Aprócska étteremről van szó, amelynek terét azonban szinte már zseniális tervezéssel és designnal sikerült mégis levegősnek és elegánsnak láttatni. Nem tudjuk és nem is akarjuk tudni, mennyibe kerültek a Geppetto szolgálatai, de így ránézésre megérte. A sok fehér miatt talán kissé kényes, de kényelmes és szép, kedvencünk a felső tükör és a különleges lámpák. Mivel a konyha a közös tér része, az is gusztusos - és akkor a személyzetről még nem is beszéltünk.
Kis étteremhez kis menü passzol, ezt nagyon jól látják a Baldaszti's-ban, nem spilázták túl. A reggeli esetében azonban rendesen odatették magukat. Itt most el kell mondanunk, hogy mi tulajdonképpen nem szeretünk reggelizni. Csúnya, egészségtelen szokás, de így van. Viszont kitörő örömmel fogyasztjuk a reggelire szánt ételeket a nap bármely szakában. Ily módon tökéletesen nekünk való a baldasztis rendszer, amelyben egész nap lehet reggelizni, már csak az őrült Kalapos hiányzik a bulihoz.
A reggeli menü két gyöngyszeme, a Bourgeois és a Magyar reggeli tökéletesen meg is felelt igényeinknek, aki ezeket végigeszi ugyanis bármikor a nap folyamán, annak jó darabig nem lesz szüksége következő étkezésre. A burzsuj változatban jó volt a lazac és az articsóka, a sajtokat imádtuk (ez persze nem meglepő ilyen sajtválaszték mellett), a kaprigyümölcsért pedig egyenesen rajongtunk. A sous-vidált tojás megítélése nem volt egyértelmű, de mint tudjuk, a tojás megfelelő állaga olyan komoly hitvita tárgya, hogy jobb bele sem fogni.
A házias-magyaros rántottában nagyon élveztük a friss, roppanós zöldségeket (a tojást egy picit folyósabban szeretjük, de ez ugyanazon hitvita másik oldala), a sült kolbász beszállítójának nevét viszont követeljük, ilyet akarunk enni otthon is. A kenyér sajnos nagyon jó, sokkal többet ettünk belőle, mint azt helyesnek tartjuk.
Nem is mi lettünk volna, ha nem próbáljuk ki a reggeli édességeket. A croissant és a palacsinta is rendben volt, viszont a hozzájuk adott lekvárral, juharsziruppal és mézzel vigyázni kell, mert életveszélyesen finomak. Költséges, ám rendkívül hatékony marketingeszköz, hogy a bisztróban is a bolt termékeit kínálják a vendégeknek, mi szinte elviselhetetlenül heves vágyat éreztünk, hogy azonnal hazavigyünk egy olyan feketeribizli lekvárt, egy nagy üveg juharszirupot és egy kakukkfű mézet.
És most nézzünk körül a boltban, amelynek kínálata folyamatosan változik, fejlődik, de azért bizonyos dolgokat mindig megtalálunk. A Baldaszti's csapata szeretett volna valami egészen különleges választékot létrehozni, a legmagasabb minőséget biztosítani. Ez csodás cél, de mivel a nagyon magas minőség általában nagyon magas árral jár együtt, néha bizony ijesztő is. Ennek köszönhetően a Baldaszti's-ban néha egészen sokkoló árakkal is találkozhatunk, például aprócska üvegnyi balzsamecet 40 ezer forintért. Kóstoltuk, úgyhogy tanúsítani tudjuk, Erwin Gegenbauer termékei gyakorlatilag újraértelmezik az ecet fogalmát, ráadásul elbűvölő ember gyártja őket, de ettől még nehezen tudjuk elképzelni, hogy valaha kiadnánk ennyi pénzt akármilyen jó ecetre is. A Thiercelin fűszersarok sem az olcsóságáról híres, viszont eddig nem látott különlegességeket is felsorakoztat. Őszintén szólva Christine Ferber francia lekvárjaitól mi nem voltunk annyira elájulva, kicsit túl édesnek éreztük őket, de a print HVG-s kolléga meg pont ezeket imádta. Az olivaolajok Giuseppe, a „pesti olajdíler” ízlését dicsérik - azt az olivabogyót napokig tudnánk enni. Az eddig felsorolt termékek az étterem alagsorában lelhetők fel (ahol egyébként a város talán legszebb vécéje is megbújik, hozsánna néked Geppetto), sókkal, teákkal és a borválogatással együtt, amelyet egy hozzáértő francia barátunk is jónak talált mind minőségben, mind árban. Csak a teljesség kedvéért: a só Szlovéniából származik, ami szerintünk elég menő, a tea pedig főleg Clipper, amit egyenesen imádunk és a Baldaszti's-ban még csak nem is drága, bizonyos helyekhez képest olcsóbb és jó a választék.
Majdnem elfelejtettük a tonhalat, pedig ezt aztán tényleg muszáj megosztanunk olvasóinkkal. Az Ortiz tonhal kozervek annyira előkelőek, hogy évjáratuk van, mint a boroknak és lenyűgözően romantikus háttérsztorival is rendelkeznek. A történet szerint a baszk jóemberek kézzel fogják és dolgozzák fel a halhúst, de valószínűleg ennél sokkal lényegesebb, hogy kizárólag egy speciális tonhal fajta húsát használják. Az eredmény gyakorlatilag nem hasonlítható egyetlen más, itthon ismert tonhal konzervhez sem. Fehér, krémes, aromás és még a felhasznált olaj is olyan finom, hogy egy csepp sem marad a dobozban. Nyilván drágább, mint az ismertebb, prémium márkaként agyonreklámozott termékek, de bőven megtérül a befektetés, garantáljuk.
A különálló, pici üzletben zöldség-gyümölcs, kenyér, sajt és sonka található, vigyázat, kóstoltatnak is! A francia Pascal Beillevaire sajt- és vajmester termékei ugyanis annyira jók, hogy szinte lehetetlen vásárlás nélkül távozni. Ugyanezt elmondhatjuk a spanyol Jamón Ibérico de Bellota sonkákról is, és szerencsére akadnak a pultban teljesen elérhető árú termékek is.
Mindenképpen érdemes betérni és körülnézni, akár csak egy kávéra-sütire és figyelni egy darabig, hogy zajlik az élet a Dunán és körülötte - a város egyik legszebb pontján.
