Milyen a luxus a Balatonnál? Most megmutatjuk
Egy maréknyi rejtett kincs, amely csak a beavatottak számára láthatók.
Egy maréknyi rejtett kincs, amely csak a beavatottak számára láthatók. Van köztük elegáns szálló és kedves panzió, van modern pincészet és hagyományos vendéglő – de valamennyiben van valami közös. Ezen balatoni helyszínek mindegyikén megkapunk valamiféle pluszt, amelytől itt sokkal inkább vendégnek érezzük magunkat, mintsem holmi látogatónak. Ez az, amiért ezek a helyek jelentik számunkra a balatoni luxust. Az igazi luxus ugyanis sosem feltétlenül a legdrágább helyeket jelenti. Sokkal inkább egy olyan életérzést, amelynek nincs ára – mert hiszen nem lehet a figyelmességre, a gondoskodásra, vagy éppen a szakma iránti alázatra árcímkét ragasztani. Így kerülhet egy sorba a nagyvilági kastély és a kisvárosi étterem, a magyaros borkert és az egzotikus szálloda.
A kedvenc nagyi
Első helyen kell szerepelnie ezen legjobbak között a Káli-medence gyöngyszemének, a köveskáli Káli Art Inn-nek. A századfordulón tiszti kaszinóként üzemelő épületbe és kertjébe egy ausztriába elszármazott magyar család szeretett bele, és ez a szeretet az egész panzión érezhető, bár mára változott a tulajdonos személye. Nem változtak viszont azok az apró részletek, amelyek miatt az idelátogató úgy érzi, mintha kedvenc nagymamájához érkezett volna egy hétvégére. Az egyenként, piacokon és ókereskedésekben válogatott bútorok, evőeszközök és más kiegészítők különleges polgári bájt adnak a helynek. Az ebédlőben használt Zsolnay porcelánok, a helyben szőtt ágytakarók, vagy éppen a főépület ötvenéves rádiója olyan természetességgel vannak használva a mindennapokban is, és mindezt úgy festi alá a táj csendes nyugalma, hogy a látogatást akár időutazásnak is hihetnék. Pedig egyáltalán nem az. A kifejezetten családbarát panzióban telt ház esetén is könnyedén el lehet vonulni, és nem zavaróak a kert mélyi játszótérről vagy a medence környékéről felhangzó gyerekhangok sem.
A fűszernövényeket, mandulát, diót, körtét és birsalmát egyaránt adó hatalmas kert több környező telek megvásárlásával lett kialakítva, és a szakácsnő kifejezetten helyi ízekből készíti az ételsorokat. A Káli Art Innbe érdemes az ízek miatt is ellátogatni, de a mi kedvencünk mégis mindig a reggeli volt: a 11-ig felszolgált finomságok, a puha kifli, a helyben főzött baracklekvár, felvágottak, sajtok, kakaók, vagy a tízóraiként már fogyasztható házi torták komoly elfoglaltságot jelentenek a szállóvendégeknek. De nem akadályt. Akinek kedve van, kérhet a szakácsnőtől frissen sütött házi süteményeket, amelyet a teraszon vagy a kertben lehet elfogysztani, igény szerint jön masszőr, van szauna, medence, és elvihető bicikli (akár gyereküléssel is), de a Káli Art Innben a legjobb: itt maradni.
Az arisztokratikus: egy hétvégére
A Balaton szemközti oldalán található a hazai gasztronómiai közéletbe „berobbant” somogytúri Chateau Visz. A 2008 tavaszán átadott, egykori Jankovich-kastélyból kialakított szálloda már 2009-ben második lett az Étterem- és Borkalauz kritikusai szerint, és szintén előkelő helyet ért el a Dining Guide ranglistáján, ahol bekerült a tíz legjobb magyar étterem közé. Nem véletlenül: a négycsillagos szálloda gourmet éttermét a Michelin-csillagos német séf, Erik Schröter viszi. Ő egyébként a hely egyik megálmodója is, közösen az író és üzletember Tolvaly Ferenccel, a tv2 volt vezérigazgatójával: Tolvaly a helyszínt és a stílust, Schröter a helyi különlegességeket álmodta a helybe, és a legjobbat keresve rendszeresen látogatja a regionális beszállítókat és termelőket. Az eredetileg romos kastély felújítása két évig tartott, de ennek, ahogyan az ősfák és szőlőtőkék között haladunk a kastély felé, ma már semmi nyoma. Olyannyira, hogy itt is könnyű megfeledkezni az idő múlásáról.
Ahogy arra egy olvasónk is felhívta a figyelmet, kifelejtettük korábban készült cikkünkből egy fontos változást: Erik Schröter helyett már Stefan Gebhardt a Chateau Visz szakácsa. Köszönjük a figyelmeztetést és elnézést kérünk a hibáért.
A kastélyban márványkandallók és kristálycsillárok hirdetik a hely különleges voltát, a vendégszobák kialakítása is főúri, sőt, külön piros pont jár az itthon oly ritka akadálymentesítésért. A folyosón található festmények egyidősek az épülettel: a 19-20. századi magyar festészet kincseinek magángyűjteménye. A szállodában wellness és lakosztályok, könyvtár és télikert, néha pedig főzőtanfolyamok, a kastély tavában kacsák, a környéken golf és vadászat, minden adott hát egy főúri hétvégéhez. Érdemes egy hétvégére azzá válni.
A borosok: toszkán stílusban
Nem messze innen, a Badacsonyra néző lankák között fekszik a balatoni borvidék egyik ékköve, a Konyári birtok. Vendégháza féltett titok volt, egy ideig csak ismerősök használhatták a találóan toszkán stílusban épített, gyönyörűen berendezett épületet. Ma már nyitott a vendégek számára is (csak jó előre érdemes azt lefoglalni). A birtok tulajdonosa, Konyári János 2008-ban az év bortermesztője lett, úgyhogy bár nem kötelező, érdemes meglátogatni a vendégház – szó szerint – tőszomszédságában fekvő pincét, és megkóstolni néhányat a pincészet kiváló boraiból. (A mi kedvencünk a Loliense-sorozat mellett a nemesen egyszerű és tiszta Chardonnay, amelyet Erzsébet királynő is kóstolt magyarországi látogatásakor, valamint a kerek húsz éve a VinAgorán aranyat nyert Cabernet Sauvignon.) A pincészetet és a vendégházat elhagyva, a csodaszép kápolna mellett található a Konyári-család másik ágának étterme, a St. Donatus, ahova szintén megéri betérni egy vacsorára. Lehetőség szerint napnyugtakor, olyankor ugyanis a Badacsony mögött lemenő nap az egész környéket narancsszínbe festi. A vendégház emelete szintén ebbe az irányba néz, míg a teraszról a délutáni napfényt élvezheti a látogató, ha ugyan nem éppen az alig pár kilométerre fekvő Balaton vizében hűsöl.
Újabb „boros” helyen járunk: a Légli Géza nevével fémjelzett Kislaki Borkertben. A tulajdonos neve nem véletlenül cseng ismerősen: a Légli-család „fekete bárányáról”, „tékozló fiáról”, az ismert borász, Légli Ottó öccséről van szó. Úgy látszik, mint a jó bornak, az embereknek is érniük kell, és a szőlőskislaki bormanufaktúra ura bizony beérett. Kiváló, elképesztően tiszta ízvilágú borai a természetességben – és a 40 éves szőlőtőkékben – hívő tulajdonos személyiségét tükrözik. A borászok között emiatt „terroir-hívőnek” számító Légli Géza persze nem csak csodás borokat, de isteni friss szörpöket, valamint ízletes harapnivalókat is kínál: sajtokat, füstölt húsokat, bográcsból hol lecsót, hol gulyást, barátai szarvasgombás termékeit és házi pástétomokat. Érdemes hát felkeresni egy jó délutánra a falu végét Kislakon.
A modern: másik világ
Siófok. Lárma, buli, fiatalok a sétányon, nagy autók az utakon. Azt hisszük, ismerjük, majd eljutunk a sétány végén a Mala Gardenig, és hirtelen egy másik világban találjuk magunkat. Valahol félúton Siófok és Bali szigete között található ez az egzotikus szálloda, amely valahogyan ki tudja zárni a kinti nyüzsgést, és kényelmével elfeledteti, hol is vagyunk igazán. Mert nem Siófokon, az biztos. Már csak azért sem, mert ilyen személyzet, séf és pincérek Siófokon biztosan nem találhatóak, pláne nem egész évben. Mert a Mala Garden, a Balatonnál megszokottól eltérően egész évben várja a vendégeket. A szállórészen hat szoba található, ezekből három úgynevezett családi szoba, melyekben alap a kiságy – és a babafürdető. (Hát igen. Az igazi luxus megint a részletekben rejlik.)
Az egész épületre a keleties, letisztult harmónia jellemző. A szobák rendkívüli igényességgel és felszereltséggel várják a látogatót, hangulatos tereikből nehéz bárhová is elindulni. De ha már elindulunk, ne is menjünk messzebb a Mala Garden étterménél. Itt, a balatonparti nyugalomban kényelmesen keverednek a magyar ízek az indonéz és a thai konyhával, és miközben megkóstoljuk a fogásokat rájövünk, nem véletlen, hogy a szakácsok a kulináris világ legnagyobb presztízsű megmérettetésén, a neves Bocuse D’Or magyar versenyén 2010-ben két döntős helyet is megszereztek. Az ínycsiklandozó étkek valóban isteniek, a tökéletességhez már csak annyi kellene, hogy a lábunk a Balatonba lógjon – de itt az is megvan, hiszen a Mala Garden teraszáról akár azt is meg lehet tenni. Júniustól-szeptemberig thai masszőrök fogadják a relaxációra vágyókat, teljessé téve az ázsiai élményt, esténként a bár koktélokkal vár, a pincérek pedig mindig tudják, pontosan hol is van a határvonal a barátságosság és a vendéglátás között. Tökéletes élmény Siófokon. És Ázsiában.
A házias: egyszerű, de tökéletes
Csopakon, a domboldalon fekszik a „beavatottak” körében kedvelt Dobó vendéglő, ahol a gesztenyefák árnyékot adó lombjai és a kiváló Jásdi-pincészet borai megfelelő aláfestést adnak bármely gasztronómiai élménynek. Amit Dobó József vendéglőjében kapunk, az viszont nem a „bármely” kategória. Egyszerű, de tökéletes ízharmóniák és olyan vendéglátás, amiért érdemes akár Budapestről, akár máshonnan ideutazni egy ebéd kedvéért télen és nyáron egyaránt. A Dobó étterem egy 19. századi kúria, valamint a hozzá tartozó, impozáns pince kettőse a már említett gesztenyefás kert mellett – de a környezet semmi. A házias fogások akár anyánk vagy nagymamánk konyhájában is készülhettek volna – feltéve, ha tudnak ilyen jól főzni. De még ez is semmi. Az igazi titok itt is a vendéglátó szívében rejlik. Ez az, ami különlegessé, azaz igazi luxussá teszi a helyet. Ezt, és az összes többi is.
| Balatoni Riviéra – luxus régen |
A Balaton aranykora a hetvenes évekre tehető: a part telve magyar, lengyel és cseh vendégekkel, akkor ért csúcsára a „bocskoros” keletnémetek találkozni lakókocsival érkező nyugatnémet rokonaikkal, és akkortájt indult a holland nyaralók első rohama is. A vállalati, SZOT- és pártüdülők, melyekkel tele voltak a part menti utcák, egész nyáron telt házakkal üzemeltek. A strandok tömve voltak, a palacsintázóknál álltak a sorok, az éttermekben zenekarok játszottak, és a jobb helyekre csak akkor engedték be az embert, ha megfelelően volt felöltözve. A szállodákban fürdőnadrágban még a teraszon sem lehetett leülni. A hetvenes évek magyar baby boom-ja miatt a békés utcákon rengeteg gyerek játszadozott, a tó pedig még nem volt körbebetonozva, hanem a legtöbb helyen homokos strandokon lehett fürdeni (ezt a tősgyökeres nyaralók azóta is visszasírják). Ekkor indult meg az első diszkóhullám, olyan helyekkel, mint a széplaki Orion, a lellei Üvegház vagy a híres Pipacs bár Siófokon. A Balaton bája ekkor fogalmazódott meg úgy istenigazából. Ennek a kornak is megvoltak persze a kiváltságos helyei. Minisztertanácsi üdülő Legelőször is a legnevesebb hely a Balatonon: a Balatonőszödi Minisztertanácsi üdülő. Az 1951 és ’58 között, kisajátításokkal létrehozott grandiózus telep a Minisztertanács Elnöki Hivatala, azaz a legmagasabb rangú pártemberek számára jött létre. Érdekesség, hogy a kisajátított házak tulajdonosait gyakran további kisajátításokkal kárpótolták – azaz elvettek másvalakitől, hogy az elvett házak tulajdonosait kárpótolják. A mintegy 50 ház mellé aztán kiépültek a parkok, a teniszpályák, a strandok, a rendelő és a személyzeti szállások, az üdülőt magas zöld kerítéssel vonták körbe, és onnantól kezdve az „egyszerű emberek” csak kintről figyelhették sóvárogva, hogyan is élnek odabent a kiváltságosak. Club Aliga Szállodák: Anna, Aranypart, Tihanyi Motel |
