Babarczy Eszter már megmondta a véleményét a bipoláris depresszió köztudatba kerüléséről és kvázi trendé válásáról. Most itt egy regény a témáról.

Nem egyszerű betegséggel van dolgunk. A mániás szakaszban a fokozott önértékelés, a kritikátlan cselekedetek, a túlzott aktivitás, a nyugtalanság és a figyelmetlenség jellemző, a depressziós fázisban pedig a folyamatos levertség, a feleslegesség érzése, az ok nélküli bűntudat, a csökkent energiaszint, az álmatlanság, vagy az aluszékonyság a legfőbb tünetek - áll a Wikipédián olvasható leírásban. A legtöbb páciensnél már a tizenéves kor végén jelentkezhetnek a betegség egyes tünetei. Ezeket a panaszokat gyakran pubertáskori zavaroknak tudják be. Nem ritka, hogy a helyes diagnózis már csak 25–40 éves kor között történik meg. A bipoláris zavar a teljes népesség körülbelül 1 százalékát érinti, így egyes becslések szerint Magyarországon százezren, az Amerikai Egyesült Államokban mintegy 3 millióan szenvednek e betegségben. Régebben a betegek többsége a megfelelő kezelés hiányában öngyilkosságot kísérelt meg.

jaffa.hu

Rados Virág első regénye a Bipoláris, egy mániás depressziós nő regénye címmel jelent meg. A szerző szerkesztőként jegyzi A társadalom új ruhája című A kultúra pénze, a pénz kultúrája X. konferencián elhangzott előadásokat és kerekasztal-beszélgetéseket tartalmazó kötetet. Az interneten található írásaiból és vele készített interjúkból kiderül, hogy hosszas és fájdalmas harcot folytatott a mellrákkal, amit sikerült legyőznie. Így első kézből szerezett tapasztalatokkal "gazdagodott" a hospitalizáció, a betegség életmóddá válásának folyamatáról és a küzdelemről, amelyet minden krónikus betegségben szenvedőnek folytatnia kell a gyógyulásért, az egészséges állapot eléréséért. A regény megtörtént eseményeken alapul, legalábbis az epilógus erről vall, de a téma annyira intim, hogy szinte biztos, hogy az író saját tapasztalataiból is merít.

A regény főszereplője tehetséges újságíró, aki sikeres szakmai karrierrel és igen kusza érzelmi élettel éri el a 34 éves kort, amikorra is a betegsége, amelynek előjelei már fel-felbukkantak életében (és kettétörték tanári karrierjét) teljesen elhatalmasodik rajta. Eljön a nap amikor úgy érzi, hogy rázuhannak a házak és a lába alatt felpúposodik az aszfalt. Ezért egy orvos barátja tanácsára befekszik a pszichiátriára, ahol végre diagnosztizálják, hogy mi is a betegsége és elkezdik a kezelését.  Az egyes szám első személyben írt regény nagyon behúzós ábrázolásmódot alkalmaz, és lineárisan felvezetett történetláncra fűzi fel a visszaemlékezés gyöngyeit. Három szakaszra van tagolva, a három kórházban töltött időszakot dolgozza fel. A kórházba bekerülés, a bent fekvés, és a gyógyulás történetének részletes leírását emlékképek teszik plasztikussá. A takarékos stílus újságírói viszolygással kerüli a felfokozott jelzőket, s folyamatosan igyekszik egy-egy önreflektáló mondattal visszazökkenteni az olvasót a valóságba.

Az író igyekszik nagyon objektíven ábrázolni egy rendkívül szubjektív témát: egy ember érzelmi állapotának hullámzásait. A történet szinte nem is a valódi történéseken, sokkal inkább érzelmek és érzések leírásán alapul, és miközben azon szurkolunk a hősnőnek, hogy sikerüljön végre révbe érnie, és megtapasztalnia a valódi boldogságot álmai pasijának oldalán, azt is megtanulhatjuk, hogy vannak dolgok, amelyeket nem úgy kapunk meg az élettől, ahogy mi azt megálmodjuk. A boldogságot és a harmóniát nehéz megtalálni, és ezt különösen megnehezítheti, ha az ember még egy hormonok által felturbózott, vagy lehangolt állapotban van. A főszereplő maga fogalmazza meg, hogy betegsége számára önismereti utazás is, hiszen a beteg kénytelen fokozottan figyelni önmagára. Bár a környezetét és a néha őt magát is meglepő extrémitások nemcsak a személyiségből, hanem a betegségből is fakadnak.

A regény körbejárja a betegségtől sújtottság kérdését is, hiszen akit diagnosztizáltak, annak innentől kezdve, az élete hátralevő részében, mindennap szednie kell gyógyszereit és folyamatosan figyelnie érzelmi állapotát. A körülmények által nem magyarázható jókedv és/vagy lehangoltság, a gyógyszereken való módosítás szükségességére figyelmeztet. És az is biztos, hogy egy elfogadó, szerető és támogató családi, kollegiális, társadalmi közegben a megfelelő gyógyszeres kezelés mellett, a kórházba való visszakerülés esélye is sokkal kisebb.

A betegségről bővebben itt olvashatunk. Ha hinni lehet a wikipedián lárható listának, meglehetősen sok kiemelkedő intellektussal bíró ember szenvedett és szenved ebben a betegségben. További információk a Búra közösségi portálon érhetőek el.