A feketefenyő tájidegen a hegységben, mert a legeltetéssel tönkretett kopár területekre még az 1860-as években telepítette be az akkori erdőbirtokos Festetics család ezt a fajtát, majd az ötvenes-hatvanas évek fenyőerdősítési hulláma során alakították át a fenyőfajjal az őshonos molyhos tölgyeseket.

Az akár harminc méter magasra is megnövő, robosztus örökzöldek elég jól bírták a rendkívül száraz, dolomitos talajt, de az aszályos évek korábban is erősen megviselték az állományt. A legutolsó erős száradást a kilencvenes évek végén tapasztalták a keszthelyi erdőkben, az erdészetnek a hatósági előírások szerint akkor is ki kellett termelnie az elszáradt egyedeket – mondta Szakács István, a Bakonyerdő Zrt. Keszthelyi Erdészetének igazgatója.

A rendkívül forró, csapadékszegény nyár miatt tavaly év elején 400-500 hektáron tapasztaltak a fák koronájában a száradás miatti erős tűvörösödést. Emiatt úgy döntöttek, hogy a tűzveszélyt is jelentő fákat el kell távolítani az erdőből. A fák kiszáradása fokozódott, 2012 ősztől az ötven százalék feletti levélelhalással érintett terület 1300 hektárra nőtt. A beteg fák túlnyomó része Keszthelytől-Balatonedericsig húzódó erdősávban található, a kitermeléssel a feketefenyők 70 százaléka el fog tűnni a Keszthelyi-hegységből.

Elmondta, hogy a munkálatokhoz a környezetvédelmi hatóság állásfoglalását kérték, a fakitermelést a Bakonyerdő Zrt. a tervek szerint 2014 végéig elvégzi. Becsléseik szerint 15-20 ezer köbméter mennyiségű fát kell majd kivágni, ha a természetvédelem érdekeit nem sértő módon lehetőséget kapnak a fakitermelésre az idegenforgalmi szezon után.

A feketefenyő betelepítésének megvolt az a haszna, hogy a lehulló lomb előkészítette a talajt a lomberdő megtelepedésére: így az erdő természetes úton meg fog újulni, visszatér az eredeti vegetáció - mondta. Az itt őshonos lombhullató fajok közül a virágos kőris, más néven mannakőris és a molyhos tölgy jelenik majd meg a termőhelyen.