"Régóta kering már ez a híresztelés, viszont mostanra vált csak elég bizonyossá, hogy arról a guillotine-ról van szó, amellyel Sophie és Hans Schollt kivégezték" – erősítette meg pénteken a bajor rádió értesülését Sybe Wartena néprajzkutató.

A nyaktilót hivatalosan elveszettként tartották számon.

"Ez a guillotine különleges jelentőségű a német történelem számára. Nem egy olyan tárgy, amelyet csak úgy ki lehet állítani" – mondta Ludwig Spaenle művészetért felelős tartományi miniszter.

Szerinte történészeknek, etikusoknak, politikatudósoknak és a testvérek mozgalmának emlékét ápoló Fehér Rózsa Alapítványnak kell megvitatnia, mi történjen a nyaktilóval, amely alatt a jelenlegi ismeretek szerint a Scholl testvérek és társuk, Christoph Probst is halálát lelte 1943. február 22-én, Münchenben.

A Fehér Rózsa csoportot alapító Sophie Scholl egyetemista Hans nevű testvérével és barátjukkal, Christoph Probsttal rendszerellenes röplapokat terjesztett Münchenben a náci uralom idején. Végzetük a hatodik röplap lett, amelynek szétosztását a sztálingrádi csata végéhez időzítették. A müncheni egyetemen terjesztés közben rajtakapták őket, kihívták a Gestapót, majd rövid tárgyalás után nyaktilóval kivégezték őket.

A Fehér Rózsa csoport a II. világháború alatt a müncheni egyetemen kívül az ország más városaiban is működött a Scholl testvérek vezetésével. A nácik a szervezet körülbelül százötven tagját fogták el, akik közül 18-an mártírhalált haltak.

A Scholl testvérek ellenállási csoportjának emléket állító Fehér Rózsa Alapítvány elmondása szerint nem tudott arról, hogy megmaradt a guillotine.

Korábban úgy vélték, hogy a nyaktilót 1945-ben Straubingnál a Dunába süllyesztették, szemtanúk azonban később cáfolták ezt – mondta Wartena. Ráadásul az utolsó bajor hóhér, Johann Reichart egyedül ezt az egy guillotine-t alakította át, így szinte száz százalék, hogy ez az az eszköz, amellyel a testvéreket kivégezték.

Wartena szerint a történelem szempontjából kiemelkedő fontosságú guillotine egyszer már szerepelt kiállításon, egy Karl Valentin bajor komikusról szóló tárlaton a Müncheni Városi Múzeumban. Akkoriban még nem ismerték a kivégzőeszköz jelentőségét. Úgy mutatták be, ahogyan ma már "semmi esetre sem tennék újra": a bárd alá rongybabákat tettek.