A matróna a keleti országrész Vensui nevű településén élt és körülbelül száz leszármazottja volt jelen, amikor távozott e világról. A falu elöljárója elmondta róla, hogy mindvégig "tiszta volt a feje", s kijárt az otthonából. Ho asszonynak, aki minden nap fogyasztott a maga által készített rizspálinkából, hat gyermeke volt. A férje 53 évvel ezelőtt, 1961-ben halt meg 79 évesen.

A kínai gerontológiai társaság tavaly októberi közlése szerint az ország legidősebb embere az ujgur nemzetiségű Alimihan Szejiti, aki 1886 júniusában látta meg a napvilágot. Az északnyugati Hszincsiangban él. Amennyiben sikerülne a születési időpontját minden kétséget kizáróan hitelesíttetni, ő lehetne a világ legidősebbje.

Alimihan Szejiti tavaly lett a kínai listavezető, amikor a Kuanghszi-Csuan autonóm területen élt, nálánál egy évvel idősebb, jao nemzetiségű Luo Mej-csen asszony elhunyt.

Kuanghsziban, ott ahol ő is élt, egy térségben körülbelül 80 százévesről tudnak. A kutatók szerint jellemző rájuk, hogy napkeltekor kelnek és napnyugtával térnek maguk is nyugovóra. Rendszeresen végeznek fizikai munkát és lefekvés előtt mindig meleg lábfürdőt vesznek.

Kínában több mint 54 ezer százéves vagy annál idősebb ember él, a nyolcvan százalékuk nő. A férfiak száma alig haladja meg a 9 500-at. Csaknem háromnegyedük él vidéken, falusi környezetben.

A kínai statisztikák szerint Hszincsiang, Hunan, Jünnan, Santung, Kuanghszi és Szecsuan tartományokban található a tíz legidősebb kínai, ami azt jelenti, hogy már bizonyosan betöltötték a 110. életévüket. A legidősebb házaspárok sorában az első egy Honan tartományi. "Összevont" életkoruk 231 évet tesz ki.